Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-245
] ()0 245. országos ülés Í&98, február líJ-éu, szombaton. nek arról, — hogy a mint akkor tiltakoztam, úgy ma is tiltakoznom kell az ellen és én kijelentem, hogy azok közé nem tartoztam. Asbóth János: Én ezennel készséggel kijelentem, hogy a t. képviselő úr szavainak föltétlenül hitelt adok. (Helyeslés.) ElnökS T. ház! Szólásra felírva senki sincs. Ha tehát senki szólni nem kiváu, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásügyi miniszter: T. ház! Minthogy már e vitában hosszabb időre vettem igénybe a t. ház figyelmét, lehetőleg rövidre fogom szabni záró szavaimat. Mindenekelőtt azonban a parlamentáris szokásnak is hódolva, Asbóth János t. képviselő ár beszédjére teszek egy észrevételt. Asbóth János t képviselő úr, és teljesen jogosan azt állítja, hogy ő nem tartozik azok közé, a kik 23 év alatt nem tanúinak és nem gondolkoznak. Ez engem arra a reményre jogosít, hogy miután az egyházpolitikai törvények megalkotása óta, még nem telt el 23 esztendő, tehát neki még hosszabb idő kell arra, hogy belássa azt, hogy az egyházpolitikai törvények egyetlen egy vallásnak sem ártottak, sőt az egyházpolitikai törvények inkább az igazi vallásosságnak lehetnek esetleg indító okai, (Ellenmondások balfelöl. Igaz! Úgy van! jóbbfelöl.) mert felszabadítják az egyeseket a kényszer alól és mindenki lelke bensejének meggyőződését követheti. Az az igazi vallásosság, t. ház, nem kényszerre van alapítva, hanem a szív, a lélek és a meggyőződés nemes önkéntes érzetén alapszik. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én ehhez még hozzáteszem azt, hogy nagyon sokan azok a választó közönségben is, a kik azt hitték, hogy az egyházpolitikai törvények meghozatala után megfosztatnak vallásuktól, — mert ezt mondották nekik, — azon meggyőződésre jutottak, hogy hiszen nem történik semmi, szabadon gyakorolhatják vallásukat, s egyáltalában mindazon ijesztgetések, a melyekkel ezen oldalról (Balfelé mutat.) az egész országot mint egy fellármázták, üres fantomoknak bizonyultak. (Igaz! Úgy van ! jóbbfelöl. Ellenmondások balfelöl.) T. ház! A szónokok egy része szigorúan tanügyi kérdésekkel foglalkozott, mint például Major Ferencz, Bernády György, Bessenyei Ferencz, Zsigárdy Gyula, Szőts Pál képviselő urak, Hock János képviselő úr a művészeti politikával kizárólag, Komlóssy Ferencz, Mócsy Antal, a szocziálizmusróí szólott, és Juriss Mihály képviselő úr az egyházpolitikáról beszélt. Természetesnek fogja találni a. t. ház, hogy én minden egyes állításra nem terjeszkedem ki, de mégis a főbbekre kötelességem észrevételeimet megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom, hogy azok, a kik a tanügyekkel foglalkoztak, bevezető beszédemben jórészben megtalálhatják azokra a választ, a miket itt felhoztak. Csak példákat hozok fel. Például Bessenyei Ferencz t. barátom a felsőbb női oktatás reformját ajánlotta figyelmembe, és megjelölte, hogy minő elveken kell annak felépülni. E tekintetben csak utalok arra, hogy a mai tantervet a vitát megnyitó beszédemben reformra szorulónak jeleztem s hogy e tekintetben egyenesen törvényhozási megoldást helyeztem kilátásba, ha előbb az új tanterv az élet bírálatát kiállja. Elmondottam azt is, hogy nem vagyok megelégedve a felsőbb leányiskolák tantervével; hogy a két felső osztály nem eléggé szervesen van beleillesztve a négy osztály felébe. Azokra nézve pedig a miket a népiskolák felállítására vonatkozólag hallottam, megtalálhatják a választ a t. képviselő urak abban a programszerű nyi latkozatban, a melyet épen a vitát megnyitó beszédemben tettem. Most áttérek Mócsy Antal t. képviselő úr beszédére, a melyben a szocziálizmusróí szólva azt mondja, hogy csak egy arkánum van és ez úgymond, hiába állította a földmivelésügyi miniszter úr t. barátom, hogy arkánumokat nem ismer, mert azok kuruzslószerek, a honvédelmi miniszter kezében és az én kezemben van. A honvédelmi miniszter kezében lvvő arkánummal nem foglalkozom, de az én kezemben levő arkánumra azt méltóztatott mondani, hogy ez az, ha a kultuszminiszter úr iparkodik előmozdítani a vallásosságot, de hozzá teszi, hogy a felekezeti vallásosságot. Hát t. ház, az összes egyházpolitikai törvények kiindulási pontja a történeti egyházak jogainak, keretének teljes tiszteletben tartása volt. (Egy hang bal felöl: látjuk!) Igenis, a felekezeti vallásosságot mozdítja elő az állam, mert a :örténelmi egyházakat segélyezi, ezek részesülnek folytonosan az állam gondozásában és nem mások, tehát a felekezeti vallás az állam részéről igenis előmozdíttatik. (Úgy van! jobbfelöl.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy az igazi vallásosságot mozdítsuk elő. Erre nézve Asbóth János képviselő úr beszédére tett megjegyzésemben már megmondtam, hogy igenis az igazi vallásosságot óhajtjuk, mert hisz a mi nem igazi vallásosság, az nem vallásosság s a hipokritaság, a szemforgató vallásosság nem vallásosság. Vallásosság az, a mely igazi erős meggyőződésben gyökerezik és porba dobott segélynek tekinteném, ha mi oly vallásosságot segélyeznénk, a mely nem igazi becsületes meggyőződésen, a hithez való hű ragaszkodáson nyugszik. A t. képviselő úr beszéde reám — lehet, hogy tévedek — azt a benyomást tette, ámbár I újra és újra átolvastam beszédét, hogy igen