Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-247

156 247. országos ülés 1898. febrnár 24-én, esütSrtBkön. kedelmi iskolák egységes vezetésének ügye még egy intézményt kivan meg. Az a 37 kereske­delmi iskola eddigelé a minisztérium részéről egy ideiglenesen alkalmazott főfelügyelőnek a fővesetése alatt állott, a ki helylyel-közzel, mi­kor egyéb körülményei és beteges állapota meg­engedték, elutazott egyik-másik helyre s a hely­színén győződött meg a felsőbb kereskedelmi iskolák tanrendjéről, az ottani fegyelemről stb. Ez nagyon szükséges, sőt nagyobb mértékben volna megkövetelendő mint eddig. Tudniillik az az igen tisztelt s a tudományok terén is köz­elismerésnek és becsülésnek örvendő egyéniség, a ki eddig a főfelügyelőséggel volt megbízva a minisztérium részéről, egyúttal műegyetemi tanár is, tehát természetesen maga is el lévén a maga szakmájában foglalva, csak félig-meddig szen­telhette idejét és erejét ezen másik fontos fel­adatára. Mert 37 iskola felett felügyeletet tartani azokban a hazafias és szakszerű nevelés és képzés szellemét figyelemmel kisérni teljesen igénybe vesz egy egész ember!', annak minden idejét. Nagyon kívánatosnak tartanám, ha a t. miniszter úr erre a czélra szervezne egy állást s nevezne ki egy egyént, a kinek teljes élet­feladata és szakmája volna ezen kereskedelmi akadémiákba s iskolákba eljárni, azokat meg­vizsgálni és erről jelentését megtenni a miniszternek. Egy ilyen állás költségeit beállítani a költség­vetésbe nagyon kívánatosnak tartom. Nem nagy dolog; sokszor kidobott milliókkal nem igen törődünk, kivált ha a delegácziók ajánlják azok megszavazását. Itt csak egy pár ezer forintról van szó és a kereskedelmi ifjúság képzése, ne­velése és a kereskedelem magyarossága érdeké­ben nagyon kívánatos volna, hogy állandó főfel­ügyelői állás rendszeresíttessék a kereskedelmi iskolákban. Ennek a véleményétől függne azután például a redakezió is, hogy a 37 iskolából hányat hagynánk meg és hol hagynók meg, de a hol meghagynók, ott a színvonaluk mindenütt emelendő volna. T. ház! Végül még, befejezéséül beszédem­nek, egy körülményt említek fel, (Halljuk ! Hall­juk!) azt a körülményt tudniillik, hogy azon szakirodalmi vitákban, a melyek épen a felsőbb kereskedelmi oktatás kérdésében mostanában elég behatóan és siirííen merültek fel, az a kérdés is benfogíaltatott, hogy ezen tanintézeteket a közoktatásügyi tárcza osztályából kivéve, a ke­reskedelmi miniszter venné át. Én igen kérem a t. kultuszminiszter urat, hogy védelmezze meg ezen iskoláit és ne engedje a kereskedelmi tár­csához átvenni, iegfőként azért, mert a tanár­képzésnek mindenkor egy szellemben kell tör­ténnie, egyformának kell lennie. Épen mikor a tanárképzést itt is magasabb nívóra akarjuk emelni és az egyetemet tenni tanárképző legfőbb intézetté, akkor azt hiszem, hogy a kereskedelmi iskolai tanárok a középtanodai tanárokkal egy­ségesen képzendők ki, már csak .az egységes szellem érdekében is, azért, a mit a miniszter űr saját irányának is vall és az én irányom is, hogy a nemzeti és az idealisztikus irány fejlesz­tessék ezen iskolákban is, hogy az a kereskedő se lesryen csak gép, hanem legyen mngyar és nemzeti szellemtől áthatott. Azért — mondom — a tanárokat félteném a kereskedelmi miniszter kezébe adni és annyiban a tanárképzés ügyét is, mert ő csakis a reális irányra fogná saját tárezája keretében a fősúlyt fektetni, épen úgy, mint boldogult Trefort Ágoston miniszter is leg­főképen arra fektette a fősúlyt. Tehát, t. ház, ezen magas szempontnál fogva, a tanárképzésnek és a középiskolai oktatásnak egységes szelleménél, nemzeties és ideálisabb irányzatánál fogva nagyon óhajtom, hogy tartsa meg a miniszter úr a közoktatási tárcza kere­tében ezen intézeteket és semmi módon ne en­gedje át azok vezetését és átvételét a kereske­delmi tárcza keretébe. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha már némely fafaragó műhelyt és eféle dol­got, a melyekben a tisztán ipari czélzatú gya­korlati oktatásra van szükség, áttettünk a keres­kedelmi tárcza körébe, vagy például vinczeUér­képezdék a földmívelésügyi miniszter tárezája keretébe tartoznak, azok helyén vannak ott, semmi kifogásom ellene; hanem óhajtandónak tartom, hogy a kereskedelmi iskolák, illetőleg a kereskedelmi akadémiák, a melyek másnemű és magasabb képzést igényelnek, a hol a theo­retikus ismereteknek és a nem eti szellemnek is meg van a jogosultságuk — hagyassanak meg a közoktatásügyi tárcza körében. Ezeket a körülményeket óhajtottam a t. ház­nak előadni és a t. miniszter úr figyelmébe ajánlani, emlékeztetve őt azon ígéretére, hogy a vita folyamán nyilatkozni fog ezen kereskedelmi felsőbb oktatás ügyéről, íme, az én igénytelen felszólalásom alkalmat óhajt neki erre adni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz : T. ház! Röviden kívá­nok én is ezen tételhez hozzászólani. Örömmel hallgattam előttem szólott t. képviselőtársam beszédét, a mennyiben ő megvilágította és fel­karolta a felsőbb kereskedelmi oktatás ügyét, és ha itt szemügyre veszszük, hogy minő tanúit anyagot kapnak a kereskedelmi iskolák és minő képzettségű tanári anyaggal rendelkeznek és milyen képzettségű tanítványokat bocsátanak a nagykereskedelem birtokába, csak elszoraorocl hatunk e felett; mert mindnyájan tudjuk, hogy a múltban a kereskedelmi pályára, részint a IV. osztályból elégségesen kikerültek, részint az

Next

/
Thumbnails
Contents