Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-245

245. erszágos iflés 1898. (Derültség.) illetve Zichy Mihály, melyben kijelenti, hogy sajnálja, de nem jöhet vissza hazájába és a sorok közt sejtetni engedi, hogy innen illetéktelen kezek üldözték ki. Uraim! Mikor mindezen kóranyagot művészi életünkben összegyűlve láttam és ezeket a miniszter ár is megerősítette, akkor kötelességemnek tartottam a baj okait kutatni és rájöttem, hogy nálunk teljesen kifejlődött müvészoktatás nincs, de van elfajult klikkrendszer, s itt reformokra van szükség. Ha valaki figyelemmel kísérte az én társadalmi akeziómat, láthatta, hogy annak éle személyek ellen nem irányúi, mert hisz magam voltam az, a ki a lapokban folytatott agitáeziómban és ezikkeimben elismertem, hogy e mesteriskola élén álló Benczúr Gyula nagy művész, dísze hazájának, de mint mester rosszul tanít. Mert más nagy művésznek lenni és más ezt a tehetséget másokkal közölni. Mihelyt valaki egy művészt befolyásolni akar szinérzékében, irányában, érzésében és felfogásában, akkor kivetkőzteti eredeti talentumából és szolgalelkű imitátorrá teszi, ez pedig a művészet halála. Egy művészt másként, mint arányokban és rajzokban tanítani nem lehet. Ne méltóztassék tehát a t. miniszter úr felszólalásából azt a szemrehányást nekem tényként imputálni, hogy én Benczúr Gyula művészi qualitásait iparkodtam volna lerántani. Szó sincs róla ; hisz a hol látok művésztalentumot, azt ápolni, fejleszteni törekszem ; mert nekem nem a művészet elnyomása, hanem fejlesztése a czélom. Ezt sem kizárólag a ma gam erejéből akarom cselekedni, hanem számítok a magyar társadalom helyes művészi érzékére, a kormány által felismert jónak pártolására, s e házban minden művészi ízléssel bíró képviselőtársamnak jóindulatára és ezenkivtíl az én uram Istenem segélyére. (Élénk helyeslés balfelől.) Thaly Kálmán: T. ház! (Zaj. Halljuk!) Én is személyesen meg voltam nevezve és csak annyit akarok kimagyarázni, — a nélkül, hogy a t. ház türelmével visszaélnék, — hogy midőn a t. miniszter úr beszédének elején a néppárt részéről, gondolom, Juriss Mihály képviselő úr közbekiáltott, hogy aposztatákat neveznek ki a királyi katholikus gimnáziumoknál, közbeszóltam, mikor onnan jött a tagadás, hogy esetet tudok, legyen szabad ezt kimagyaráznom. (Halljuk!) Tudniillik aposztata alatt Juriss Mihály képviselő úr, híven az ő vallási meggyőződéséhez, azt érti, a ki katholikusból protestáns lesz, én pedig, híven az én meggyőződésemhez, aposztatának azt értem, a ki protestánsból katholikus lesz. (Élénk derültség és tetszés.) És épen olyan joggal mondhatom ezt a magam szempontjából, mint ő a magáéból. (Ügy van! Úgy van ! Tetszés.) Kos hát, t. ház, az az eset, a melyre én hivatkoztam, ilyen eset. Nem is Wlassics Gyula február 19-én, szombaton. [ j ] miniszter úr, de meg valamelyik elődje, vagy Trefort vagy Pauler, nevezett ki a pozsonyi királyi katholikus gimnáziumhoz olyan tanárt, a ki reformátusból aposztatált katkolikussá. (Hosszantartó, zajos derültség és tetszés. Nagy zaj. Elnök csenget.) Mócsy Antal: T. ház! . . . Elnök: Milyen czímen kivan szólani ? (Nagy zaj. Felkiáltások balfelél: Személyes megtámadtatás czímén! Nagy zaj. Elnök ismétélten csenget.) T. ház! Csendet kérek. Ennem emlékszem rá, hogy a t. képviselő úr megtámadtatott volna. (Felkiáltások a baloldalon: Elég, ha ö emlékszik! Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Mócsy Antal; Igen röviden kívánok személyes megtámadtatás s félreértett szavaim megmagyarázása czímén felszólalni, (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy a házszabályok nem engedik meg, hogy hosszasabban foglalkozzam a kérdéssel. S éppen azért csakis annyit mondok el, a mennyit mondanom kel! és lehet. Én szerdán csaknem két órán át tartott beszédemben foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy a mostani ferde irányba tért szoczializmusnak (Zaj. Halljuk! Halljuk!) tulajdonképeni megteremtője a liberalizmus. Ln tényeket, hoztam fel; adatokat olvastam fel. Konstatálom, hogy a t. miniszter úr ezekre egyetlen egy szóval sem válaszolt s annak daczára azt a kijelentést tette, hogy noha ő beszédemet többször is átolvasta, (Élénk derültség a jobboldalon.) mégis ő úgy találta, hogy beszédem irányzata határozottan antiszemita, vagyis a mint ő mondotta: az antiszemitizmus zászlaját bontottam ki. (Zaj.) Elnök: Bocsánatot kérek, ez nem személyes megtámadtatás! (Zajos ellenmondások a baloldalon. Nagy zaj.) Városy Gyula: Most szavainak értelmét magyarázza,! (Derültség. Folytonosan fartő nagy zaj.) Kérünk még egy csengettyűt! (Zaj.) Mócsy Antal: Ezennel kijelentem és beismerem, hogy úgy látszik, valóban nem elég világosan beszéltem, mert még a t. közoktatásügyi miniszter úr is félreértette szándékomat és szavaimat. En nem tűztem ki az antiszemita zászlót és nem árultam el antiszemitizmust; én nem vádoltam a szemitát; (Derültség.) én csupán a kereszténységet védelmeztem a judaizmus és paganizmus ellen. (Derültség a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Majd veszek magamnak alkalmat később, annak idején és helyén, a hol majd érdemlegesen fogok a t. miniszter úrnak erre válaszolni. Csak még egy kijelentésére teszem meg észrevételeimet: óva intett a t. miniszter úr az olyan irányú beszédtől, mint a minő az enyém volt szerdán, figyelmeztetvén arra, hogy anti-