Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-224

:.'• 224. országos ülés 1898, . január 25-én, kedden. ződve arról is, hogy a ezivilizáczióval karöltve járó igények fokozódásának és fokozásának a muukásnépnél is megvan a maga jogosultsága; mert ha minden fejlődili egy modern államban, akkor miért stagnáljon épen a munkásnak az igénye? (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) És itt vau a baj második főoka: az, hogy a földtulajdonost a kormány törvényhozási intézkedések útján nem vette pártfogásba és így ez nem tudja még most kielégíteni a munkásnak tegnap talán még nem, de ma mindenesetre jogos igényeit. (Úgy van ! a baloldal hátsó padjain.) T. képviselőház! Ha a számok csoportosítása nem csal, s ha tényleg oly fényes a mi költségvetésünk, mint a hogy azt szerencsém van konstatálni a számok csoportosítása után, a budget keretén belül, úgy nem tudom, miért nem Nagyja el a kormány a kísérletezésnek, a megfigyelésnek teré.t, s miért nem határozza el magát arra, hogy törvényjavaslatot nyújt be a földadó leszállítására. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Ha államháztartási viszonyaink oly kedvezők, hogy egy évről a másil<ra huszonhárom millióval nagyobb lehet az előirányzat, úgy nem értem, hogy a kormány miért nem tesz törvényes intézkedést a kisbirtok hitelviszonyainak rendezésére, (ügy van! a baloldal hátsó padjain.) miért nem tesz törvényes intézkedést, a szükséges áldozatok árán is, a munkásbiztosítási, a munkásszövetkezeti ügy előmozdítására. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Én volnék az első, t. képviselőház, a ki, ha arról volna szó, hogy kulturális téren áldozzunk, elmennék, a meddig egyáltalában lehetséges. De hogyha azt látom, t. ház, hogy a földbirtokos osztály pang; hogy akis- és középbirtok ebben az országban lassan tönkre megy; hogy az éhínség minden évben az ország más és más helyén üti fel fejét és nyomdokaibi a tifusz-járvány lép az ő egész undokságával, nyomorúságával és félelmességével: akkor, t. ház, azt hiszem, félre kell tennünk minden más szem pontot és elsősorban rendbe kell hozni az állam éléskamráját, (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) még akkor is, ha az esetleg kulturális érdekeinek momentán stagnálása árán történhetnék csak meg. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) A gazdasági viszonyok javítása imminens szükség, és a ha e tekintetben a kormány tenni fog valamit, meg fogja látni, hogy lassankint enyészik az izgatásra szánt azon anyag, a melyet ma kihasználnak az izgatók, a kik betolakodnak a nyomorlakta guuyhókba és ott igen fogékony tanítványokra találnak. (Úgy van ! a baloldal hátsó padjain.) Az agrárszoezializmus ilyen előrehaladott stádiumának, mint a minőt nálunk konstatálunk, épúgy, mint minden egyéb téren létező szoczializmusnak véleményem szerint két orvosszere van, a melyet azonban egy időbea kell alkalmazni: az egyik az anyagi segítség, a kenyér, a másik pedig az ilyen nálunk napirenden lévő izgatásokkal szemben a legkérlelbetlenebb szigor. Az elsőt megadhatja a kormány jelenleg, mert hiszen ily fényes háztartás mellett meg lehet tenni mindent ma vagy holnap. (Ügy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) A második orvosszert azonban újra meg kell szerezni, mert az elveszett. Nem a szigor maga veszett el, t. ház, hanem a szigor jogos alkalmazásának a lehető sége, azért, mert elveszett az az erkölcsi alap, a melyre helyezkedhetnék a kormány 'akkor, midőn a szigort alkalmazza. (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) És elveszett, fájdalom, népünkből az a patriarchális vonás, melylyel azelőtt mindig bizalommal tekintett fel az ő tiszteletet parancsoló felebbvalójához. (Úgy van! Úgy van ! a baloldal hátsó padjain.) Ugron Gábor ezen parlamentnek a múltban oly kiváló tagja, a kinek politikai jellemét épúgy tisztelem, mint tehetségeit bámulom, úgy jellemezte közállapotainkat, hogy x-gyenge nép és romlott értelmiség«. Ebben van, t. ház, a mi társadalmi betegségünknek oka (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) és ennek megszüntetése volna egyúttal ezen társadalmi betegségek gyógyítása. (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Mi még nem vagyunk oly erősek, í. ház, sem kulturális, sem gazdasági tekintetben, hogy egy nagy társadalmi rázkódtatást kibírjunk, a mint kibírná azt például Francziaország, Belgium, Német-, vagy Olaszország és épen ezért — tán elfogultnak tartanak önök, t. ház, — kimondom, mert meggyőződésem, hogy ha nem akarjuk azt, hogy egy erős, társadalmi forradalom által zsenge kultúránk egy évszázadra vettessék vissza, akkor Önöknek meg kell állaniok a liberalizmus útján (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain. Mozgás jobbfelől.) és az anyagi orvosszerek alkalmazása után hozzá kell nyúlnunk az erkölcsi orvosláshoz, (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) a mely véleményem szerint elsősorban nem lehet más, mint az egyházpolitikai törvények revíziója. (Elénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Madarász József: Az oktatás államosítása! Gr. Zichy János: A dolog sürgős, mert a veszély közel van. Nem a pártpolitikus az, a ki ma belőlem beszél, a ki magának politikai tőkét akar kovácsolni; nem; hiszen mi, a kik e pártba beléptünk, leszámoltunk magunkkal (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) minden tekintetben, mi itt saját személyes érdekeink Számára nem várunk semmit. (Derültség a jobb- és szélső baloldalon.)