Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-225

58 926. orsxigos ülés 1898. január 26-án, uerOán. valamennyi tételét itt elővenni s egyenként tüzetesen megbírálni. Azt mondják, hogy az épület belekerül 250.000 forintba, hanem arról senkisem beszél, hogy ezt az épületet elő lehet állítani talán 230.000 forintból is, valamely felesleges részletnek, vagy fényűzésnek elNagyásával; s ha valaki egyik-másik ilyen dolgot előhoz, azt mondják rá, hogy csekélységekkel vesződik, s hogy ez a dolog az illetőnek vesszőparipája. (Ügy van! a baloldalon.) Tavaly, — hogy példát hozzak fel — a t. kultuszminiszter úr említette s jelentette a háznak, hogy a műegyetemet át kell vinni a fővárosnak másik oldalára, mert itt nincs elegendő hely, addig, míg ez évek múlva megtörténik, ideiglenesen mindent el kell intézni s rendezni, a mi szükséges; s miudjárt be is adott egy építkezési javaslatot, egy ideiglenes tanterem számára. Elmondotta, hogy az amfitheatrális alakban fog épülni s 60.000 forintba fog kerülni. Akkor senkinek sem jutott eszébe azt kérdezni, hogy hát milyen is lesz az az amfitheátnim s az a 60.000 forint nem lesz-e nagyon sok. Furcsa, felesleges kíváncsiság lett volna, mindezt bővebben nyomozni, s ime a tavasz s nyár folyamán a képviselőház szomszédságában az udvarban épült egy kéttornyos épület, a melyről igazán senkisem mondja, hogy ideiglenes tanterem, hanem hogy bizony drága, s hogy egyszerűbben is elő lehetett volna állítani, talán a toni} oknak vagy más fényűzési részeknek elNagyásával. Ezeknél fogva a mint én értem a költségvetésnek részletes megvitatását, körülbelül a tüzetes bírálat ki van zárva s ilyen körülmények között igazán szerencsének mondható, ha a költségvetés tárgyalásakor többen felszólalnak. Az a százszemű Árgus, a képviselőház mondja el azt ez alkalommal, a mit lát s tapasztal, habár csak egyes részleteket, mert a sok részletből elő lehet állítani az egésznek képét s toldja ezt meg a felszólaló óhajtásokkal, bírálatokkal azon megbízás szerint, a melyet küldőitől kapott. E szemlének, mely annál teljesebb lesz, minél többen felszólalnak, akkor van igazán haszna, ha a felszólalóknak buzgalma és érdeklődése találkozik a kormányt vezető férfiak buzgalmával és érdeklődésével. Ennek a szemlének a teljesebbé tétele azonban nem csupán az ellenzéknek feladata. (Igás! Ügy van! balfelöl.) Ezen szemlét végignézni, végighallgatni különös kötelessége a kormánynak, s azért kérem a t. kormány tagjait, hogy legyenek éberek, ha unalmasnak látszik is az a sok beszéd, okuljanak s igyekezzenek az óhajtásokra magukban reflexiókat tenni, s soha mereven s ridegen a felszólalások elől el ne zárkózzanak. (Helyeslés lalfelöl.) E tekintetben különösen nagy visszásságok fordulnak elő, mert ismerünk miniszteBeket, a kik minden felszólalásnál mindjárt türelmetlenek s nem szeretik a bíráló hangot, mert elsősorban egyéni bölcseségüket - féltik, vagy pedig arra törekszenek, hogy nekik legyen mindenben igazuk, az 8 javaslatuknak betűiben, pontjaiban, és pontosvesszőiben is, minél fogva a legjobb akarattal tett legkisebb módosítást is egyszerűen visszautasítják. Az, a mi a múltkor történt a munkásjavaslat tárgyalásánál, igazán fehér hollószámba megy, mert legtöbb esetben egészen mást tapasztalunk. Gondoljunk csak vissza, hogy a nyáron mi történt, mikor azt a híres 16. §-t tárgyaltuk. Akkor láthattuk, hogy az illető t. miniszter úr minő makacs magatartást tanúsított, csupán azért, hogy az ő, nem tudom bölcseségének, vagy az ő következetességének látszatát megmentve úgy ragaszkodott a kimondott szóhoz és leírt betűhöz és nem törődött semmit a közóhajtással és közmegnyugvással, (Úgy van! hatféléi.) hanem mikor azután egyéb külső okok, melyek nincsenek összefüggésben azon szakasz érdemével, kényszerítették őt, akkor egyszerre megszűnt annak az üdvösnek hirdetett paragrafusnak a fontossága, és akkor aztán mindjárt más húrokat pengetett. (Úgy van! balfélöl.) Én az ilyen dolgokon nem tudok épülni; és azt is megvallom, képtelenségnek tartanám, ha már a múlt évben nem tapasztaltam volna, hogy itt egy fél milliárdnyi költségvetés végigtárgyaltatik a nélkül, hogy azon A költségvetésen csak tiz krajezárnyi módosítás történjék, (Igaz! Úgy van! lalfelöl. Derültség.) ha csak vagy a pénzügyi bizottságban, vagy itt utólagosan a miniszter uraknak valami eszükbe nem jut, a mit ki kellene igazítani, javítani és pótolni. Ezért is, meg azután, a mint említettem, a költségvetés részletei megismerésének nehézségei miatt is, igazán tüzetes, beható, részletes költségvetési bírálat nincsen. (Úgy van ! balfelöl.) Ha mi mégis egyes részletek felett bírálatot mondva, megállapítjuk magunkban következtetés útján, hogy az államháztartás vezetésében pazarlás, fényűzés, bő, nagyzó költekezés történik, akkor azt felelik rá, hogy ezek csak egyes kicsinységek, apróságok; hogyan lehet ezekkel törődni? (Ügy van! balfelöl.) És azurán azt mondják a miniszter urak a miniszteri székből, hogy elment a kormány a takarékosság legvégsőbb határáig. Erről a takarékosságról és annak a legvégsőbb határairól sokat lehetne beszélni. (Ügy van! balfelöl.) Sok százezer forintot meg milliókat meg lehetne takarítani, ha itt a részletekre nagyobb gond és figyelem fordíttatnék, ha a képviselő urak kissé jobban beletekintenének a kártyákba és a részletek szellőztetése által egy