Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-225

gg 225. országos ülés 189$, :. jannár 26-án, sierdán. szoczializmusnak egyik mozgató okát azon munkanélküliségben kell keresnünk, a melyet népünk egy fizikai erőtől duzzadó rétegének az esztendő jelentékeny részén keresztül át kell szenvednie, mindazon anyagi és erkölcsi hátrányokkal együtt, melyek a munkanélküliség nyomában járnak. Mennyire megváltoznék jó magyar alföldi népünk helyzete, és ezzel az egész életfelfogása, ha nagyobbszabású ipari vállalatok osztogatnának munkát és keresetet neki és ezzel karöltve ha a háziipar erkölcsös és népnevelő hatása is érvényesülne. Itt van például, t. ház, a kivándorlások kérdése, mely ijesztő mérveket ölt, s mely ismételten szóba hozatott itt e házban. Egy kezeim közt levő kimutatás szerint, az utóbbi években átlag 30.000 ember vándorolt ki. Ezek közül 4000 Romániában települt le s ezekről tudjuk, hogy a hazának nagyobbára végleg el vannak veszve. Kérdem, t. ház, ezen borzasztóan szomorú jelenségnek nem lehetne-e az által elejét venni, hogy újabb kereseti forrásról gondoskodni, s miben leljük fel ezeket jobban, mint a gyári munkában, melyre épen kivándorló^ népanyagunk kiváló rátermettséget árúi el ? És az alkoholizmus fojtó és erkölcsrontó hatását mivel lehet hatásosabban ellensúlyozni, mint a gyári munkával? Látjuk tehát, {. ház, hogy fontos társadalmi, politikai és gazdasági szempontok azok, a melyek minket e téren sürgős tevékenységre utalnak. A mondottakkal, t. ház, nem ellentétképen hangsúlyozom azon akeziót, melyet az állam a mezőgazdaság emelése körül kifejt, a legmelegebb helyesléssel kisérem ezt és lehetetlennek tartom, hogy ebben az országban bárki is másképen gondolkozzék, a kinek érzéke ég érzése van a legvitálisabb nemzeti érdekek iránt, sőt ellenkezőleg az intenzív, a va ódi agrárpolitika nemcsak hogy ki nem zárja, de egyenest megköveteli a lankadatlan buzgalmat a kereskedelem és az ipar emelése körül. (Élénk helyeslés jobhfelől.) Ipari fellendülésünkkel karöltve kereskedelmünkre is különös figyelmet kell fordítanunk. Nem kell bővebben fejtegetnem, t. ház, hogy az ipar általában, de főleg kezdetleges stádiumában nem nélkülözheti a közvetítő kereskedelmet, époly kevéssé, mint a mezőgazdaság. A kereskedelemnek valóban fontos és nagy jelentősége a nemzetekre épen abban áll, hogy a nemzeti produkezióinak terjesztője, újabb kelen dőségi forrásoknak a feltalálója, új piaezok pionierje gyanánt tölti be hivatását és ebbeli működésével valódi nemzeti missziót teljesít, de nemcsak ezzel, a kereskedelmi tevékenységnek befolyása a nép erkölcsére és népnevelő hatása szembeötlő. Hisz a kereskedelmet üző nemzetek egyúttal mind nagy kulturnemzetek is és ez természetes, hisz a becsületesség és a pontosság a kereskedelem terén egyúttal főfontosságú önérdek is és így ezen az úton a nemzetek vérébe olvadnak be ezen, minden kultúrára nézve alapvető tulajdonságok. Ezekről szólva eszembe jut Arányi Miksa képviselőtársunk tegnapi megjegyzése, a mely szerint hazánk ifjúsága nagyon jelentékeny részében a közhivatalnoki pálya felé tódul. Ez így is van, összefügg ez azon jelenséggel, hogy nálunk főleg a törzsökös magyarság körében még mindig bizonyos idegenkedéssel viselkednek az ipari és kereskedelmi pályák ellen; és ez nem ie lehet másképen, ha látjuk, hogy társadalmunk felfogása még telítve van azon előítélettől, hogy a kereskedelmi és ipari tevékeny• ség nem elég úrias, nem elég nemes foglalkozás. (Helyeslés a jobboldalon.) Lehet-e akkor csodálkozni, t. ház, ha a magyar ifjak szinejavából csak szórványosan jelentkeznek ez&n pályákon és ha jobb, a vezető állások betöltésénél vagy az önálló czégek között vajmi kevés az alkalmas, szakavatott erő épen a törzsökös magyarság köréből? Szolgálhatnék erre nagyon érdekes és jellemző adatokkal a budapesti kereskedelmi akadémia köréből. (Halljuk! Halljuk!) Ezen viszonyokban, t. ház, gyökeres változásnak kellene beállnia és e végből fontos felvilágosító szerep jut a magyar sajtónak és a magyar társadalom felvilágosodottabb előkelő köreinek egy aránt. Mert, t. ház, mi tűrés-tagadás benne, a magyar nemzeti szellem eredetisége, önálló, individuális jellege az ipari termelés terén csak akkor fog valójában érvényre jutni, ha az ipari és kereskedelmi tevékenység és munka megbeosütése tekintetében a magyar társadalom felfogása alapjában meg fog változni. (Úgy van! Úgy van! jobbfelőL) A mondottak nem állanak ellentétben az utolsó évtizedek azon örvendetes vívmányaival, hogy a magyar ipari és kereskedelmi kart mai alkatában is hazafisága, magyar nemzethez való hű ragaszkodás és a magyar nyelv terjesztése tekintetében az országban egyetlen egy más hivatása, osztálya sem múlja felül, Azonban szükséges, hogy az egész nemzetet, a nemzetnek minden rétegét áthassa azon tudat, hogy az ipar- és kereskedelem virágzása nem csupán a nemzet anyagi érdeke képezi, hanem hogy ez fontos kulturális és közszabadsági javak szerzésének és kiterjesztésének kútforrása, és hogy ez a magyar társadalom demokratizálásának és végső vonalban kulturális és társadalmi egybeforradásának hathatós mozgatójává lenni vau hivatva. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek után bátor vagyok, t. ház, visszatérni oda, a honnan kiindultam. Jó közgazdasági politika jó pénzügyi helyzetet teremt, a mint ez épen azon költségvetési előirányzatból visszatükröződik, a mely kezeink közt van; mert ha