Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-245

245, országos ülés 1898. február 19-án, szombaton. 101 gyengéden és ártatlan mezben, de az antiszemitizmus zászlaját göngyölgette ki. Ezzel a képviselő úr olajat öntött a tűzre épen akkor, mikor felszólalásának czélja — a szocziaíizmusról beszélve — az volt, hogy megkeresse a gyógyító szereket. Meggondolta-e a képviselő úr, hogy épen Szabolcsmegyében, a hol ma, nem mondom, hogy a szoczializmusnak, hanem a kommunizmusnak a nyers földosztásnak valódi orgiája dühöng, volt tulajdonképen az antiszemitizmus legnagyobb fészke? Gondoljon csak vissza a tiszaeszlári perre; tehát bizonyos oki összefüggést meg lehet találni. Az antiszemitizmusnál kezdődik a dolog és végződik a kabát elleni harczban. Ép ezért igen veszélyesnek tartom nem csak a t. képviselő úr, hanem Juriss Mihály képviselő ár antiszemita izű beszédét is. Juriss Mihály: Adjanak annyi jogot, mint a zsidóknak! (Zaj.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Igaz ugyan, hogy Mócsy Antal t. képviselő úr, hogy szelídítse kissé a dolgot, hozzátette, hogy ő nagyon szereti az izraelita polgártársakat, de azt hiszem, hogy a t. képviselő urat az izraelita polgártársak arra fogják megkérni, hogy ne szeresse őket ilyen nagyon; (Tetszés jobbfelől.) mert az a beszéd erős vágás a zsidóság ellen, elmondván, hogy gseftelnek, a szegényeket kizsákmányoló mozgó tőkét képviselik g mindazt felemlíti, a mit ellenük a frazeológia e téren felmutat. Rám azt a benyomást teszi e beszéd, mint az a f'ranezia levél, melyben az egyik a másiknak az írja: »Vous étes un fripon«, de a végén az áll: »Agréez l'assurance de ma haute consideration.« (Derültség jobbfelől.) Kötelességemnek tartottam felhívni a t. képviselőház figyelmét, hogy határozott antiszemitikus irányzat nyilatkozik meg a t. képviselő úr és Juriss Mihály t. képviselő úr beszédében, a mivel csak élesztheti épen társadalmi bajainkat. Juriss Mihály t. képviselő úr tegnapi felszólalásában a szekularizáczióra vonatkozólag azt jegyzi meg, hogy ő nem fél tőle. T. képviselő úr, elismerem azt, hogy semmi körülmények között sem fél a szekularizácziótól, de hogy most miért félne, azt igazán nem is látnám be, mikor sem a kormány, sem e párt, sem semmi számbavehető politikai tényező a szekularizáczióra a legtávolabbról sem gondol. (Zaj a baloldalon.) Buzáth Ferencz: Huszonnégy óra elég önöknek erre! Elnök: Kénytelen leszek név szerint megnevezni azon képviselő urakat, kik közbeszólásaikkal folyton zavarják a szónokot. (Helyeslés jobbfelől.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Mondtam, hogy erre nem gondol senki. Ebben talán nem fognak kételkedni, mert ez sem a kormánynak, sem a pártnak soha a legtávolabbról sem képezte programmját. (Felkiáltások a baloldalon: Ott emlegették!) Azt nem lehet a párttal semmiféle összefüggésbe hozni. A t. képviselő úr áttér autonómiai emlékiratomra és azt mondja: hiszen a t. kultuszminiszter úr tanítja a kommunizmust, mert közalapnak mondja a katholikus alapokat. Ha a t. képviselő úr autonómiai emlékiratomat elolvasta, annak egész tenorjából látni fogja, hogy katholikus czélra szolgáló közalapokról beszél. Juriss Mihály: Miért közalap? Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Mert nem magánalap, (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) hanem katholikus czélra szolgál. E czélban rejlik a jogi személyisége, mit jobban megértene, ha a czélvagyon elméletet ismerné. T. képviselő úr, ez hogy mi a kommunizmust hirdetjük azzal, hogy közalapnak nevezzük, megint oly jelszó, melyíyel az autonómia nehéz kérdését nem lehet megoldani. (Ügy van! Úgy van! jobb felöl.) Ez olyan nehéz, kényes és finom szövetű kérdés, melyet Európában eddig sehol sem oldottak meg. Ehhez higgadtság, bölcs mérséklet kell; szenvedélyes jelszavakkal, egymás tűlliczitálásával és felekezeti túlzott szűkkeblűség bevitelével ily kérdéseket megoldani nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr azután továbbmegy és azt mondja, hogy autonómiai emlékiratomban azt is kifejtettem, hogy azért nem akarom a katholikus tanulmányi alapból fentartott iskolákat átengedni az autonómiának, mert féltem a nemzeti kultúrát. Juriss Mihály : Ott van benne ! (Derültség.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Engedje meg, ha úgy értette is, hogy megmagyarázzam, mit fejeztem ki és ha talán valamelyik kifejezés félreértésre adott volna okot, vagy adhat okot, fogadja el azt, a mit most nyíltan és határozottan mondok. Én ott a memorandumban felsorolom, hogy hányféle középiskolai kategória van, úgymint vezetés, rendelkezés és felügyelet alatt álló középiskola. Felsorolom egyenként valamennyit. Azután azt mondom: ha mi át akarnók adni azokat az iskolákat, a melyek a Mária Terézia-féle ratio educationis óta mindig a kormányszékek vezetése alatt állanak, tehát az egész úgynevezett állami tanügyi politikának hordozói voltak, akkor 67 középiskolát kellene átengednünk az autonómiának és maradna a magyar államnak körülbelül 40. Ezt kifejtve azt mondom, hogy az állam egységes közoktatási politikájának veze-