Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-225

60 225. országos fllés 1898. január 26-án, sierdán. ország pazar és fényűző, a nemzet meg szegény ? Mit ér az állami omnipotenczia, ha a nemzet gyenge és tehetetlen? Fájdalommal hallottam tavaly, hogy egy szabadelvű párti képviselő űr úgy dicsérte fel a liberális rendszert, hogy ez alatt mindenki lehet milliomos, mert, — azt mondja — van hozzá szabadság, van hozzá alkalom és megvannak a megtelelő berendezések, értve a megfelelő kedvező törvényeket. Persze, arra az illető nem gondolt, hogyha egy ember milliomos lesz, akkor száz, meg ezer rabszolga lesz mellette. Pedig sokkal lényegesebb annak a milliónyi népnek exisztencziája, mint, hogy egyik vagy másik ember milliomos legyen, (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) és azért nem az utóbbira, hanem az előbbire kell törekedni. Akkor lehet igazán közjólétről beszélni, hogyha a világi javakból mindenkinek jut az életfentartásra; ha a földi javaknak kevesek kezében összeözönlése — a mi különben magától is sokszor megtörténik — dédelgettetik, ápoltatik és előmozdíttatik, akkor, t. ház, nagyon világos, hogy ez a társadalmi egyensúlyt igen könnyen felbillenti, és a létért való küzdelmet elmérgesíti. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Ez az úgynevezett liberális rendszer, t. ház, nem is szült jót sehol! Az államot adósságokba verte, a népet meg a szoezializmus karjaiba kergette, vagy legalább jól előkészítette a talajt, hogy oda jusson. Mi nálunk is így van már, és így lesz mindinkább, hogyha vissza nem térünk azon államfentartó elvekhez, a melyek mellett egyesegyedül lehetséges a közmegnyugvás, a nagyobb haladás és a társadalom békéje. Mindenekelőtt fel kell Nagyni az állami intézmények olyatén berendezésével, a mely eltekint Istentől, a vallástól és az országnak és a magyar nemzet egykori keresztény jellegétől és érzületétől. (Élénk tetszés a baloldal hátsó padjain.) Mert a magyar állam jóréBzt már a vallási indifferentizmusnak, vagy kimondom magyarán, a vallástalanságnak alapján áll. A múltkor is tanúi voltunk egy interpelláezióra adott válasz alkalmával, hogy itt a házban inkább védelemben részesül a triangulum, mint a kereszt. A keresztény vallást, életnézletet ósdi túlhaladott álláspontnak tekintik és a kormányzatot vezető államférfiak most már nem a keresztény erkölcsök alapján állóknak mondják magukat, hanem nyíltan hirdetik üdvözlő szónoklatokban, hogy ők a magasabb közéleti erkölcstan kultuszának a hívei. De hát mi ez, t. ház ? Csak mondjuk az igazi nevén, nem más, mint merő raczionalizmus, a melynél Istennek alig jut már szerepe, a túlvilágnak és a túlvilági felelősségrevonásnak tekintetei pedig egészen figyelmen kivűl maradnak. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) És, t. ház, merem mondani, ez az atheizmus itt a törvényhozásban is uralkodóvá vált. Mert ez sugallotta azokat a törvényeket is, a melyeket egyházpolitikai törvények. neve alatt ismerünk; ezen irány mondja azt, hogy el kell vonni a polgárokat, mint ilyeneket vallás befolyása alól; ez mondja azt, hogy laiczizálni kell azokat az intézményeket, a melyek a vak lási zamattal és színezettel birnak. Ez mondja azt, hogy függetleníteni kell az államot a vallásos szempontoktól, hogy ne kelljen ezekre tekinteni, sem a törvényhozásban, sem a kormányzatban. Nemde, így van, t. ház? (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Milyen veszedelmes példa ez ilyen magas helyről, a hova az egész ország néz, és valósággal szerencsének mondom azt, hogy ezen veszedelmes példa ellen a vallás hívei és védői azt hangoztatják, hogy sem a királynak, mint ilyennek, sem a minisztereknek, mint ilyennek, sem nekünk képviselőknek, mint ilyeneknek, sem a közönséges polgároknak, mint ilyeneknek, nem szabad sohasem a vallás tekintetein magukat túltenni. (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Nem lehet képzelni semmiféle részletet, semmiféle ügyet és helyzetet az életben, a mikor szabad volna az embernek magát az ő vallásának kötelmei alól kivonnia. Nem veszedelmes intézmény-e például az úgynevezett polgári házasság? Hiszen maguk a polgári házasság védelmezői azt mondják, hogy ez egy oly jogrend, a melynek az Istenhez és hazához semmi köze s semmiben sem akarja érinteni a vallásos kötelességeket. Mert így definiálták akkor, és így tették tetszetőssé az államnak e tekintetben tett intézkedését; és mivel a polgári kötés államilag egyedül érvényes házasságnak vétetik, ebből világosan következik, hogy egyúttal az is ki van mondva, hogy a polgároknak, mint ilyeneknek, teljesen felesleges a polgári következményeket tekintve, vallási fórum elé járulni. (Közbeszólások a baloldal hátsó padjain: Természetes!) Ez, í. ház, aposztázia a kereszténységtől; (Igás ! Úgy van ! a baloldal hátsó padjain.) ez félrelökése a keresztény felfogásnak és gondolkodásnak, megsértése a keresztény nép érzületének, és pedig hozzáteszem: nem csupán a katholikus érzületnek, hanem minden keresztény felekezetbeliek érzületének, és különösen sérti a katholikus dogmát, a mely azt mondja, hogy a házasság nem csupán szent dolog, hanem vallási intézmény, szentség és feloldhatatlan. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Es mit szóljunk, t. ház, a felekezetlenséget megengedő törvényről? Arról a dekomponáló hatásról, melyet az ily szabadság úgy az erkölcsi, mint a társadalmi téren előidéz ? (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) De már kiáltanak az események; már jajgatnak mindazok, a kikben van vallás, pozitív hit, a kik féltik a szegény népet a teljes elvadulástól. így jajdult fel például a baranyai