Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-226

Ü36. országos ülés 1898. január 27-én, csütörtökön. S3 gálatokra beállított összeg a franczía sajtóban a magyar rokonszenv terjesztésére abszolúte nem szolgál, én legalább neai láttam egyetlen adatot sem, a melyből következtethetném, hogy tervszerűen, rendszeresen járna el ebben az irányban a kormány; tehát vagy méltóztassék a t. miniszterelnök úr tárczájából ezt az 50.000 forintot egyszerűen mint feleslegest törölni, vagy pedig ha bennNagyja, akkor ezt az összeget fordítsa csakugyan oda, hogy a szláv és román :gitáczió ellensúlyozására mi is tegyünk a magyar rokonszenv ébresztése érdekében valamit. (Helyeslés bal felöl.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Azt mondta Hock János képviselő úr, hogy midőn az ellenzék egyik akkori tagjának kívánatára ezen 50-000 frtuyi költség a költségvetésbe bevétetett, az ügyesen használtatott fel. Természetesen ebből következik a bírálat úgy, bogy jelenleg ügyetlenül használtatik fel. (Derültség jobbfelöl.) Hát nagyon bajos, t. ház, ezzel a kérdéssel nekem foglalkoznom, mert csak nem fogják természetesnek találhatni azt, hogy én most bizonyítgassam, hogy miképen használom fel és a független sajtó értékét, mely természetesen szükséges arra, hogy hasson is az, a mit ott írnak, leszállítsam oda, hogy ezt, vagy azt ott így, ' vagy amúgy befolyásolom. Azt mondja a képviselő úr, hogy szervezetlen az állapot. Mindezen állításokra csak azt mondhatom, hogy nincs igaza; (Helyeslés jobbfelől.) de nem mondhatom el, hogy miként van a dolog, mert a mikéntnek elmondása eredményezné azt, hogy annak a befolyásnak még kisebb legyen érteke, mint a minő most. Beismerem, hogy többet és jobban szeretném a dolgot kifejleszteni, de nem ismerem be azt, hogy a múltat értve, a jelenlegi állapotok sokkal jobbak nem volnának. (Ügy van! jobbfelöl.) A képviselő úr igyekezett nagyon tárgyilagos lenni, és azért tárgyilagos maradok én is, habár az ülés elején folytatott beszélgetés következtében mondhatnám, hogy szubjektív indoka is van s így szubjektív argumentumokkal czáfolhatiiám is meg. De „ettől eltekintek, azt gondolom, hogy az, a mit ezen 50.000 forinttal elérni lehet, az el van érve. Azt tartom, hogy e tekintetben az állapotok sokkal jobbak, mint voltak a múltban, (Ügy van! jobbfelöl.) de nem vagyok abban a helyzetben, hogy beszéljek a részletekről, a melyekkel igazolhatnám állításom valódi voltát. (Helyeslés jobbfelöl.) Távolról sem áll érdekemben, sem czélomban a magam dicsértetése, hiszen a külföldi sajtóban ennek hasznát sem vehetnem, az ügynek sem tennék szolgálatot és ott meg sem értik, (Zaj balfelél. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) hanem igenis a magyar érdekeket a magyar szempontokat ott képviseltetni. (Zaj balfel'ól. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) E tekintetben azt hiszem, hogy az 50.000 forinttal szemben az elért eredmény nem kicsinyelhető., Kérem a tételt elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Hock János: T. ház! Személyes kérdésben és szavaim félreértése czímén kérek szót. Miután a t. miniszterelnök úr egy privát beszélgetésre volt szíves czélozni és homályban Nagyta a dolgot, (Halljuk! balfélől.) én nem akarom, hogy ez a dolog, a kételynek csak árnyékát is vethesse az én eljárásomra, azért én a t. ház engedelmével elmondom, mit akartam én a t. miniszterelnök úrtól kérdezni. (Bálijuk! Halljuk !) Én, a ki kéréssel sohasem szoktam a miniszter uraknál alkalmatlankodni, oda járultam hozzá és azt mondottam, hogy az ország érdekébea tartom szükségesnek, hogy a külföldi szláv agitáczió ellensúlyozására mi is tegyünk valamit a franczia sajtóban. Felhivtam a figyelmét a franczia sajtóban egy régi jó barátunkra, a ki a magyar dolgokban ott künn tekintély és minden időben magát értünk exponálta is. Ujabb időben úgy látszik vele az összeköttetést megszakították. Ezért kérdeztem a miniszterelnök urat, hogy gondoskodott-e arról, hogy viszonyainkat ismerő egyén informálja a franczia sajtót? Ez volt a kérdésem, a melyet a miniszterelnök úrhoz intéztem, nem személyes ügyben, hanem az ország érdekeire való tekintettel. Hiszen az az illető egyén, a ki Magyarországban élt, megszerette a magyar fajt, itt nősült; mikor visszament Francziaországba, lelkével és egész rokonszenvével írta rólunk kitűnő tanulmányait. Megtette azt, bogy Magyarországról könyvet írt, még pedig olyan könyvet, a melyet bevezettek a franczia iskolák könyvtárába és forrásmunkának ismernek el. Mikor valaki egy egész élet munkásságát tiszta lélekből, meggyőződésből egy faj szeretetének szenteli, — no hát, t. miniszterelnök úr, azt hiszem, az as illető nem érdemli meg, hogy személyes tekintetekből és rankünbő! informatív munkáit megnehezítsük, hanem hogy felkaroljuk és ne azt nézzük, hogy nem akarja szolgálni a magyar pártpolitikát és Bánffyt, hogy mennyit használ objektív czikkeivel az országnak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Mondottam, hogy nem jó ezen kérdésekkel foglalkozni. (Derültség a baloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Igazsága van Hock János képviselő urnak, ő azt mondotta nekem, hogy egy bizonyos egyént, abból a viszonyból, melyben a sajtóirodával volt, miért bocsátottam el. Elbocsátottam azért, mert az én