Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-225

225. országos ülés 1898. január 2(>-án, szerdán. 77 összes ágazataira vonatkozólag. Nem terjeszkedem ki ez alkalommal a kereskedelmi tárczánál levő üzemekre, miután azokról ma még hiteles kimutatás nem áll rendelkezésemre, de egyedül a pénzügyi tárcza bevételeit kívánom felsorolni. Azt látjuk, hogy ha az 1897. január elsejétől deczember végéig pénztárüag befolyt összegeket számba veszszük és összehasonlítjuk ezeket az összegeket az 1897. évre költségvetésileg előirányzott összegekkel, akkor mutatkozik 35,317.000 forintnyi többlet; hogy ha pedig összehasonlítjuk az 1896. évben tényleg befolyt összegekkel, akkor nem mutatkozik csökkenés, hanem 6,610.000 forintnyi többlet. T. képviselőház! Hogy ilyen körülmények között mégis valaki azt mondhassa, hogy ez az ország a fmancziális teljesítés véghatárához eljutott, azt hiszem, egy kissé merész állítás. Most nézzük meg a második állítást, hogy a deficzites évek elején állunk, vagy már benne is vagyunk a deficzitben. A t. képviselő úr, mielőtt ezt az állítását bizonyítaná, egy visszatekintést vet az államháztartás egyensúlyának helyreállítási módjaira és konstatálja, hogy ennek eszközei voltak: először a konverzió, aztán a fogyasztási adók reformáläsa és az egyenesadó kezelésénéi folytatott erőszakos eljárás. A mi a konverziót illeti: a t. képviselő úr — mondhatnám — szemrehányó hangon nyilatkozik, mintha azok, a kik a konverziót keresztülvittékj bűnt követtek volna el az ország anyagi jóléte ellen. Én azt hiszem, hogy azok, a kiknek sikerült az ország államháztartásának egyensúlyát helyreállítani, egyáltalában nem megrovást, hanem a legnagyobb elismerést érdemlik (Igás! Úgy van! a jobboldalon.), úgy azok, a kik közreműködtek erre, valamint a parlament és a nép, a melynek áldozatkészsége azt lehetővé tette. De téved a t. képviselő úr, midőn azt méltóztatik állítani, hogy a konverzió összes fmancziális eredménye 450.000 forintnyi megtakarítás sokkal több volt. A hivatalos jelentésből méltóztatik bárki meggyőződni, hogy 5,754000 forint volt az a megtakarítás. Horánszky Nándor: Kamatmegtakarítás? Lukács László pénzügyminiszter: Nem kamat, az összes fmancziális megtakarítás. Azonban nem az volt csak az egyedüli feladata a konverziónak, hogy itt kamatmegtakarítást érjünk el, hanem voltak igen nagy más közgazdasági és fmánczpobtikai motivumok. Ott volt mindenekelőtt az, hogy államháztartásunk és államadósságaink rendszeréből az 5°/o-os és 5°/o nál magasabb kamatozású kölcsönöket elimináljuk. Ez teljesen sikerűit. Ott volt második feladata, hogy necsak a névleges, hanem a tényleges kamatozását is az államadósságoknak redukálja; ez is sikerült. Azonkívül az államosított vasutaknak adósságait állami adósságokká változtatva át, az államnak kizárólagos tulajdoni joga ezekre a vasútvonalakra teljesen pregnáns kifejezésre jutott. Azonkívül unifikáltattak adóssági czírnleteink, a mi fiuáuezpolitikai és fináncztechnikai szempontból szintén igen nagyfontosságú dolog volt. Azonkívül a konverzió úgy vitetett ke. észtül, hogy úgy a 4°/o-o,3 koronajáradék, valamint a 4°/o-os aranyjáradékkölcsönnél elért árfolyam a legkedvezőbb volt, a mely azon ideig az állami üzleteknél egyáltalán eléretett. És mindezeken felül egy rendkívüli fontosságú feladata volt a konversiónak, tudniillik minden újabb áldozat, az államnak minden újabb megterheltetése nélkül megszerezni az arany mennyiséget, mely a valutarendezésre szükséges. Ez tényleg beszereztetett és pedig úgy, hogy az 1892. évi költségvetésbe beállított adóssági kamatszükséglet egy krajczárral sem növekedett. Minden újabb tehernövekedés nélkül, tiszta megtakarítás segélyével megszereztük az egész aranyszükségíetet a valutarendezésre, sőt azonkívül biztosítottunk még negyvennyolca milliót magunknak, mely bármely pillanatban igénybevehető volna, mely azonban igénybe nem vétetett. Ezek voltak a konverzió czéljai, feladata és eredményei. Én azt hiszem, hogy erről a műveletről és annak keresztülviteléről oly kicsinylésről nyilatkozni nem lehet, A harmadik faktor, melyet a képviselő úr felemlít, hogy szintén hozzájárult az államháztartás egyensúlyának helyreállításához, az, hogy az egyenes adók kivetése körűi az orgánumok oly eljárást követtek, hogy kivetnek 60 — 70°/okal többet, mint a mennyi törvényileg kivethető, aztán, ha a fél rekurrál, a felét elengedik. Bocsánatot kérek, t. ház, ez rendkívül súlyos és igazságtalan vád, a melyet így általánosságban minden bizonyíték nélkül emelni nem lehet. És nemcsak az állami közegeket sújtja a t. képviselő úr ezzel a váddal, hanem a községi közegeket is, az összes önálló ama közegeket, a melyek az adókivetésnél közreműködnek. Hiszen az állami közegek a legalárendeltebb szerepet játszszák az adókivetésnél. Hiszen köztudomású, hogy az állami közegek csak a IV. osztályú kereseti adót, a tőkekamat- és járadékadót és hadmentességi díjat vetik ki, a III. osztályú keresetadót ellenben, a mely a legfontosabb, a bányaadót, a pénzintézeteknél elhelyezett tőke után járó adót nem állami közegek vetik ki, hanem az autonóm, választott közegek. Horánszky Nándor: Kinevezett! Lukács László pénzügyminiszteri A többi adókat pedig községi közegek vetik ki; úgy, hogy a vád, a mint mondám, nemcsak az állami közegeket, hanem az összes autonóm kivető-