Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-246

[28 246. országos fllés 1898. február 83-án, szerdán. megítélésére, vájjon a jelenlegi tanrendszer helyes-e, czélszevű-e, s vájjon a felölelt tananyag megfelel-e az ifjúság szellemi erejének? Ezeket óhajtottam elmondani. (Élénk helyeslés és éljensés jobbfelöl.) Lakatos Miklós jegyző : Madarász József! Madarász József: T. ház! Rég vártam már, hogy e teremben képviselőtársaim közül fizok, a kik az orvosi tudományt elvégezték, a fiatalság egészsége ügyébea felszólaljanak. Ügy, a mint ma történt, eddigelé nem hallottam, s ezért köszönettel tartozom először mint képviselő, másodszor mint polgár, harmadszor mint apa. Tapasztalatból tudom, hogy a mostani tantárgyak oly túlterheloleg hatnak az ifjúságra, hogy a legjelesebbeknek is egészségük megrontására szolgál elsősorban az öt órán át tartó egy napi tanulás, azután a tantárgyaknak oly sokasága, hogy a míg az a gyermek helyesen és jó] megtanulja a másnapra feladót tantárgyakat, kell neki nem 3—4—5, de sokszor 8 óra is. Nem szólaltam fel eddigelé, a míg saját gyermekem a középiskolákba járt, nehogy azt mondják, hogy az apa saját gyermekéért szólalt fel; de most kötelességemnek tartom azokat, a miket előttem szólott t. képviselő úr mondott, szintén figyelmébe ajánlani a közoktatásügyi miniszter úrnak és a t. háznak is. Kérnem kell a t. miniszter, vagy kormánytag urat, hogy terjeszsze mielőbb a ház elé az iskolai oktatás átvizsgálásáról és újjáalakításáról szóló javaslatát. Eltettem egyszer egy feladatot, a mely saját fiamnak — ha jól emlékszem — a III., vagy IV". középiskolában adatott fel, hogy másnapra elvégezze. Valóban elbámultam azon, s csak azt sajnálom, hogy nincs velem, de eltettem s megmutattam az akkori közoktatásügyi miniszter úrnak. Ha jól jut eszembe ezer vagy 456,B54 560-at, a számok nem ezek, nem tudom a számot, de úgy tudom, hogy több millión felül — szorozzon talán 567.826-tal. (Derültség.) Fiam, ki egyike volt a legjobb tanulóknak, nekiült s eltelt bel; három negyedóránál több, míg a szorzást elvégezte és átvizsgálta, vájjon jól dolgozott-e. Mikor az átvizsgálásnál azután látta, hogy hibásan jött ki, újra elkezdte, de megint hibásan jött ki. Ekkor végre én magam is azt mondtam, hogy no majd én is megkísérlem. (Derültség.) Ugy, hogy egy egyszerű szorzásnál végre a harmadik órában, mikor ő is, én is külön-külön elkészültünk, jól jött ki az eredmény. No hát én nagyon jól tudom, hogy a számtanra szüksége van az embernek és a gyermeknek; de hogy oly példát adjanak fel a középiskola harmadik vagy negyedik osztályában, hogy azzal a gyermeknek három óráig kelljen vesződnie, sőt akár csak egy óráig is, ez Isten és ember ellen való. Bocsánat, hogy ezzel el kellett töltenem az időt, de egyszer meg kellett mondanom, hogy a tanár urak is hibásak. Mikor azután a tanár uraknak megmondtam: ugyan mit akarnak ezzel a sok istentelen tudománynyal, (Derültség.) hiszen 8—9—10—12 könyvet, • mint egy teherhordó tevének kell ennek a gyermeknek az iskolába ezipelnie; (Élénk derültség.) hiszen ennek úgy sem veszi hasznát, a tanár urak mindig azzal mentik magukat: Kérem van egy közoktatásügyi miniszteri rendeletünk, mely szerint ebből és ebből a tantárgyból ennyit és ennyit okvetetlenül el kell végezni: ennek meg kell lenni, nem tehetünk róla. Én tehát arra kérem a t. közoktatásügyi kormánytag urat, legyen szíves mai felszólaló t. képviselőtársam és az én előadásomat szíves figyelmébe venni. A tanár urak közül is sokan azt mondiák : ez nem sok tantárgy; a közoktatásügyi kormányzatban pedig mind egyenesen azt mondják: ez még kevés, még sokkal többet kellene tanítani. Ez nem való! Taníttassanak önök kevesebbet, de jól; oktassák önök is a jövő nemzedéket úgy, mint minket oktattak. Lehetetlen, hogy az a gyermek öt órán át tanúíjon az iskolában és megemészsze más napig azt az öt tudományt, a melyet öt tanár, a ki arra nevelte magát és beleszokott abba a tantárgyba, előad neki. Nem csak oktatni, nevelni is kell a gyermekeket. Erre különben rá fog kerülni a sor, mikor a tantárgyak átvizsgálásról lesz szó. De kérem önöket, legyenek szívesek erre figyelmezni. Hiszen itt van a t. államtitkár úr, sajnálom, hogy ki akar menni, de lehetetlen el nem mondanom. Zsilinszky Mihály államtitkári Kérem, maradok! Halljuk! Madarász József: Mi a kisdedóvódában együtt működtünk éveken át. Minek azt a kisdedóvodásnőt, a ki azokkal a gyermekekkel bánik ott, annyira kínozni, ha jól jut eszembe 8—9, vagy tán tíz tantárgygyal terhelni? Annak idején sokszor sajnáltam, mert utóbb azután nem is szerettem megjelenni a vizsgákon, hogy talán azért, hogy nem emlékezett a világtörténelemből arra, mikép halt meg Kleopátra, vagy nem tudom én Krőzusz vagy Dáriusz miként uralkodtak, meg kellett szegénynek ismételnie az osztályt. A tantervet épúgy az iskolai tantárgyakra, mint az óvodákra nézve legyenek szívesek jól átvizsgálni, és a férfi- és a nőnemzedékkel is csak azokat a tantárgyakat oktattassák, a melyek azon tárgyra nézve, a melyet ők kezelnek, szükségesek; feleslegeseket ne. Ezek azok, a miket én is mind az egészség, mind a gyermekek fejlődési tehetsége, mind pedig magának a tudománynak tekintetében is