Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-225

225. országos ülés 1898. január 2ft»án, szerdán. 75 (Szünet után.) Elnök: Az ülést megnyitom. Lakatos Miklós jegyző: Makfalvay G-éza! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: Kivan még valaki szólani a tárgyhoz? (Nem!) Ha senkisem kivan szólani, akkor a vitát bezárom. (Élénk helyeslés a jobboldalon) T. ház! Nem jött el ugyan még az interpelláczió ideje, de azt hiszem, ma a részletes tárgyalásra már nem térünk át. A pénzügyminiszter űr kivan szólani. Lukács László pénzügyminiszter : T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy kötelességemből kifolyólag megtegyem észrevételeimet azokra a felszólalásokra, a melyekkel az általános vita folyamán találkoztam ellenzéki oldalról. (Halljuk! Halljuk!) Midőn ezt teszem, t. ház, előre is ki kell jelentenem, hogy én a szoeziálpolitikai kérdések terére nem megyek; nem akarok ez alkalommal társadalompolitikai problémákkal foglalkozni, s ennélfogva gróf Zichy János képviselő úrnak tegnap elmondott beszédével sem kivánok részletesebben foglalkozni; abban a véleményben vagyok ugyanis, hogy a tárgyalás folyamán lesz idő és alkalom azokkal a kérdésekkel behatóbban foglalkozni és mindenesetre lesznek nálamnál sokkal illetékesebbek, a kik foglalkoznak ezen kérdésekkel s a kik választ fognak adhatni arra a kérdésre, vájjon lehet-e a jogosultságnak csak legkisebb látszatával is azt állítani, hogy a nem régen megalkotott egyházpolitikai törvények hátrányosan hatottak volna a polgárok erkölcsösségére és vallásos érzületére és lehet-e a jogosultságnak csak legkisebb látszatával is összeköttetésbe hozni az egyházpolitikai törvényeket az agrárszoczializmussal, valamint, hogy lehet-e úgy fölállítani a kérdést, hogy az egyházpolitikai törvények okai, vagy előmozdítói az agrárszoczia lizmus térj édesének ? Mindezekkel a kérdésekkel én ezen alkalommal nem kivánok bővebben foglalkozni s azon szemrehányásokra nézve, a melyek e tekintetben a kormánynyal szemben emeltettek, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy biztosíthatom a t. képviselő urat és a t. házat, hogy abban a szűk körben, a mely e tekintetben a kormánynak rendelkezésére áll, a kormány a szoezializmussal szemben megtette és meg is fogja tenni mindazon intézkedéseket, a melyekhez joga van és a melyeket megtehet; de épen azért, mert a kormány keze e tekintetben meg van kötve, nem lehetetlen, hogy kénytelen lesz a kormány a törvényhozás segítségét és támogatását venni igénybe (Helyeslés a jobboldalon. Egy hang: Nagyon szívesen megadjuk!) épen úgy, a hogyan a földmívelésiigyi miniszter úr kijelentette főrendiházi beszédében, hogy szükségesnek tartja a kormány a társadalomnak a segítségét is igénybe venni, a mint hogy — mellesleg megjegyzem — a földmívelésügyi miniszter úrnak a főrendiházban tartott beszéde nem azt jelentette, vagy nem azt akarta kifejezni, mint ha az állam a szoezializmussal szemben az iuiczíativát a társadalomra akarná átruházni, hanem azon eszmének adott kifejezést, a mi azt hiszem egészen helyes, hogy egy betegség, a mely tulajdonképen a társadalom betegsége, csakis a társadalom segítségével, annak közreműködésével orvosolható. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Gróf Zichy János képviselő úrnak tegnapi beszédében minden esetre szimptomatikus jelentőséggel bir egy kijelentés, a melyre csak rá kívánom irányítani a t. képviselőház figyelmét a nélkül, hogy azzal bővebben akarnék foglalkozni és ez az, hogy alig egy fél évvel a 16. §. körül folytatott vita után ellenzéki részről halljuk azt a következtetést, hogy a lapok előzetes czenzurával korlátozandók,. . . Major Ferencz % Szó sincs róla! Egész más értelme volt! Thaly Kálmán: Igaza van! Czenzura nem kell! Lukács László pénzügyminiszter: .. és hogy az izgatást a legkíméletlenebb szigorral kell elnyomni. Major Ferencz: Egészen más értelme volt. Lukács László pénzügyminiszter: Nem szemrehányásképen említem, t. képviselőház, egyáltalában, hanem csak megjegyzem, hogy ha a törvényhozás többsége ós a közvélemény már régebben nem helyezkedett volna arra az álláspontra, hogy a sajtószabadságot érinteni semmi irányban nem szabad, ma nem állnánk a szoezializmussal szemben, a hol tényleg állunk. (Zaj és közbeszólások a szélső biloldalon: As nem segít') T. ház! A mai beszédek közííl Páder Rezső t. képviselő úrnak beszédére csak igen röviden kivánok egy megjegyzést tenni, kijelentvén, hogy midőn a t. képviselő úr a pazarlás ellen felszólal és a takarékosságot ajánlja, én azt teljes készséggel magamévá teszem és helyeslem az ő felszólalását; azonban meg kell jegyeznem, hogy azok a példák, a melyeket a t. képviselő úr annak igazolására felhozott, hogy az országház építésénél nagy pazarlás volna, minden esetre tévedésen alapúinak, mert az, a mit a t. képviselő úr felemlített, hogy — nem tudom — tíz vagy tizennégy éven kérésztől az építésnek tiszteletdíja több mint 300.000 forintot vett volna igénybe, annyiban rektifikácziót igényel, hogy az a 300.000 forint nemcsak az építész tiszteletdíját foglalja magában, hanem azon összes költségeket, a melyeket igényel az építés-vezető 10*