Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-247

247. országos illés 1898. február 24-én, csütörtökön. 149 fogva nincsen abban a helyzetben, hogy középtanodákban képeztesse gyermekeit és így ^az a szegény tanító még attól is el van ütve, hogy felvételi vizsgálat alapján a gyermeke a képzőintézetbe juthasson és a tanítói pályára mehessen, a mi pedig nagy baj. A tanítók már most általában állanak a képzettségnek azon a fokán, hogy gyermekeiket kellőleg elő tudják készíteni arra, hogy a tanítóképzői felvételi vizsgálatot sikeresen kiállhassák, és tekintettel arra, hogy ezek a tanítógyerekek otthon, szüleik körében, falun nevelkedtek fel, nincsen meg bennük a városi iskolázással sajnos igen gyakran egyiittjáró szívbeli romlottság sem, ezek lelkesedést és ambicziót visznek be a képezdébe, nem úgy mint azok, a kik a középtanodákból erkölcsi vagy értelmi gyengeségüknél fogva kiszorulva, kénytelen, kelletlen mennek a tanítóképző intézetekbe. Kétségtelen tehát, ha a felvételi vizsgálatot nem csak a felekezeti, hanem az állami képzőkben is alkalmazzák, a növendékek száma szaporodni fog és ezzel együtt a képesített tanítók száma is. Azonban, hogy a képzőintézetek növendékeinek száma minél jobban szaporodjék és hogy a hivatásra alkalmas és méltó egyéneket nyerjen a népnevelés ügye, bátorkodnám a miniszter úrnak a figyelmét felhívni arra, hogy állítana a képzőknél úgynevezett előkészítő tanfolyamokat. Népoktatási törvényünk értelmében a mindennapi iskolába a növendékek hat évig járnak. Mondhatom, hogy ha a tanévben előírt ananyagot a tanítók hat év alatt a gyermekekkel feldolgozzák, ezek azt elsajátítják, ezen gyermekek az észbeli fejlettségnek, meg az illető ismereteknek, eltekintve a latin nyelvtől, legalább is oly mértékben birtokában vannak, legalább is az, értelmi fejlettségnek azon a fokán állanak, mint a középtanodát végzett másodosztályú növendékek, sőt merem mondani többet tudnak és alaposabban, mert módszeresebben van kifejlesztve értelmi tehetségük. Már most, ha az ilyenek számára a tanítóintézetekben állíttatik egy-két. évre terjedő előkészítő tanfolyam, ezek a növendékek meg fogják nyerni azt a négy évi kiképzést, melyet a törvény követel a képezdei növendékektől. És ennek az a nagy előnye van, hogy a növendékek a faluhelyekről auibiczióval, jó kedvvel jövő növendékek, a tanítóképzés ezéljainak megfelelő előképzésben részesülnek két éven át. Továbbá az illető iskolai tanároknak alkalmuk nyílnék megfigyelni és megismerni a növendékeket, hogy vájjon birnak-e azon értelmi és erkölcsi kellékekkel, a melyek szükségesek a tanítói nehéz és fontos pályára. A kik nem bírnak ezen tulajdonokkal, azokat meg elutasítanák, hogy még idején más pályára mehessenek. Ugy, hogy ezen előkészító tanfolyamból csak olyanok mehetnének a tanítóképző intézetekbe, a kik nemcsak a megfelelő alapismeretekkel rendelkeznek, hanem bírnak azon értelmi és erkölcsi tulajdonokkal is, a melyek a tanítói pályán szükségesek. Azt hiszem, hogy ezáltal nagyban lehetne elősegíteni egyrészt a tanitóképezdékben a növendékek számának emelkedését, másrészt ezáltal a tanítással foglalkozó egyének számát, és így lassan évek során át majd a tanítói hiány is megszűnnék. Többször volt már szó arról, hogy a tanítás, a nevelés a tanitóképezdékben, de nemcsak itt, hanem általában a nevelő és tanintézetekben milyen alapon eszközöltessék. Nagy örömmel konstatálom, hogy immár különösen az utóbbi időben e házban, nemcsak a miniszteri székekből, hanem az egyes pártok padjairól is elismertetett az, hogy a nevelésnek, tanításnak, különösen a népoktatási intézetekben vallásos alapon kell nyugodnia. Thaly Kálmán: Hazafias alapon is! Mócsy Antal: Tehát hazafias alapon is, a mit különben a vallásos alap okvetetlenül magában foglal; mert hiszen még a kereszténység alapítója Jézus is megkönyezte hazájának Jeruzsálemnek a pusztulását, megszentelte tehát legszentebb könyeivel a hazafias érzést. Ha tehát elismerjük azt, hogy a népnevelésnek vallásos alapon kell nyugodnia, akkor nagyon természetes, hogy ama tanítóknak, a kik első sorban vannak hivatva a népnevelésre az alapot az iskolákban megvetni, szintén ilyen irányú kiképeztetésben kell részesíílniök. Erre természetesen a t. miniszter úr és a t. túloldal azt fogják mondani, hiszen iparkodunk is ilyen irányban képezni a növen dékeket, hiszen minden vallásfelekezetnek megvan a maga hitoktatója. Hát ez igaz; de már tegnap bátor voltam rámutatni arra, hogy nagy különbség van abban, hogy ha valamely intézetnek egész élete valamely vallás szellemétől van áthatva, és egészen más az, hogyha az a hitoktató hetenként egy-két órában tanítja a gyermekeket az ő vallásukra, a mely idő alatt a hitoktató által netalán elért csekély hatást a tízszer annyi, más egyéb indifferens dolog rendesen le szokta rombolni. A napokban olvastam, —• például hozom csak fel, — hogy a Ferenczvárosban levő kereskedelmi iskola növendékei márczius 9-én fognak bált rendezni. A farsang nekik nem volt elég hosszú, Budapesten nincs elég terem a bálok rendezésére a farsang idejében, tehát nekik sem hely, sem idő nem jutott a farsangon a bálozásra. Én nem tudom, hogy abban az intézetben vannak-e katholikus növendékek, valószínű, hogy lesznek: akkor hogyan egyeztethető az össze a vallásossággal, hogy a mikor a katholikus egyház bizonyos időszakban