Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-226

9i 226. országos ülés 1898. január 27-én, csütörtökön. öt departement-t Németországhoz akart csatolni, épen I. Sándor volt az, a ki tiltakozott ez ellen, és XVIII. Lajosnak becsületszavát adta, hogy Francziaország területi épségét pedig mindenáron fentartja, Ez az oka, hogy mindig bizonyos szláv rokonszenv élt a franczia társadalomban, a melyre könnyű volt felépíteni a franco-russe-t. Most pedig, a mióta még belsőbb reláczióban áll a szláv elem a francziával és ez a rokonszenv külpolitikai instituczióban úgyszólván szövetségben lett dokumentálva, azóta tömegesen megy a szláv tartományokból Parisba és Francziaország más egyetemeire az ifjúság. Ott szervezkedik, tömörül; a franczia ifjúságba, a közönségbe és a sajtóba beleviszi a szláv eszméket és beleviszi a szláv rokonszenvet. Ezért alakúi nak ott oly óriási számmal most az új egyesületek, hogy propagálják magát a ^zlavofilizmust. Montpellierben, Lilieben az egyetemeken vannak szláv ifjúsági egyesületek és ezek állandó kontaktusban állanak nemcsak Prágával, nemcsak Moszkvával, hanem a mi Horvátországunkkal és Zágrábbal is. Thaly Kálmán: No miniszter, hallod ? (Derültség.) Hock János: Kérem, bizonyítékaim vannak rá, s nemcsak várost, hanem személyeket merek megnevezni. Ott van Strossmayer püspök úrj Thaly Kálmán: Arról elhiszszük! Hock János: Olyan bnárok, mint Louís Leger, Denis, Rambaud, a mostani kultuszminiszter Francziaországban, a szláv irodalmat és litteraturát felkarolták, egész életük tanulmányait neki szentelték és könyvre-könyvet írnak róla. -Czikkek jelennek meg revuekhen, hírlapokban, a melyek a szláv eszmét propagálják és Francziaországban a szláv dolgok iránt a rokonszenvet iparkodnak előkészíteni és aláaknázzák az egész közszellemet. Nincs nap, hogy a legnagyobb revuekben ne jelennék meg egy-egy szláv czikk, sőt odáig megy a rokonszenv, hogy épen Badeni miniszterelnöksége alatt a szláv egyesületek kezdeményezésére franczia konzulátust állítottak Prágában és a prágai polgármestert Francziaország egyik nagyobb városában díszeluökké választották és kitüntetésekkel halmozták el. Szóval a legbensőbb entente cordiale, sőt mondhatom szimpathia s a legteljesebb érzelmi allianee uralkodik a szláv elem és a franczia elem között. Ezt propagálják s e czélra fölhasználják a sajtót, fölhasználnak mindent. Csak mi állunk tétlenül, megkötött kezekkel és ama mozgalom ellensúlyozására nem teszünk semmit. Nekünk nincs más politikai ezélunk, mint bogy dokumentáljuk az ország előtt, hogy ügyeink rendben vannak, a költségvetést három nap alatt megkapja a kormány, mert hiszen a bizalom a korona és a kormány között teljes, a többség és a kormányelnök pedig a legbensőbb rokonszenvben, a legbensőbb bizalomban egyesülnek egymással. Nos, Magyarországnak nem az a feladata, hogy tényleg itt egy marazmusban élő és mondjuk, a választások óta úgyszólván elalélt nemzetet, a mely elporlad, mert nincsen ellentálló erő sem ott künn, sem itt benn, bolondítsunk; nem az a mi feladatunk, hogy ezeket az elporladt állapotokat itt formákkal takarjuk a parlamentben, hanem minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy az ország meggyőződjék, hogy nincsen teremtő erő, nincsen produktív képesség, nincsen ellenálló ero többé ebben a parlamentben. Hiszen a parlament maga is érzi, hogy egy oly választás útján összehozott többség, a hol tíz forintjával összevásárolt tömeggel, vagy erőszakkal behurczolt tömegekkel szavaztattak, az a nemzetnek nem törvényes, csupán formai képviselete, erőszakkal és megvesztegetésekkel összeszedve. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ily körülmények között, midőn fenékig rothadtak a közállapotok, még kifelé sem tudunk elég erővel fellépni s nem tudjuk érdekeinket és a magyar állam iránti szimpathiát ott künn terjeszteni, hanem szabad teret engedünk minden ellenünk özszeesküdt ligának, a románoktól a szlávokig és nincsen úgyszólván fegyverünk, a mivel magunkat védelmezhetjük, vagy Magyarország tekintélyét ott a külföldön megóvhatnánk. Még politikai képviseletünk is, sajnos, alkalmatlan arra, hogy Magyarország tekintélyét megvédje. A kormány pedig a külföldi sajtó felvilágosításával abszolúte nem törődik. Kérdem a t. kormányt, hogy mire való akkor az az informatív szolgálatra beillesztett pénz, hogy ha a kormánynak abszolúte semmi külföldi szervezete nincsen. A mi vau, az nem a magyar állam érdekeit képviseli ott kinn és nem is ezt akarja a miniszterelnök úr, hanem valamint Magyarországon a sajtót egyszerűen pártpolitikai szolgálatokra kényszerítette, ott a külföldön is az ő dicsőségét akarja hirdettetni és a sajtóval az ő személyes érdekeit képviseltetni. Csakhogy erre aligha kap embert Francziaországban, mert a külföldi sajtóban elvégre is személyes politikát űzni nem lehet. Lehet rokonszenvet ébreszteni a magyar állam iránt, ha ügyeinkről őket alaposan tájékoztatjuk, de magát a t. miniszterelnök úr dicsértetni aligha lesz képes. Nem is ez. a czél. A mi érdekünk, hogy a magyar állame^zmének nyerjünk barátokit, mert a t. miniszterelnök úr eszméjének bizossy nagyon nehezen fogunk a külföldön barátokat szerezni. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Engedje meg a t. ház, hogy ezek után kijelentsem, hogy oníután az itt informatív szol-