Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-241
241. országos ülés 1898. február 15-én, kedden. II most meggyőződtem erről, midőn még az előmunkálatokkal foglalkozom. Önkéntes vállalkozással lehet ezt ágy tenni, hogy a tanulmányok ezen tervszerű- menete az egyetemen biztosíttassák. És igen fontosnak tartanám épen itt a repetitorok intézményének behozatalát. Igen jó szolgálatot tett ezen intézmény az Eötvös-kollégiumnál is, a melyet ismét a t. képviselő urak igen becses figyelmébe ajánlok. Igen leköteleznének, ha néha meg is látogatnák ezen intézetet, a mint külföldön bizonyosan meglátogatnák, mig ellenben itthon bizony igen gyakran nem is vesznek tudomást arról, hogy nálunk ilyen vagy amolyan kultúrintézmény is létezik. (Úgy van ! jobbfelöl) T. ház! Á tanárképzésre igen nagy súlyt helyezvén, az ennek szolgálatában álló külföldi ösztöndíjakat lehetőleg szaporítani óhajtanám. (Helyeslés.) A szünidei rendkívüli tanfolyamok a különböző tudományágakból itt a fővárosban szintén a tanárképzés ügyét mozdítják elő, ezek hat héttől két hónapig tartanak, a maguk szakmájában úgyszólván első szaktekintélyek ndják elő itt a tárgyakat és e tanfolyamokból azután a tanárok ismeretekben gazdagon térnek vissza és igen jó eredménynyel dolgozhatnak tovább tanári pályájukon. Igen fontos dolognak tartottam a tudományos kézikönyvek létesítését tanárok számára, mert — fájdalom — ily tudományos kézikönyveink ezelőtt többnyire külföldi könyvekből meríttetvén, az előadásokba átment a gyors olvasás folytán esetleg azoknak egész szelleme, sőt talán betűje is. Ezért igen nagy súlyt helyezek arra, hogy ily megfelelő tudományos kézikönyvek ké szíttessenek. Ma már magyar irodalmi anthológia, pszichológia, mngyar történeti kútfők, állattan, földrajz készen vannak. (Helyeslés a jobboldalon.) De a középiskoláról szólva, kötelességem azt is a f. képviselőház tudomására hozni, (Halljuk! Halljuk!) hogy a közoktatásügyi kormánynak az egységes jogosítása középiskola, mint ezé! lebeg a szeme előtt. Minél tovább foglalkozom ezzel a reformmal, annál inkább is át vagyok hatva annak tudatától, hogy az egységes jogosítása középiskola az, a melyre a középfokú képzést jövőben alapítanunk kell. (Helyeslés a jobboldalon.) Abban a fiatal 9—10 éves korban lehetetlen a pályaválasztás ; ez már maga érv az egységes középiskola mellett. De viszont az egységes nemzeti közoktatás nagy elvei szerint is sokkal helyesebbnek tartom az egységes jogosítása iskolát, a melyről már bővebben szóltam a múlt budgettárgyalás alkalmával. Minden részleges reformintézkedésemnél ez lebeg előtt tem. Most például készen van a gimnáziumi és reáliskolai tanterv. Nagyon jól tudom, hogy a tantervreform nem nagyon lényeges, de azé. sokkal fontosabb, mint némelyek vélik; az egész tudományos világ forrongásban van épen a tantervbe kiválasztandó anyag miatt. (lgas! Úgy van!) A ki ezekkel a kérdésekkel pedagogicze foglalkozik vagy foglalkozott, tudja, hogy épen a tanterven fordul meg a dolog, hogy a kiválasztandó anyagra vonatkozólag van a legnagyobb nézeteltérés és a legnagyobb eszmeharcz maguk a szaktekintélyek között. Én a tantervet elkészíttettem és ez részint a nemzeti tárgyak nagyobb felkarolását involválja, részint pedig az úgynevezett túlterhelés kérdését is iparkodik megoldani. (Helyeslés.) T. képviselőház! Abban a tekintetben, hogy hol állítsunk fel középiskolát, szintén bátor vagyok a képviselőház figyelmébe ajánlani azt, hogy itt is a párhuzamos akcziónak vagyok híve, és a mikor Erzsébetvároson, Szamosujvárott, Deésen, vagy Fogarason állít a közoktatási kormány iskolát, ugyanakkor Makón, Szentesen és Gyöngyösön is állítunk; ezekből a példákból méltóztatnak látni a párhuzamos akczió eredményét. T. képviselőház ! Igen fontos dolog a mi középiskolai oktatásunk terén a felekezeti, testületi iskolák állami segélyezése. Éu azt gondolom, hogy talán szerencsés gondolat volt itt a felekezeti iskolák segélyezésében az a rendszer, a melyet az úgynevezett befektetési összegekre vonatkozólag alkalmaztunk, tudniillik az annuitási rendszer. Iparkodom azonnal előteremteni az illető felekezetnek azt az összeget, a melyen fölépítheti az iskolát, nem úgy, hogy évenként bizonyos csekély összeget kapjon, hanem rögtön megkapván az egész szükséges Összeget, az állam csak az annuitásokat vállalja magára. (Helyeslés.) Ezzel a rendszerrel igen szép eredményeket lehet elérni és értünk is el s azon felül méltányos is, hogy a középiskolák kiadásainak terhe egyrészét a jövő nemzedékkel is megosztassék. Általában az a nézetem a kulturális intézményekre vonatkozólag, hogy a mit lehet, azonnal létesíteni kell, mert a terhet a jövő nemzedékkel aztán kell megosztani, a varasra nincs idő. Kulturális berendezés elsőrendű létkérdés. Hogy ez az állami segélyezés milyen arányokban megy, arra nézve csak egy példát legyen szabad fölemlítenem. 1884-ben 15.000 forint volt, ma 3 6.000 a fentartási segély és körülbelül 2 x /2 millió forint az, a mit már adtunk e czélra. Főelvnek minden ilyen segélyezésnél az állami mértéket veszem, az állami iskola mértékét. Mert olyan segélyt adni, a melylyel az előirt kellékeknek meg nem felelhet az az intézet, annak semmi haszna. Olyan segélyt kell adni, hogy azzal a megkívánt kellékeknek megfelelhessen, azaz hogy az állami jskola mértéket, színvonalát elérhesse. Azért kszem arra, hogy oly költségek állapíttassanak
