Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-246
248. országos ülés 1898. február 23 án, szerdán. 135 viselőtársam beszédére tegyek néhány reflexiót. (Ealljuk! Halljtik! a baloldal hátsó padjain.) Igen csodálatosnak tartom azt, hogy a t. képviselő úr szükségesnek látta akkor, a mikor én a népnevelés vallásos alapon való eszközlésének szükségességét hangsúlyoztam, hozzátenni még azt is, hogy azon népnevelés nemzeti és hazafias irányú is legyen. Egész beszédének iránya azon benyomást tette fám, mintha ő ezt különösen a katholikusoknak ajánlaná figyelmébe. Thaly Kálmán: Eszemágában sem volt! Ugyan ne tessék már felekezetieskedni! (Derültség.) Mócsy Antal: Akkor én ezt igen nagy köszönettel tudomásul veszem. Thaly Kálmán: Az erdélyi szászokra hivatkoztam, azok pedig lutheránusok! Mócsy Antal: Hiszen akkor, a midőn mi sürgetjük a népnevelésnek vallásos alapon való eszközlését, mi azt úgy értjük, liogy ebben benne van az is, hogy a népoktatás nemzeti irányú és hazafias is legyen. Meg vagyunk róla győződve, hogy ha jövőben az ifjiíságot mi igazi vallásos szellemben neveljük, akkor azon elismert igazságnál fogva, hogy a jó keresztény mindig jó hazafi is (Igaz ! Úgy van ! a baloldal hátsó padjain ) azok egyszersmind hazafias irányban is fognak neveltetni. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Azért tehát ne méltóztassék úgy felvenni azon kijelentést, hogy vallásos irányban neveljük a gyermekeket, mintha mi ki akarnók ezzel zárni a hazafias vagy nemzeti irányt. Világért sem! Történik ez egyszerűen ezért, mert az ember vagy elfelejti a »vallásos« mellett a »hazafias« jelszót is külön említeni, . . . Thaly Kálmán: Elég nagy hiba, azt nem volna szabad elfelejteni! Mócsy Antal: . . . vagy pedig még inkább azért, mert szükségtelennek tartjuk megemlíteni, (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) úgy okoskodván, hogy ha sürgetjük a vallásos nevelést, abban benne van a hazafias nevelés is. Hiszen a vallásban benne van, legalább a keresztény vallásban igen, hogy a felsőbb hatalmasságnak engedelmeskedni kell minden körülmények között, csak akkor nem, midőn a felsőbb hatalmasság az Isten akaratával, a lelkiismeret törvényével ellenkezőt parancsol. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Ezt kívántam általánosságban megjegyezni, hogy méltóztassanak azt úgy venni, hogy a mikor mi a vallásos népnevelést sürgetjük, akár kimondjuk, akár nem, mindig beleértjük, hogy az nemzeti és hazafias irányú is legyen. Tisztára felesleges volt tehát ezt kimondani, épen katholikus részről. De ha már ez felmerült, bátorkodom arra figyelmeztetni, hogy az országban levő felekezetek közt épen a katholikusok azok, a kik a tanítói pályára nemcsak abszolúte több növendéket küldenek, mint ma 6 * felekezetek, hanem számarányukon túl is. Méltóztatott felemlíteni, hogy némely községben itt a főváros közelében milyen állapotok vannak, mert nem képesített egyének tanítanak az iskolában. Nem azért hozom fel, hogy valami súrlódást idézzek elő a különböző felekezetek közt, csak egyszerűen a tényt konstatálom, — s czífoljon meg a közoktatásügyi miniszter úr, ha tud, vagy bárki más — hogy képesített tanítók dolgában a katholikusok állanak legjobban s épen az evangélikus református felekezetnél van aránylag a legtöbb képesítetlen tanító az iskolákban. E.t saját tapasztalatomból is tudom, de a t. miniszter úrnak 1896-iki kimutatása a képezdékről is arról tesz tanúságot hogy nemcsak aránylag, hanem arányukon túl is a katholikusok mennek leginkább a képezdékbe, és aránylag a legkevesebben az evangélikus reformátusok. A világért sem akarnék ebből semmi konzequencziát levonni, sem kulturális, sem hazafiúi szempontból, hanem mivel t. képviselőtársam felszólalása ily irányban utasított rektifikáczióra, . . . Thaly Kálmán: Nem ilyen irányban! Mócsy Antal: ... ezt csupán mint tényt akartam felhozni. Áttérek felszólalásom tnlajdonkipení tárgyára. Legnagyobb örömmel vettem tudomásúaz igen tisztelt miniszter úrnak mind a jelenté séből, mind a képviselőházbin elhangzott beszél débő! azt, hogy immár közel áll az osztatlan népiskolák tantervének behozatala. Ezzel kellett volna már kezdeni 30 év előtt, nemcsak azért, mert az oszt itlan népiskolák száma az országban kétszer annyi, mint a töblő és sokkal több növendék lel ilyen iskolákban tanítást, mint az osztott iskolákban, hanem azért is, mert bizonyos, hogy minél több osztályt kell valamely tanítónak tanítania, feladata, a dolog természeténél fogva, annál nehezebb és épen ezek a szegény tanítók voltak eddig kellő támogatás riélkül/jNem akarok ennél hosszasabban időzni, mert a múlt évben volt szerencsém ezt körülményesebben kifejteni és megmutatni, hogy azon szegény falusi tanítónak, a ki osztatlan iskoláb 111 működik, feladata hasonlíthatatlanul nehezebb, mint az osztott iskolai tanítóé, és hogy az osztatlan iskolai tanító az osztott iskolák tantervét és könyveit nem is használhatja. Ezekre tehát most újra kitérni nem szándékozom, csak köszönetet mondok a t. miniszter úrnak azért hogy a lefolyt évben az országos közoktatásügyi tanács útján iparkodott ezen a bajon segíteni és elkészíttetni az osztatlan iskolák tantervét, a mely talán a jövő tanévben már életbeléptethető is lesz. E tárgygyal kapcsolatban legyen szabad
