Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-245
1 jO 245. orsságos ülés 1808. február 19-én, szombaton. Elnök: Méltóztassék a személyes megtámadtatásnál maradni. Városy Gyula: Ez a legnagyobb mértékben személyemre vonatkozik. (Hosszantartó, nagy zaj jobbfélM. Eláll! Eláll! Elnök ismételten csenget.) Épen ezekből a dolgokból akar következtetni az én szándékomra. Tény az, hogy másfél évvel ezelőtt Mihály nevű báty;ím, a Id polgári iskolai tanár . . . (Nagy zaj. Felkiáltások: Eláll!) Elnök (csenget): T. ház ! Hogyha az egyes t. képviselő urak az elnökség jogaiba avatkoznak, akkor az elnökség semmi körülmények között sem tud rendet csinálni. (Helyeslés.) Városy Gyula: Tény az, hogy másfél évvel ezelőtt benyújtotta igazgatói állásért folyamodványa/. Megjegyzem, hogy huszonhárom éve tanár a polgári iskolánál és tanári működése, személyi magaviselete ellen, mint a miniszter úr is szíves volt elismerni, semmi kifogás nincs. Már másfél év előtt beinUa folyamodványát a minisztériumba. Én igenis voltam benn a minisztériumban és kérem a t. háznak e tekintetben egy perezre a türelmét. (Halljuk! IJálljuk!) Voltam a minisztériumnál néhányszor, voltam az államtitkárnál, voltam a polgári iskola 1 * miniszteri osztálytanácsosánál is. És mindannyiszor azt kérdeztem, el van-e már ez az ügy intézve? A miniszter úr előtt egyenesen kijelentettem, hogy az a bizonyos huszti-ügy húzódott és hosszabb ideig be nem fejeztetett, és talán e miatt nem intézik el azt. Én igenis megjelentem a t. miniszter úrnál, de nem kérni, (Mozgás jobbfelöl.) úgy emlékszem rá, mint a hogy most mondom, mert én a hatalomtól semmitsem kértem, (Mozgás a jobboldalon.) az államtitkár urnak sem mondtam soha, hogy légy szíves így vagy úgy . . . Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter: Hát a parlamentre való hivatkozás? (Mozgás.) Városy Gyula: Csak kérdeztem, hogy hogy áll az ügy. Ez nem személyeskedés. Wlassics Gyula vallás- ós közoktatás Ügyi miniszer: Ebben egy kicsit több van! Városy Gyula: Ezt akartam megmondani azért, hogy én igenis nem animozitásból és nem ennek alapján tartottam tegnapi beszédemet, hanem a tanügyi kormányzatnak romlása miatt, és azon kortespolitika miatt, (Folytonos zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Ez nem személyes kérdés!) a mely a miniszter úr tanügyi kezelésében jelentkezik. (Zaj. Elnök csenget.) Ezeket akartam megjegyezni. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Hock János: T. ház! Eöviden kívánok a t. ház türelmével élni. (Halljuk! Halljuk/) Nagyon örvendek, t. ház, hogy a személyes természetű és a házat zavaró inezidensek után áttérhetünk egy tisztább térre, a művészetekre. (Halljuk! Halljuk!) Meggyőződésem, t. ház, hogy ha a művészet iránt való érdeklődés (Folytonos zaj johbfelöl. Elnök csenget.) a társadalom közszellemében egy kissé nemesebb ízlést tudott volna belenevelni, talán hasonló jelenségek nem is fordulnának itt a házban elő Én, t. uraim, midőn a művészetért szót emeltem, igazán megelégedéssel gondolhatok vissza elvégzett munkámra, mert sikerűit a ház szíves türelmét pár óráig a kultúrának egy elhanyagolt részére, a mi képzőművészetünkre irányítani. Mert, t. képviselőház, a művészet szerintem . . . Elnök: Kérem a t. képviselő urat, — ki oly gyakorlott szónok, — van alkalma a költségvetésnek más tételénél is felszólalni. Méltóztassék magát a szabályokhoz tartani. Mily czímen kívánt a t. képviselő úr felszólalni ? Személyes megtámadtatás czímén nem kívánhatott szót, mert személyében nem lett megtámadva. Hock János: Szavaim értelmének helyreigazítása czímén kérek szót. Engem a t. miniszter úr félreértett. Elnök: Kérem tehát a képviselő urat, tessék magát ehhez tartani. (Folytonos zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Hock János: Bocsánatot kérek, t. ház, nekem nincsen támadási szándékom. (Halljuk! Halljuk!) Én egyszerűen a t. ház előtt meg akartam röviden szavaim értelmét magyarázni; ha azonban a t. ház türelme nekem az engedélyt meg nem adja . . . (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (csenget): Ha a t. képviselő úr rövidéi szavai értelmét akarja helyreállítani, legyen meggyőződve, hogy a ház meghallgatja. (Ralijuk! Halljuk !) Hock János: T. ház! A mikor én a magyar művészet ügyét e házban szóba hoztam, azt hiszem, állásomból, társadalmi helyzetemből kifolyólag ki van zárva, hogy engem más, mint az igazság és őszinte lelkesedés vezethetett volna. Tettem ezt azért, mert ezzel hazám kultúrájának kívántam szolgálni és mert tudom, hogy a t. miniszter úr évekkel ezelőtt a képzőművészeti társulat művészküldöttsége előtt így nyilatkozott: Sajná-om, hogy hazánkban a művészet hanyatlik és stagnál. De a mit a t. miniszter úr éles szeme felismert, azt bizonyítják külső jelenségek is, mert azok a nagy művészek, kik hazánkban mint úttörők előbbre vihették, fejleszthették volna a képzőművészetet, nem tudtak megélni köztünk, hanem kénytelenek voltak idegenben keresni kenyerüket. Nem Wagnerről, Munkácsyról, Horovitzról, Litzenmayerról szólok, hanem csak legközelebb intézett a kultuszminiszterhez egy levelet Péterváron élő nagy művész hazánkfia, gróf Zichy Mihály