Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-245

|(J2 215. országos ülés 1898. február 19-éii, szombaton. tése szenvedne ily átengedés mellett nagy csorbát, És egy dolog mindenesetre áll: ha ezek átadatnának egészen az autonómiának, — mi a középiskola tövény megváltoztatása nélkül lehetetlen, — még is csak elsősorban nem annyira az egységes állami érdek, mint a teljesen jogos felekezeti érdek istápoltatnék, és ebből a szempontból fejtettem csak ki, hogy az egységes közoktatási politikának vezetésében egy nagy űr támadna, ha, a protestáns iskolák segélyezésénél ép törvény szerint bizonyos szerződéseket kötünk s az államot megillető befolyás ép a protestáns iskoláknál mindig biztosíttatik, ellenben az állam a ratio educationis óta általa vezetett intézeteket vezetése alól kibocsátaná. (Helyeslés.) Ez visszafelé fejlődés volna az állami közoktatási politika területén. Hatályos ellenőrzés biztosítása, az autonómia szép feladata lehet. Itt is tág tere nyílik az autonómiának. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Aztán a t. képviselő úr azt mondja, mégis csak furcsa, hogy az én előterjesztéseimben a tanulmányi alapból fentartott iskolák királyiaknak is neveztetnek. T. képviselő úr! Ezeket történeti jogalapon nevezzük királyi gimnáziumoknak. Mária Therezia ratio edukationis-a óta ugyanis miután kimondja a legfelsőbb elhatározás, hogy ezek az iskolák pedig mindig kormányszékek felügyelete alá bizandók, a királyi elnevezés fogadtatott el. sem neveztem ki, nem hogy apoaztatát, mert az a fennálló szabályokba ütközik. Juriss Mihály: Nem mondtam, hogy a miniszter úr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter í Dehogy nem! Ma már olvasom egyik újságban, hogy a miniszter folyton aposztatákat nevez ki a katholikus gimnáziumokhoz. Ily vakmerő, teljesen hazug állításokkal találkozunk. Katholikus gimnáziumhoz nem neveztem ki soha más vallásút, mint katholikust. T. ház! Hűvösebb területre megyek át, még pedig Major Ferencz t. képviselőtársam beszédére. Elismerem, hogy ő a legnagyobb tárgyilagossággal szólt a közoktatási kérdésekről, különösen a felsőbb és középoktatásról. Igen helyesen tette, mert a kulturális kérdéseket pártkülönbség nélkül, tárgyilagosan kellene tárgyalni és sokkal nagyobb hasznot hajtanánk az országnak, ha ily eszmékkel foglalkozunk, mint ha mindig felmelegítünk oly dolgokat, melyek csak a felekezeti szenvedélyességét növelik. (Élénk tetszés jóbbfelől.) A t. képviselő úr előbb Zsigárdy Gyula barátom s Városy Gyula képviselő úrral ellentétben, a ki szintén a harmadik egyetem mellett szólt, azt mondta, hogy előbb a két egyetem legyen teljes és tökéletes s csak akkor térjünk át a harmadik egyetemre. Én e tekintetben kifejtettem álláspontomat. Azt mondtam, hogy az első sorban aktuális kérdések közé a harmadik egyetem felállítását nem sorozom, mert még sok a tennivaló a két fennálló egyetemen. De viszont addig sem várhatunk, míg a két egyetem teljesen tökéletes lesz, mert egy egyetemnél erről sohasem lehet szó. Hisz a tudomány mindig halad, a technikai haladások egymást érik, mindig újabb kutató intézetek válnak szükségesekké, szóval még nem láttam oly egyetemet és muzeumot, mely tökéletes volna és a hol joggal ne kérnének valamit a kiegészítésre. (Általános, élénk helyeslés.) A t. képviselő úr egész objektíve feltárta a helyiségek hiányait úgy a központi egyetemnél, mint más intézményeknél, az orvosi karnál is. Felhozta az elhelyezési nehézségeket. Kiemelte, hogy nagy tantermeket kell létesíteni, de viszont aggályait is kifejezte az iránt, hogy "ezer hallgató hogy tanítható egy teremben. Mellékesen megjegyzem, hogy tanszabadság mellett nagyon nehéz e kérdést megoldani, mert a tanárokat maguk választhatják a hallgatók. Párhuzamos tanszékek vannak most is, de például — azt hiszem, nem sértem meg a tanár urakat — a három jogtörténeti tanszéknél úgy vagyunk, hogy az egyik, vagy másik tanárnak ezer, a harmadiknak alig nyolczvan hallgatója van. Ezt nehéz ellensúlyozni. Kénytelenek vagyunk tehát oly termeket építeni, a melyekben 600—700 Akkor mást, mint katholikus jellegű iskolát az állam nem is állított fel, a »királyi« elnevezés alatt természetesen katholikus iskola értetett. Ez iskolák katholikus jellegét senkise vonja kétségbe. Arra nagy gondot fordít a kormány, hogy ez a jelleg épségben tartassék. A katholikus gimnáziumokban ugyanis csak katholikus vallású tanárok alkalmaztatnak ; s itt mellékesen megjegyzem, hogy aposztatát katholikus jellegű gimnáziumban soha sem alkalmaztam. (Egy hang balfelől: Újvidéken!) Újvidéken sem! Katholikus jellegű iskolában más vallású, mint katholikus egyáltalában nem alkalmaztatik, annál kevésbbé aposztata. A katholikus hitoktató rendes tanári helyet foglal el, díjazása az intézet feladatához soroztatik; az ifjúság vallási gyakorlatában a tanári kar cselekvőleg közreműködik. Végűi pedig a királyi gimnáziumok mellett püspöki biztosok ügyelnek fel a hittanításra és nevelésre (in re religionis et fidei) azzal a joggal, hogy bármely tárgyú tanórára megjelenhetnek, figyelemmel kisérhetik az intézet összes működését. A püspöki biztosok tapasztalataikról évi jelentést tesznek az illető püspöknek, s ha hiányokat találna , a püspök útján orvoslásért fordulnak a miniszterhez. Kijelentem, hogy én katholikus iskolákhoz más vallású tanárt soha-