Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-247

247. országos ülés 1898. február 2á-én, csütörtökön. 155 olyan jelenleg, hogy »a kereskedelmi iskolában eddig is épen a szakembereknél — úgymond — a kiket máshonnan kellett tanárokúi fognunk, nagy hátránynyal nélkülözzük a nagyobb fokú általános műveltséget, minélfogva azok csak gépek s tanításuk is nélkülözi az éltető szellemed (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ez nagyon sanyarú és szomorú állapot. Azt hiszem, ha kereskedőt akarunk is képezni, elsősorban embert kell képeznünk, jellemet, magyar nemzeti érzésű hazafit kell képeznünk, bizonyos gyakorlati jártassággal, nem pedig csak gyakorlati jártasságú embert minden általam előbb említett lényeges körülmény nélkül. Ezért tehát üdvözlöm a miniszter urat abban a nyilatkozatában, — mert ide is akarom érteni, — a melyet a tanárképzés ügyében tett. A beszédéből kivágtam azt a darabot, mert erről akarok ennél a kérdésnél rövideden szólani. Azt mondja a t. miniszter úr a legutóbbi nagy beszédében (olvassa): »Attérek a tulajdonképeni középiskolákra. Én, bár igen nagy súlyt helyezek a rendszerre, a tantervre, a jó tankönyvekre, de még mindig csak azt állítom, a mit egyik — talán legelső — miniszteri beszédemben mondtam, hogy a fő a jó tanár. Tehát a tanárképzésre kell legnagyobb súlyt fektetni. De t. ház, én a tanárképzést elsősorban az egyetemre bizom. Az egyetemtől, hol a tanár elnyeri elméleti kiképeztetését, ezt elvonni nem szabad, nem lehet. A tanárképző intézetnek 1872-iki szabályai azonbin már alaposan revidiálandók. Hiszen 1872 óta nagyon sokat tanúltunk, okultunk. És pedig szükséges különösen, hogy a tanárjelölteknek tervszerű tanúimányi menete biztosíttassék az egyetemen.« Ezt mondta a miniszter úr. 0 a szorosabb értelemben vett középiskolákra vonatkoztatta ezt, de a kereskedelmi iskolák vagy pláne akadémiák, a mint per abusum talán még ma is használják ezt a ezímet, szintén a középiskolák közé tartoznak és én igen kérném, ha a miniszter xir nyilatkoznék arra nézve, hogy a kereskedelmi felsőbb iskolák tanári képesítését is az egyetemre óhajtaná-e bizni, mert én az egyetemre kívánom bizni, emelni kívánom színvonalukat, nem pedig még a mainál is alacsonyabb fokra szállítani. Akkor fognak ezen felsőbb iskolák megfelelni a feladatuknak, ha tanáraik először is embert, hazafit és ezután szakembert nevelnek, szóval minden tekintetben embert, nem pedig egyoldalúlag mozgó gépeket. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez pedig csak akkor lesz elérhető, ha maguk a tanárok nem olyanok lesznek, mint ma a legnagyobb többségük, a mely mint említettem csak érettségi bizonyítványnyal és semmi felsőbb qualifikáczióval nem bír, hanem lehetőleg az egyetemen végzik tanulmányainkat. Én úgy tudom, — figyelemmel kisértem ezt a mozgalmat, —• a miniszter úr mostanában dolgozik azon, hogy a felsőbb kereskedelmi iskolák ügyeit szabályozza. A szaklapokban sokszor esik szó a tanárképzésről és például a budapesti kereskedelmi akadémia fentartó testülete azt az ajánlatot tette a miniszter úrnak, hogy a maga tanfolyaimat két évvel hajlandó volna kibővíteni, olyformán, hogy azon két felsőbb évben tanuló ifjak felsőbb kereskedelmi iskolai tanárokká képeztetnénk. Megvallom, ezt megint némileg a nivó alacsonyításának tekinteném, mert én a szellemi nívótól nem szeretnék eltérni j nagyon óhajtanám, ha a miniszter űr nyilatkoznék ebben a kérdésben is. Olyaténképen gondolnám megoldhatónak a kérdést, hogy az egyetemen azon tantárgyakat, a melyeket a tanári pályára készülők a középiskolákban általában hallgatni vannak kötelezve, — nem mondom, hogy a görög és a latin nyelvet, hanem a maguk szakmájába vágó tárgyakat — hallgatni, azokból vizsgát tenni az egyetemi tanár vizsgáló bizottság előtt lennének kötelesek az ilyen kereskedelmi iskolai tanárjelöltek is. Ha pedig az egyetemen nincs például a dupla könyvvitelre stb. tanszék, az ilyen kereskedelmi szakmákat, a melyeknek ismerete okvetlenül szükséges, ha az egyetemen el nem sajátíthatják, igen czélszerű volna, ha a budapesti kereskedelmi akadémiát fentartó testület által felajánlott összegekben a miniszter úr, akár az egyetemen, \ akár a műegyetemen állítana olyan tanszékeket, a hol csak e tantárgyak adatnának elő. Ha pedig ez nem volna lehetséges, végső esetben csakis azon tantárgyakra képeztetnének ki ezen kereskedelmi iskolai tanárjelöltek a budapesti kereskedelmi akadémián, a melyek az egyetemen nincsenek, a többire nézve pedig képeztetnének a budapesti egyetemen. És mikor a budapesti egyetemet mondom, egyúttal értem a kolozsvári egyetemet is, mert a kolozsvári egyetemet egy színvonalon akarom tartani a budapesti egyetemmel már csak az egyetemi jó magyar szellemnél fogva is, de meg az általános egyetemi nívónál fogva is. Azt gondolom, hogy ha a budapesti és kolozsvári egyetemeken ezen kereskedelmi tantárgyak részére is reudszeresíttetnéuek tanszékek, akkor ezen egyetemeken a kereskedelmi iskolák számára elegendő számú magasabban kiképzett tanárokat nyerhetnénk, a kik megfelelnek azon követelményeknek, a miket bátorkodtam beszédem fonalán érinteni, hogy tudniillik nem gépeket nevelni, hanem egész embert képezni képesek legyenek. T. ház! Itt a tanárképzés mellett a keresse**