Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-245

245. országos Illés 1898. február "10-cii, szombaton. 109 megtámadva,, mindenesetre jelentő súlylyal kell a mérlegbe, esniök. Ezen előkelő testületnek Rezey egyénisé­gének erkölcsi és társadalmi értékéről telt nyi­latkozatához magam is férfias nyíltsággal csat­lakozom^ Minthogy én azt a kérdést vetettem fel, hogyha igazak lennének azok, a mik a t. kép­viselő úr levelében vannak, akkor ott azon a helyen maradhat-e a tanfelügyelő, a főispán jelenti: »Békés vármegyéből való elhelyezését és például a központba való beosztását szintén nem tartom szükségesnek, mert egyénisége itt tiszteletet élvez és állásának tekintélye eddig még csorbítatlan.« A főispán jelentésével teljesen analóg kiküldött megbízottam jelentése is. Ennek következtében mindaddig, a meddig alapos panasz, olyar, a mely beigazoltatik, a tanfelügyelő ellen fel nem merííl, igen termé­szetes dolog, hogy én ellenében semmiféle meg­torló eljárást nem indítok, ele nem is indíthatok. (Helyeslés jdbhfeUl.) T. képviselő úr! Egész beszédében, ebben a rideg és sivár felszólalásában rám nézve csak egy megnyugtató és felemelő kijelentés volt és ez az, hogy irányomban teljes bizalmatlansággal viseltetik. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Kérem a t. képviselő urat, hogy ezt a nemes érzését hűen őrizze meg, a t. házat pedig kérem, hogy a meddig tevékenységemmel, működésemmel és igyekezetemmel meg van elégedve, bizalmával ajándékozzon meg. (Hosszantartó, szűnni nem akaró zajos helyeslés, taps és éljenzés a jobboldalon.) Városy Gyula: T. ház! (Élénk felkiáltá­sok a jobboldalon: Eláll! Eláll! Üljön le!) Elnök (csenget): Csendet kérek: Városy Gyula: Személyes kérdésben óhaj­tok szólani és részben félremagyarázott szavaim értelmét helyreállítani. A t. miniszter úr engem azzal vádol, hogy én oly dolgokat hozok fel, a melyek a parlamenten kivííl álló személyekre vonatkozván, és azok, miután itt nem lehetvén jelen, sokkal súlyosabbak, és sokkal jobban igé­nyelnék talán az ő részükről való védekezést, én, midőn ezt így elmondom, a képviselői im­munitás palástjába burkolom magamat. (Felkiál­tások a jobboldalon: Ügy is van!) Mint igen sű­rűen, most is itt van az igazság, nem a túlsó oldalon. Én nem akarom a képviselői immuni­(ást arra használni, hogy másokat ok és alap nélkül meghurczoljak. E tekintetben a miniszter úr engem túlzottan félreértett, mert minden adattal, minden argumentummal, beszédem min­den egyes pontjával, melyet a közoktatásügyi politika keretén belül felemlítettem, az ő figyel­mét szándékoztam felhívni ezen dolgokra, a mint fel is hivtam radikális módon, a mint közbe­szólásomban is megemlítettem, Rezey Sylvius tanfelügyelőre az ő figyelmét, és hogy megértett akkor engem, mutatja az, a mint tudomásom van róla, hogy a vizsgálat megindult, és, a mint mostan tartott beszédében is sejtette a házzal, bizonyos kisebb pontok a vádból be is igazolódtak. Nem tartom én Rezey Sylvinst jellemte­len embernek; nem tartom tanfelügyelői tudo­mányok hiányában bővelkedő, vagy szűkölködő embernek legkevésbbé sem, hanem igenis, azt ne felejtse el a t. miniszter úr, egész beszéde­men, a tekintély növelésének elve vonult ke­resztül, és azt mondtam: »Ha valaki nyilvános és hivatali szereplésében nem úgy viselkedik, hogy a tekintélyt növelje, hanem, hogy azt le­rontsa, akkor ez az ember nem odavaló.« Ez volt beszédem tenorja, s ezt félre­magyaráztatni senkitől, legkevésbbé a miniszter úrtól nem engedem. Kemény volt a beszédem, de nem rossz­akaratú. (Nevetés jobbfelöl.) E szót is vissza­utasítom, mert a miniszter úr e szót is hasz­nálta ellenem. Soha semmiféle párttal és kor­mánynyal, legkevésbbé pedig emberekkel szem­ben rosszakaratú nem voltam és nem is leszek. Mindenben az igazságot keresem, itt és azon az oldalon is. Ez hozott a parlamentbe. (Zaj.) A mi Ruzicska dolgát illeti, tegnap is említettem, hogy Zala megyében »Szálló Levelek* czíme alatt egy hónaponként néhányszor megje­lenő újságból merítettem azokat az adatokat, melyek máig sincsenek megezáfolva. Én ott ol­vastam, hogy ő a tanítókat 3—4—5 községből egy pontra czitálja és úgy veszi át az informá­cziót, melyet a közigazgatási bizottság ülésein elmond és így kerülnek elő e tanügyi kormány­zati statisztikai adatok, Rezey Sylviusra nézve nem mondtam többet, mint hogy felhoztam az ő mértéktelen ivását. (Nagy zaj jóbbfelől.) Hogy kötelességét elhanya­golja nem állítottam. (Zaj jobbfelöl.) A mi a t. miniszter urnak személyemre vonatkozó fenye­getését illeti, kérem, vegye tudomásul, a mint én tudomásul vettem, a mit ő mondott, hogy én állandóan az igazságért küzdök, (Felkiáltások jóbbfelől: Látjuk!) És ha ő figyelemmel szándé­kozik kisérni azokat a dolgokat, melyeket táma­dásnak minősít ellenem, hát én mindenkor ott leszek és nem félek a magam árnyékától, mert engem az igazság és a jó szándék vezet. (Zajos ellenmondás jóbbfelől.) Én ezért mindenkor meg­felelek. A »Hazánk« czikkére nézve kijelentette a miniszter úr, hogy neki atyafiai nincsenek olya­nok, a kiket el kellene helyezni. Helyes ez az ő álláspontja. De felhozta az én bátyám esetét is. (Zaj. Elnök csenget.)

Next

/
Thumbnails
Contents