Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-246

130 24fi. országog itlég 1898. február 23-án, szerdán. ház érdeklődését szakszerű fejtegetésével egy pillanatra e dologra irányozta, mert higyjék el uraim, hiába nevelünk mi tudós embereket, ha azok nem lesznek egészségesek. (Úgy van! balfelől.) Csenevész generáczióval Magyarország sorsát fellendíteni nem lehet. Első kelléke mégis az embernek, hogy fizikailag képes legyen teljesíteni minden életfeladat között az ő kötelességeit, mert ha betegen megy a legnagyobb szellemi készültséggel is bárminő intelligens életpályára, csak magának és másoknak lesz terhére és nem fogja fejleszteni tudományos hivatását, valamint nem fogja tudni helyesen ápolni intellektuális feladatait sem. Ezért meggyőződésem, hogy tantervünkben a testi nevelésnek hiányát korrigálni kell, ehhez pedig nem elégséges a pedagógus, oda egy orvos is kell. Az egyiknek, a ki a szellemi feladatokat jelöli meg és a pedagógia kipróbált szabályai szerint beleviszi az elméleti oktatás keretébe az intellektuális feL-idatokat; az orvos pedig, a ki megméri a gyermek fizikumát és képességét és megmondja, hogy ilyen, vagy olynemíí túlterheléssel szemben képes lesz-e az a gyermek egészségesen fejlődni. Szóval így hozhatják összhangba a testi és szellemi nevelést, mert én azt hiszem, hogy az iskolának ez az összhang az első feladata, mert a helyes nevelés minden tehetségnek összhangzó fejlesztésében áll. (Helyeslés balról.) A testi nevelés elhanyagolása nálunk szembetűnő, t. ház, és kezdődik ez már az elemi iskolában. Érezték is már ennek a hiányát a szakférfiak, és a mint már múlt beszédemben említettem, ennek pótlására a német rendszert iparkodtak átvenni és, behozni az úgynevezett rendgyakorlatokat és tornaórákat. Ennél nevetségesebb nincsen t. ház! Egy elemi iskolába járó fiú, a ki ott kinn a falun az Isten saabad levegőjét szívja magába, ott futkos a szabadban, végezzen testgyakorlatokat!? Álljon oda és naponként, vagy hetenként két-három óráig húzódozzék a nyújtón s iparkodjék bukfenczeket vetni a karfákon, mikor az sokkal egészségesebb bukfenczeket vethet a pázsiton és jobban fejlesztheti a testi egészségét szabadon, mint ezekkel a mesterséges gyakorlatokkal. (Úgy van! balfelöl.) Ha már valami izomedző és erősítő gyakorlatokat akarnak az elemi iskolába behozni, kapcsolják azokat össze a mezei munkával. Vigyék ki azt a fiút a kertbe, mutassanak meg neki minden földmívelő vagy kertészeti munkát, a mire az életben szüksége lesz. (Helyeslés lalról.) Szóval kapcsolják össze a testgyakorlatot a hasznos teendőkkel miáltal a fiú elvégzi a testmozgást is és megtanulja foglalkozását is. De a túlterhelés nem csak abban nyilatkozik meg nálunk, hogy elméletileg nagyobb súlyt rakunk az agyvelőre, mint a mennyit elbír, hanem abban is, hogy a gyermeket huzamosan az iskola fülledt levegőjéhez kötjük, a miáltal elcsenevészedik a gyermek, a kinek úgyszólván, mint a madárnak állandóan az Istennek napfényén és a szabad levegőjén kellene lennie. Mi a gyermeket már négy-öt éves korában az óvodába viszszük, és mint Madarász József t. képviselő úr említette, bizonyos elméleti funkcziókra, sőt vizsgára kényszerítjük. Madarász József: Az óvónőket! Hock János: Ha erre vonatkozott, úgy félreértés az egész, mert közülünk senkisem vonhatja kétségbe, hogy az óvodákban csak a felügyeletre, a gyermek fizikai és erkölcsi érzékének kiképzésére és fejlesztésére kell kiterjeszkedni. (Helyeslés balról.) A középiskolákban mindenütt elismerik, hogy túlterhelés van. Hisz a külföldön is e körül forog a nagy pedagógiai vita. Szerintem a középiskoláknak feladata mindazt az anyagot, legalább elemi világossággal tanítani, a mely korunk értelmi tanításához, úgyszólván erkölcsi közkincséhez tartozik. De nem ezélja a középiskolának a szakműveltség, hanem csak a gyermek értelmi képességének kiélesítése. Az abstrakczió, a generalizáczió, és a logikának főbb funkcziói. Nem szabad az agyat megtömni a különböző ismeretek czifra rongyaival, a melyek akármelyik lexikonban feltalálhatók! (Helyeslés balról.) Legnagyobb baj, hogy mi azt hittük, hogy mintatanáraink lesznek, a kik az iskolákban öt-hat óra alatt annyira elsajátíttatják az anyagot, hogy otthon legfőlebb csak át kell azt nézni a gyermeknek, de nem kell újra öt-hat órát a tanulás mellett töltenie. Mert a túlterhelés oka szerintem nem is a tárgyak sokféleségében rejlik, hanem az oktatási módszer hiányosságában, (Igás! Úgy van! a baloldalon.) továbbá abban, hogy tanáraink nem tudják elsajátíttatni az anyagot az iskolában, hanem ők egyszerűen mint hivatalnokok bürokratikus munkát végeznek, s nem tudják bevinni lelküket a tanításba. Sok tanár nem tekinti feladatát oly kötelességnek, a mely első kelléke a nevelésnek, hogy közölje érzésvilágát és gondolkozását is azzal a gyermekkel. Pedig ha én, mint tanár egyszerűen kiolvasom a tananyagot előtte, vagy azt legfeljebb egy-két szóval bővebben megmagyarázom, de bele nem élem magamat, nevelő hatása annak az anyagnak arra a gyermekre sohasem lesz. Elhibázott dolog, ha az iskolában öt órát töltenek a nélkül, hogy a tanár felhasználja azt az időt úgy, hogy minden szükséges anyagot elsajátíttasson azzal a gyermekkel. Méltóztassék megnézni a minta-gimnáziumot, szerintem ez áll