Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-246

1^4 -**• orsíágrojB ülés 1898. február 23-án, szerdán. tartja a vallásos irány követését. Nem vagyok én ellene annak, sőt magam is óhajtom, hogy a gyermekektől az élet sok szenvedésein át az embert fentartani szokott vallásos érzület és idealizmus el ne raboltassék. Én is barátja vagyok annak, hogy a népiskolai nevelés vallásos legyen, de igenis feltétlenül szükségesnek tartom épen az ilyen poliglott államban, mint a mienk, hogy a nevelés nemzeties, magyar is legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azért különösen felhívom erre a t. miniszter úr figyelmét; bár tudom, hogy nincsen szükség erre, de midőn felhozatott a vallásos irány, én szükségesnek tartom a nemzeti irányt is hangoztatni. Erkölcsössé, vallásossá kell nevelni az ifjúságot, igenis, de egyszersmind arra is, hogy a magyar államnak híí polgárai, e hazának hü fiai legyenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Rakovszky István: Mi is azt akarjuk! (Egy hang a baloldal hátsó padjairól: A keresztények mindig jó hazafiak!) Thaly Kálmán: A hurbanisták és az erdélyi szászok is keresztények, még se voltak jó hazafiak. Rakovszky István: Hát Bethlen Gábor? (Mozgás.) Thaly Kálmán: Bethlen Gábor királyom volt nekem, felséges uram, és verte a németet! Rakovszky István: Hozta a törököt! (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: A török bent volt már. Bethlen Gábor a szabadságért harczolt, és ma Felséges Urunk állít neki szobrot, — jegyezze meg ezt magának a képviselő úr! Hazafiasán kell nevelni a magyar ifjúságot már a népiskolákban, (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) ezt tartom én a főfeladatnak. Fájdalom azonban, bár a papiroson sok szépet olvasunk, de a valóságban még sokszor itt a főváros közelében is a népiskolákban nem olyan állapotokat találunk, mint a minőket óhajtanánk. Itt van u indjáit egy szomorú példa. Esztergom vármegyében, tehát a szomszédságban, annak közigazgatási bizottságának legutóbbi gyűlésén, a most múlt január hónapban merült fel a következő iuczidens, mely az ottani népiskolai ügyre vet igen furcsa világot; nem pletyka dolog, hanem szomorú tény; Vargyas Endre tanfelügyelő urnak hivatalos jelentéséből merítem, arra hivom fel a t. miniszter úr figyelmét, hogy ott mi történt, és hogy tűrik-e tovább is azokat az állapotokat, a miket a tanfelügyelői jelentés tartalmaz. A hírlap, melyben a jelentés kivonatát olvasom, teljesen hiteltérdcmlő liírlap, nem valami apró pletykalap, az ^Egyetértés*; magát a jelentést egész terjedelmében nem olvastam. Az »Egyetértés« folyó évi január 12-iki számában olvasható az észtergommegyei tanfelügyelő jelentésének következő kivonata; maga az eredeti jelentés talán még szomorítóbb. E kivonat így hangzik (olvassa): »A bizottság tagjai valósággal megdöbbentek a tanfelügyelői jelentés hallatára, mely részletesen elmondja, hogy a megyében mennyire el van hanyagol tanítás ügye. A tanfelügyelő jelentésében rámutat arra, hogy több faluban közönséges határbeli csőszök a tanítók. Leányvár és Cséve községekben a tanítóknak semmi képesítésük sincs és az iskolába járó gyermekek egyáltalában nem tanúinak magyarul. (Mozgás a szélső baloldalon.) Egyik községben hetekig helyettesíti a tanítót annak tizennégy éves leánya. Ilyen és hasonló állapotokat talált az új tanfelügyelő. Ez annál furcsább és feltűnőbb, mert a volt tanfelügyelő nagy dicsőségben vált meg hivatalától, a megyének és a kormánynak egyaránt kegyeltje volt. Sőt működése emlékére alapítványt is tettek. A szomorú ügy a megye közgyűlésén fog érdemleges megítélés alá kerülni.« Ez közvetlen a főváros közelében egy oly szomorú képet nyújt az iskolák körében, — mondom, hivatalos tanfelügyelői jelentés alapján, — hogy ha ilyen állapotok lehetnek itt a szomszédságban, milyenek vannak akkor BeszterczeNaszódon, Kisküküllőn vagy Árva és Túrócz vármegyékben? Azért ajánlom a Vargyas Endreféle jelentést a t. miniszter úr figyelmébe. Az olyan tanfelügyelők iránt, a kik úgy teljesítik tanfelügyelői kötelességüket, mint ebből a jelentésből kiderül, hogy az ő elődje hogyan teljesítette azokat, ne méltóztassanak kímélettel lenni, hanem szigorúan méltóztassák felelősségre vonni és vizsgálat alá helyezni, hogy ilyen állapotok ne álljanak fenn a népiskolákban, mint a milyenről ez a szomorú hivatalos jelentés tanúskodik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Ha senkisem kivan, a vitát bezárom. A tétel ellen kifogás nem emeltetett; megszavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassz).- Dologi kiadások 49.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Fenyvessy Ferencz előadó: Kérem a t. házat, méltóztassék megadni az átruházási jogot. Elnök: Az átruházási jog megadatik. Nyegre Lászlő jegyző (olvassa): Elemi népiskolák. Rendes kiadások, XX. fejezet, 22. czím. Rendes bevételek, VII. fejezet, 11. czím. Kiadás 2,453.046 forint. Lakatos Miklós jegyző: Mócsy Antal! Mócsy Antal: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt előttem szólott t. kép-