Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-246
246. országos ülés 1898. február 23-án, szerdán. j 43 ságát tartotta, végzést hozott s azt elküldte a csaczai katholikus kör elöljáróságának, melyben e körnek két nappal azutánra, 15-ikére hirdetett műkedvelő színielőadását és tánczmulatságát megtiltja, még pedig azon a czímen, hogy Gsaezán járvány uralkodik. Másnap ide telegrafáltak a csaczaiak hozzám és kértek, hogy a tiltó végzést nullifikáltaBSam a belügyminiszter úrral, de onnan azt a választ kaptam, hogy forduljanak előbb az alispánhoz. E választ nekik meg is sürgönyöztem. így állt az ügy ma egy hete, midőn ez ügyben, de annak elvi szempontjából, interpelláltam a belügyminiszter urat. Ma újra interpellá lok ez ügyben, de már nem elvi szempontból, hanem az ügy érdemére nézve, a fejlemények után. Mi történt ugyanis? Folyó hó 15-én a csaczai katholikus kör elöljárósága a trencsénmegyei alispánhoz fordult, kérve a betiltó végzés felfüggesztését. De hiába fordultak oda, mert irgalmat, kegyelmet nein kaptak. 15-én tehát az oscsadniczai és csaczai káplán urak (Zaj jobbfelöL) elmentek a szolgabíró úrhoz és már most kérőre fogták a dolgot. Könyörögtek neki, hogy engedje meg azt a mulatságot. Azonban — »Stolz lieb ich deu Spanier« — a főszolgabíró úr hajthatatlan volt, és a tánezmulatság valamint a színi előadás el is maradt. Azonban megjegyzem, t. ház, hogy akkor midőn ezek személyesen könyörögtek, a főszolgabíró úr már nem hivatkozott többé a járványra, hanem azt mondta, hogy azért nem engedi meg a színi előadást és evvel egyidejűleg a tánczvigaloin megtartását, mert tót nyelven fognák a színdarabokat előadni. Egy tiszta tót községben, a hol épen a tót ajkúak rendezik ezt a műkedvelői színi előadást, kifogásolja tehát azt, hogy tót nyelven tartanak színi előadást. Erre 16-án elhangzott az én interpelláczióm. Lön erre Trencsén vidéken nagy sürgés-forgás, lótás-futás. Másnap, 17-én Trencsénben czitálták a főszolgabíró urat »ad referendum*, de nem »ad audiendum verbum«. Hogy mit főztek ki ott, azt is tudjuk. Kifőzték tudniillik azt, hogy azon czélból, hogy annak a látszatnak látszatva látszassák látszani, (Nagy derültség.) mintha Üsaczán csakugyan járvány volna, 18-án egy hétre bezáratta a főszolgabíró az iskolát, noha, szerinte, azelőtt is járvány volt és akkor sem az iskolák nem voltak bezárva, sem másféle intézkedés nem történt a járvány elfojtására. T. képviselőház! így állván a dolog, én erősen meg Vagyok győződve róla, hogy itt semmi egyébbel, mint a kicsinyeskedéssel határos, sőt azt messze túlhaladó zaklatással állunk szemben. Miért? Azért, mert azon szegény csaczaiak először katholikusok, másodszor néppártiak. (Mozgás a jobbóldalon.) Igen tisztelt miniszterei nők úr! A szabadelvű körnek szabad volt, de a katholikus körnek nem volt szabad, mert az katholikus és néppárti. Azután mióta van eltiltva Magyarországon, hogy egy egészen tiszta tót községben ugyanazon község tót ajkú lakói ne rendezhessenek a saját anyanyelvükön műkedvelői színi előadást abban az országban, a hol törvényileg van biztosítva a nemzetiségek nyelvének joga? Polónyi Géza: Hát a káplánok nem tudnak magyarul? Molnár János: Azok tudnak. Polónyi Géza: Hát azok a színészek? (Zaj. Elnök csenget.) Molnár János: Mert azt remélem, nem kell a t. háznak magyaráznom, hogy egy tisztán tót ajkú községben más nyelven színi előadást rendezni nem lehet. Hát itt az ország szivében lehetett német előadásokat tartani, az nem volt hazafiatlanság, de ha egy szegény tiszta tót községben tót nyelvű előadást rendeznek, az már az? (Mozgás és zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Magyarul rendezzenek/ Zaj.) Azután azt is tudja mindenki, t. képviselőház, hogy egy színi előadásnak és tánczvigaloranak előzetes költségei is vannak. Kiváucsi vagyok, hogy ki fogja ezeket a csaczaiaknak visszatéríteni. (Derültség a jobboldalon.) Polónyi Géza : Grróf Zichy! (Nagy derültség. Zaj, Elnök csenget.) Molnár János*: Azokat a kültségeket, melyek épen a főszolgabírói végzés folytán vesztek kárba? Mindazok láttára méltán kérdezhetjük, hogy valóban igaz az, a mit a napokban így irt valaki: »Ebben az országban a ravaszságnak, a fondorlatoknak és az erőszaknak hatalma van a törvényt, igazságot és jogot büntetlenül kijátszani«. Épen ezért a következő interpellácziót vagyok bátor a t. belügyminiszter úrhoz intézni (olvassa) : »1. Van-e tudomása ezen egész eljárásról? °2. Ha nincs, szándékozik-e azt, de az érdekelt feleknek, vagyis a csaczai katholikus kör tisztviselőinek meghallgatásával megvizsgálni s arról olyképen tudomást szerezni? 3. Helyesli-e, hogy a köztisztviselők olyan csaczai-féle, minden igaz alapot nélkülöző rendeletek kibocsátása által a köztisztviselők tekintélyét csorbítsa? 4. Rendben valónak találja-e, hogy egy szívvel-lélekkel magyar érzelmű népet, a milyen a csaczai, anyanyelvének használata miatt, törvényadta jogaitól elessenek s azt a választások által amúgy is vérig kínzott elemet ilyképen is az egységes magyar állameszme ellen ingereljék? 5. Szándékozik e a treucsénmegyei alispánt
