Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-247
24J. országos illés 1898. február 24-én, csütörtökén. 151 moad. A kötelességeket, terheket tehát velünk szemben mindig hangoztatják és fenn akarják tartani, ellenben azon előnyöket, a melyek azelőtt ezen kötelességekkel együtt jártak, nem akarják megadni a katholikus egyháznak. Tapasztaljuk ezt a tanítóképesítés terén is. Az idéztem törvény értelmében a felekezetek autonómiával bírnak a népiskola terén, a törvény korlátai között nemcsak a szorosan vett népiskolai oktatást, hanem a tanítóképzést, a képesítést is egészen függetlenül maguk intézhetik. Thaly Kálmán: A protestánsoknál is befolynak! Mócsy Antal: Befolynak, de roppant nagy a különbség. Ott van esetleg a kormánybiztos, a tanfelügyelő személyében egyszerűen mint felügyelő, ellenőrző közeg, vájjon a törvény követelményeinek elég tét tik-e? Nálunk azonban a t. kormány azon van, hogy necsak mint ellenőrző közeg legyen ott, hanem mint vezető, mint a vizsgáló bizottság elnöke. Ez pedig nagy különbség. Nem kívánunk mi egy betűnyivel sem több jogot, mint a mennyit a törvény megad a többi felekezeteknek s a mennyit ezen törvény alapján a t. kormány a többi felekezeteknek szintén megad. Én nagyon jól tudom, hogy a t. kormány iparkodik nemcsak a katholikus tanítóképző intézetek, hanem a felekezeti tanítóképző intézetek terén is magának jogokat szerezni, de azt is tudom, hogy a felekezetek nagyon féltékenyen őrzik autonómiájukat s azt nagyon jól is teszik. Innen van azután az, hogy az utóbbi időkben kormánykörökben nem annyira azt hangoztatják, hogy a tanítóképzést államosítsák egészen, hanem államosítsuk csak magát a tanítóképesítést. Ezt tisztára feleslegesnek tartom az állam érdekeikéinek megvédése szempontjából. Hiszen a törvény előírja azokat a feltételeket, a melyek mellett egyesek is, társulatok is, felekezetek is állíthatnak és fentarthatnak tanítóképzőket. Hiszen van törvényünk a magyar nyelv kötelező tanításáról is, a mely már közel húsz éves, és van törvényünk, a mely a kormányt feljogosítja, hogy közegei által bármely intézetet bármikor megvizsgáltathat, kellőleg ellenőrizhet; e tekintetben, vájjon eleget tesznek-e a törvény követelményeinek, nem használtatnak-e olyan tanszerek, tankönyvek, a melyek a magyar állameszmével ellentétben állanak, nem hatja-e át az illető intézeteket olyan szellem, a mely a magyar állammal össze nem egyeztethető, szóval, vájjon az illető intézetekben az ifjúság hazafias szellemben neveltetik-e? Nohát, ismétlem, hogy a t. kormánynak a létező törvények alapján is meg van a mód adva, hogy az állam érdekeit minden intézetben kellőleg megóvhassa, tehát feleslegesnek tartom épen itt hazánkban, hogy szükségtelen, az állami érdekek által nem parancsolt újításokkal a felekezetek és nemzetiségek féltékenységét felidézzük. Maradjon meg a t. kormány a létező törvények keretében. Azok untig elég eszközt adnak neki a kezébe, hogy nyilvántartsa az ifjúságnak a képzését minden intézetben, illetőleg, hogy gondosan őrködjék a felett, hogy hazafiasán és semmiesetre sem hazafiatlanúl képeztessék az ifjúság. Tegnap az elemi iskolák tételénél volt már szerencsém rámutatni arra, hogy a törvény megenged a tanítóknak bizonyos mellékfoglalkozásokat. Igen hely r esen van ez azért, mert egyrészt a tanító segíthet magán, másrészt épen ama mellékfoglalkozásokkal a közérdeket is előmozdíthatja. Tegnap szóltam a különféle szövetkezetek keretében a tanítók működéséről, mint mellék foglalkozásról, erről tehát ezúttal nem mondok egy szót sem. Azonban a tanító más mellékfoglalkozást is űzhet. A kántorságról fölösleges szólnom, mert az átalánosan ismeretes. De van sok olyan más mellékfoglalkozás, melyet a tanító űzhet a nélkül, hogy az oktatásügy ennek kárát vallaná, sőt mondhatom, hogy épen a közoktatásügy azzal mintegy kiegészíttetik. Nemzetgazdasági szempontból nagy fontosságú a tanítók ilyen irányú működése és ezzel ők saját anyagi helyzetükön is javíthatnak. Egy irányban maga a törvény is gondoskodik, mert a tanítóképzők tantervében benne van, hogy a növendékek gazdálkodásban, kertészkedésben elméletileg és gyakorlatilag is ügyesítendők; ebben benne van a selyemtenyésztés, a méhtenyésztés. Volt szerencsém a földmívelésügyi tárczánál rámutatni a selyemtenyésztés, a méhtenyésztés nagy fontosságára. Itt csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy ismerek tanítókat, kik mint selyemtenyésztési felügyelők, a mellett, hogy a közgazdasági érdekeket előmozdítják, ezer és ezer szegény embert biztos kereseti forráshoz juttatnak és maguknak is biztos keresetet biztosítanak. Ismerek tanítókat, kik alkalmas vidéken méhészetet űznek és tanítják növendékeiket és polgártársaikat az okszerű méhészkedésre, de egyúttal maguknak is sokszor az ő hivatalos jövedelmüket felülhaladó jövedelmet biztosítanak a méhészet útján a nélkül, hogy a tanórából egyetlen egyet is elvesztegetnének. Ott van a fatenyésztés, a szőlőművelés, a kertészkedés; ezek bizonyos körülmények közt nagy haszonnal űzhetők a tanitók érdekében, de a rájuk bízott gyermekek s azok szüleinek képzése érdekében is. A zene is olyan, a melylyel igen sok tanitó a maga sorsán segíthet, különösen a nagyobb városokban magánórák adása által. Nem úgy a levegőből beszélek én, hauem 27 esztendei tapasztalat alapján mondhatom, hogy a nö-
