Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-247

150 247. országos ülés 1898. február 24-én, csütörtökön. megtiltja a vigalom tartását, azok a növendékek nagy böjtben fognak bált rendezi? Madarász József: Borzasztó! Mócsy Antal: Akár borzasztó, akár nem, t. képviselőtársam, úgy* látszik félreismeri az ilyen dolgok fegyelmező, jellemképző voltát, mert a ki megszokott kicsi dolgokban bizonyos alkalmazkodást, annak nagy dolgokban is, midőn magát jóra, vagy rosszra kell határoznia, arra, hogy szenvedélyére hallgasson-e vagy józan belátására, majd könnyű lesz az elhatározása, mert megszokta már gyermekkorától fogva bizonyos alapelvek szerint a maga életét irányítani. Azért, t. képviselőház, tekintettel arra, hogy az a szegény tanító különben is a csekély díjazás és más egyéb kísértések mellett ki van annak téve, hogy végtelenül fontos hivatását ue úgy teljesítse, mint kell, azért ha valakinek, a tanítónak van szüksége arra, hogy erős hitbeli meggyőződése legyen; mert csak az lesz képes őt a nehéz körülmények daczára arra bírni, hogy fekete kenyér mellett, sokszor talán éhezve, teljesítse a baza és egyház iránti kötelességét. (Helyeslés balfelöl.) Ezért igeu kérem a t. miniszter urat s felhívom arra a figyelmét, hogy, ha már ő, és mások is elismerik, hogy a népnevelésnek vallásos alapon kell eszközöltetni, ejtse annak a módját, ha másként nem lehet, esetleg törvényhozási intézkedéssel, hogy az állami tanítóképezdék — hiszen van most már elég, — felekezetek szerint osztassanak be, némelyekben például katholikus, másokban református, stb. vallású tanítók képeztessenek. Madarász József: Gyönyörű 48-as elv! Mócsy Antal: Hát ha 48-ra méltóztatik hivatkozni mint olyan dologra, a melyhez egyáltalán nem lehet, nyúlni, erre válaszom az, hogy én úgy tudom, hogy a 48-iki intézkedések legnagyobb része meg van már változtatva, s ha netalán mégis van azokból valami olyan, a mi belátásunk szerint helytelen, a kor követelményeinek meg nem felelő, bizony az is megváltoztatandó, (Igaz! ügy van! balfelöl) Azért hát ne méltóztassék arra hivatkozni, hogy azért, mert valami 48-iki, az már olyan, hogy azt érinteni egyáltalában nem lehet. Madarász József: Nem szabad! Mócsy Antal: T. ház! A liberális oldalról nem egyszer felhangzott az, hogy az úgynevezett liberális egyházpolitika egyáltalában nem ellensége, a vallásosságnak, sőt, hogy az, a minden képmutatás nélküli, igazi, tiszta vallásosságot egyenesen ehímozdítja akkor, a midőn a híveket minden kényszer alól felszabadítja. T. ház! A t. liberális túloldal részéről, — sőt maga a t, miniszter úr részéről nem épen ezen szavakkal, de az értelme ez volt. — mondatott, hogy a liberális egyházpolitikai törvények tulajdonképen az igazi, tiszta vallásosságnak tesznek szolgálatot, mert a vallási kényszer alól felszabadítván az embereket, azok nem lesznek képmutatók. Bátorkodom arra figyelmeztetni, hogy jó lenne ezt a tiszta eszmény iséget átvinni más térre is, mert valami nagyon szép, eszményi, pompás dolog lenne az is, ha a polgárok az állam, a haza iránti kötelességeiket is minden kényszertől menten teljesítenék. Azért hiszem is, hogy a t. kormány sietni fog olyan törvényjavaslat beterjesztésével, a mely a polgárokat e tekintetben minden kényszer alól fel fogja szabadítani. (Helyeslés balfelöl.) Mert eddig úgy állunk, t. liberális párt, hogy temérdek sok kényszerítő, szabadságot korlátozó törvényünk van. Ez helyes is, mert ha az a polgár a haza iránti kötelességét nem teljesíti, úgy a mint kellene, lelkesedésből, meggyőződésből, bizony rá kell akkor arra szorítani. De ha ez áll az államélet terén, a hazával szemben, akkor áll vallási téren, a vallással szemben is. Azért ismételve kérem a t. miniszter urat, hogy ejtse annak módját, hogy a növendékek, a kik a tanítói pályára készülnek, mivel oly nagy szükségük van nekik a vallás vigasztaló, önmegtagadásra és kötelességteljesítésre buzdító erejére, minél inkább erősek lehessenek a nevelés következtében az ő hitükben. (Helyeslés balfelöl.) Szó volt e tárcza felett folytatott vita keretében — a t, túloldalról többen is felhozták, — a tanítóképesítés kérdéséről. Ez idő szerint ezen a téren is úgy vagyunk, mint a középtanodák terén, tekintve az államnak rendelkező, vezető, felügyelő vagy ellenőrző jogkörét. Itt is kétféle mértékkel mérnek. Ügy magyarázzák ugyanis az 1868 : XXXVIII. törvényczikket, a mely a népoktatás ügyét rendezi, hogy a felekezeteknek abban adott autonómia a katholikusokra nem vonatkozik. Én mint katholikus ember megtisztelőnek veszem, ha a katholikusokat nem számítják a felekezetek közé . . . Thaly Kálmán: Hát micsodák? Mócsy Antal: Hát ott úgy magyarázzák és én azért nem haragszom. Midőn azonban arról van szó, hogy az állam a katholikusokkal szemben teljesítse azon kötelességeket, melyeket teljesített akkor, a mikor még a katholikus egyház államvallás volt, akkor azt mondják, hogy megszűnt a jogalap, törvények hozattak, a melyek megszüntették a katholikus egyházat mint államvallást, s így az az államtól az államvallással együttjáró kötelességek teljesítését nem várhatja a katholikus egyház. De mihelyt arról van szó, hogy ilyen módon felszabadult katholikus egyház felszabadíttassék az állammal szemben fennálló azon kötelezettség alól, a melyek az államegyház fogalmából következnek, akkor azt mondják, hogy a történelmi jog fejlődés mást