Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-225

78 225. országos ülés 1898. január 26-án, szerdán. testületeket illeti, a melyeket így vádolni azért, mert lelkiismeretesen buzgólkodnak közérdekben, sem nem igazságos, sem nem méltányos. Azután áttér a t. képviselő úr annak bizonyítására, hogy tényleg bekövetkezett a deíiezit és bizonyítja ezt azzal, hogy a zárszámadási feleslegek évről-évre apadnak és hogy szerinte 1896-ban már tényleg deficzit mutatkozik a zárszámadásban. Hogy a zárszámadási feleslegek apadnának, az természetes következménye annak, hogy egyik rossz év a másik után következik ; ily körülmények között azok emelkedését nem lehet várni. De azt is mondja a képviselő úr, hogy 1895-ben még 6,800.000 forint tényleges felesleg volt, míg az 1896-ikí zárszámadásban már 1,600.000 forint hiány van. Ez nagyon fontos kérdés, a melylyel tisztába kell jönni. A képviselő úr számításaiban mindenütt a zárszámadási tényleges eredményeket veszi alapúi; az előírási és utalványozási eredményekre -- úgymond — azért nem támaszkodhatik, mert az előirt bevétel nem mindig folyik be, abból néhány öszszegek le is iratnak, mert behajthatatlanokká válnak. Ez igaz, de nem igaz úgy, hogy azért az összes állami aktiv követelések, azok a rengeteg milliók, melyek előirattak és be nem folytak, egy tollvonással semmitérőknek volnának deklarálhatok. De jogilag és törvényileg is úgy áll a dolog, hogy az összehasonlítás alapját nem a tényleges eredményeknek kell képezniük, hanem az előírásnak és az utalványozásnak. A törvény szerint, mely az állami számvevőszék szervezéséről és a zárszámadások berendezéséről intézkedik, a zárszámadások úgy állítandók össze, hogy az előirányzat tétele az előírási és utalványozási eredmény nyel hasonlítandó össze. Ennek megvan a maga helyes oka: az, hogy a mi költségvetési és zárszámadási rendszerünk egy évi kezelésre vau alapítva. Egy év államháztartási kezelése pedig csakis az előírásban és utalványozásban nyilvánult, mert a mi a tényleges eredményben mutatkozik, abban nemesak egy év kezelése jelentkezik, hanem a múlt évekről befolyandó, de csak az idén befizetett Összegek, a múlt évről átvett szenvedő hátralékok kifizetése, sőt a múlt évben esedékes összegek kifizetése is, úgy, hogy a tényleges eredmények az egy évi kezelésnek tiszta képét nem nyújtják, hanem határozottan és teljesen elhomályosítják az egy évi kezelésnek eredményét. Ez volt az oka annak, hogy a törvény is azt rendeli, hogy a zárszámadás összeállításánál az előirányzat az előírással és utalványozással hasonlittassék össze. Azonban én felveszem a bírálatot azon az alapon, a melyet a képviselő úr állít fel; a tényleges eredmények alapján is, és ezen az alapon kívánom konstatálni, hogy ha a t. képviselő úr az 1896. évi zárszámadásnak nemesak végösszegét, hanem annak tartalmát is meg méltóztatott volna tekinteni, hogy miből származik az az 1,600.000 forintnyi hiány, akkor megtalálta volna, hogy ez épen arra vezethető viszsza, a mit az imént voltam bátor említeni, arra tudniillik, hogy 1896-ban fizettetett ki tényleg 9,392.000 forintnyi olyan összeg, a melyet 1895-ben kellett volna már kifizeetni, de akkor nem jutván kifizetésre, áthozutott annak kifizetése 1896-ra. És ha ezt tekintetbe méltóztatik venni, akkor meggyőződhetik arról, hogy még a tényleges kezelés alapján sem mutatkozik 1896-ban deficzit, hanem ezen az alapon is egy körülbelül nyolcz millió forintnyi fölösleg mutatkozik, E szerint, t. ház, az eredmény az, hogy akár az előírási, akár a tényleges eredmény alapján bíráljuk meg az 1896. évnek zárszámadási eredményeit, nem találkozunk deficzittel, hanem igenis többlettel, sőt a mint expozémban bátor voltam reáutalni, alkalmazhatunk ennél még egy sokkal szigorúbb eljárást is annak konstatálására, hogy mi volt tehát az 1896. évnek zárszámadási eredménye, és ez az, hogy a kiadásoknál az utalványozott kiadásokat veszszük fel, a melyek előreláthatólag kifizetésre kerülnek mindig, a bevételeknél ellenben a tényleges bevételeket, ha ezeket hasonlítjuk egymással össze, ekkor is kiderül, hogy a legrígorózusabb számítás szerint is 1896-ban nemesak hogy deficzit nem volt, hanem öt millió és néhány százezer forintnyi többlet mutatkozik. Ezekből látható, t. képviselőház, hogy deficzitről egyáltalában szó sem lehet. A t. képviselő úr azt mondja, hogy nem reális ez a költségvetés, mert abban oly bevételek is foglaltatnak, melyek kölcsönökből származnak s a melyek birtokeladásból veszik eredetüket. Már többször volt alkalmam arra utalni, hogy az a körülmény, hogy egy költségvetésben vannak-e kölcsönből eredő bevételek, vagy nincsenek, a költségvetésnek realitására abszolúte semmi befolyással nincsen. Mert ott, a hol kölcsönből származó bevétel szerepel a bevételek között, ugyanolyan megfelelő összeg van, mint kiadás is kimutatva, ez tehát egy átfutó tétel, a mely a költségvetés mérlegére sem előnyös, sem hátrányos befolyást nem gyakorol. (Igaz! Úgy van ! a jobboldalon.) A mi a birtokeladásból származó bevételt illeti, igaz, hogy 1,200.1)00 forint van e czímen a költségvetésbe, mint bevétel, felvéve; de ha ezt méltóztatik a realitás szempontjából bírálni, méltóztassék azt is tekintetbe venni, hogy beruházásokra ezzel szemben 35 millió forint vau