Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-225

ni 225. országos ülés 1898. Január 36-án, szerdán. tanak vissza és pedig úgy a szorosan vett vallási, mint a családi életben összpontosuló valláserkölcsi szempontokból is, miután a tapasztalat adatai szerint az abban fekvő rendszer meghonosítása elmaradhatlanúl a családi viszonyok megingatására, a házassági köteléknek bizonytalanságára és valóságban a családi ég házas élet ideiglenességére vezetne és a házasság erkölcsi alapjának megrendítését idézné elő.« Azt kérdezhetném a képviselő úrtól, a ki most ismét tagja a szabadelvű pártnak, vájjon már nem fél ezektől a káros következményektől ? Vagy talán a bajok és káros következmények ellen csak akkor kell felszólalni és tenni, mikor azoknak csak a veszedelme mutatkozik; nem-e inkább akkor, mikor már megvannak a bajok és a káros következmények, mikor már országszerte megmételyezik a népet? (Úgy van! a baloldal hátsó padjain,) Vagy talán a t. képviselő úr is sok más vallásos érzésű katholikussal, és más felekezetbeli keresztény hívővel félrevonult, kislelktíen, csüggedten fejet hajt a bevégzett tények előtt? Vagy ő is másokkal együtt abban a nézetben van, a melyet itt tavaly Komlóssy Ferencz képviselő úr hirdetett, a ki rosszalta a néppárti akcziót azon szempontból, mert a reviziót aktuális pont gyanánt vette be programmjába? 0 azt mondja, hogy be kell várni azt az időt, a mikor ezek a törvények jó, vagy rossz hatásukat megmutatják. Én és t. elvbarátaim nem vagyunk ebben a véleményben. Mi azonnal szeretnők a rossz következményeknek elejét venni; (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) mi nem akarjuk, hogy csak egyetlen egy ember előtt is elveszítse a házasság az ő vallásos nimbuszát; (Úgy van/ a baloldalon.) nem akarjuk, hogy a rossz törvények következtében csak egyetlen egy emberben is meginogjon és csökkenjen a vallásos érzet. (Úgy van! a baloldalon.) És ha Komlóssy Ferencz képviselő úr tavaly azt kérdezte tőlem, hogy nevezzem meg azt a katholikus püspököt, a ki néppárti, vagy — a mint ő magát kifejezte — a ki a néppárt akcziót helyesli, úgy én viszont azt kérdezem tőle, nevezze meg ő azt a püspököt, a ki nem helyesli, (Ügy van! a baloldalon.) vagy különösen nevezze meg azt a püspököt, a ki azt mondta, hogy ezek a törvények ránk nézve nem sérelmesek, a ki nem tette kötelességévé nyilvános pásztorlevélben a lövőknek, hogy kötelesek ezen sérelmes törvények megváltoztatására törekedni. Nevezzen meg itt olyan püspököt, a ki azt mondta, hogy 5, 10, 20 évig, vagy bizonytalan ideig, a mely a kényelemszeretőknek legjobban megfelel, itt nekünk be kell várnunk azt, a mig ezen törvények káros következményei az egész országot megmételyezik. Igenis, mi néppártiak nem szeretnők, hogy a keresztény lelkiismeretek elaludjanak, mi a revíziónak hangoztatásával ébren akarjuk tartani a keresztény polgárokban azt a tudatot és kötelességet, hogy a revízióra törekedniök kell

. En tudom, hogy a rosszhoz is hozzá lehet szokni, főleg, ha világi, vagy egyházi férfiak a dolgot el akarják halasztani vagy eltusolni, de akkor ugyanők nem teljesítik azon kötelességeket, a miket a lelkiismeret és vallásunk főnökei reájuk rónak. (Úgy van! a baloldalon.) Igenis, t. uraira, képviselőtársaim, lelkünk egész hevével, és vallásos meggyőződésünk késztető erejével kérve kérjük önöket, hogy tegyék jóvá az okozott sérelmeket és változtassák meg azokat a törvényeket, (Ellenmondás jobbfelöl,) adják vissza a népnek nyugalmát, adják vissza az államnak keresztény jellegét. (Helyeslés balfelöl.) Ne féljenek, hogy ez az állam tekintélyét csökkenti, mert valamit jóvá tenni nem csökkenti az állam tekintélyét, holott igenis az, a mit önök 15—20 év óta az egyházpolitikai téren tettek és tesznek, az igenis rontja az állam tekintélyét. Például már az 1868 : LIII. tcz. 12. §-át megemlíthetem, a mely nem lett megtartva. Az állam tekintélyére szolgált az, hogy nem lehetett azt megtartani? És pedig ne mondják azt, hogy csak katholikus részről nem tartották meg, hanem a többiek sem tartották meg. És aztán az állam tekintélyének emelésére volt-e, a mikor Trefort miniszter az állam nevében és tekintélyével rendeletileg azt tiltotta meg- a papoknak, hogy ne kereszteljenek az 1868. törvény ama 12. §-a ellen, és büntetést csatolt ezen rendelet szankcziójaképen. Vájjon megtörtént-e? Én magam is be voltam ennek a rendeletnek alapján panaszolva, és a felső biróság felmentett és pedig azzal az indokolással, hogy a Trefort-féle rendelet számba nem vehető, hanem a létező törvények alapján a keresztelésért nem vagyok büntethető. Ez szintén nem volt az állami tekintély növelése! Aztán, mikor gróf Csáky Albin miniszter úr megint egy későbbi rendeletben némely anyakönyvi esetek átszolgáltatását elrendelte és arra büntetést szabott, vájjon a rendelet megtartatott-e? A büntetést kirótták a közigazgatási hatóságok, de az, a mit a miniszter követelt, hogy a kivonatot küldjék át, nem lett végrehajtva. (Egy hang jobbfelöl: Elég rossz !) Ne úgy beszéljünk, hogy elég rossz, hanem hogy az állam tekintélyét növelte-e, vagy csökkentette-e az? Szerintem az nem állami tekintély, mikor egy-két ember olyan dologban, a mi nem is hozzá tartozik, azt hiszi, hogy rubrikálással lehet valakinek vallási hovátartozandóságát megállapítani. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Vagy hogy az újabb időkből is hozzak fel példát, talán az állam tekintélyének növelésére