Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-224

224. országos ülés 1898. január 25-én, kedden. 53 nem a tisztességes sajtó szabadságának feltétlen megőrzésével, a szólásszabadság s a gyülekezési jogot is szigorúan kell ellenőrizni a kormánynak, ha kell, az erre vonatkozó törvények megváltoztatásával. Egyszóval alább kell Nagyni e tekintetben a liberalizmussal. (Igás! Úgy van! a baloldal hátsó padjain) A kormány nem egyszer tette lehetetlenné a néppárti politikai gyűléseknek megtartását s minden fontosabb ok nélkül feloszlatta azokat, mert kényelmetlen volt neki ezen új politikai irányzatnak keletkezése; pedig viszont hányszor huuyt szemet a szoczialista gyűléseknek, hányszor volt süket füle, mikor olyan beszédek hangzottak el, melyek a tulajdon szentségét támadták meg! Sajnos, hogy a nemzetnek józanul gondolkozó része ezen fontos jogoknak korlátozását nem bízhatja nyugodt lelkiismerettel erre a kormányra, mert nincs meg a garanczia, hogy nem él e vissza azon eszközökkel, melyeket kezébe adtak, s nem fogja-e azokat felhasználni minden vele ellentétes politikai áramlat elnyomására, (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) s hogy nem válik-e az orvosszer nagyobb méreggé az ő kezében, mint az a méreg, a mely a szoczializmusban van. Nézetem szerint is a társadalmat kell megerősíteni, a mi nem az államhatalom ezentralizácziójával, hanem ellenkezőleg épen annak deczentralizácziójával történhetik. Ha az államnak ügyei egy alkotmányos érzékkel bíró, szigorú vallás-erkölcsi alapon álló, önzetlen kormánynak a kezébe volnának letéve, akkor én azok közé sorakoznám, a kik az állam- és kormányhatalmat a lehetőség végső határáig fokozni segítik, a kik a közigazgatást praktikus okokból államosítani akarják. De, t. ház, hogyan képzelhető az, hogy a közigazgatás államosítása által annak tekintélye és befolyása növekednék, hisz láttuk, hogy épen az államhivatalnokok milyen visszaéléseket követtek el a politikai választások alkalmával, s ha a jövőben az egész közigazgatási apparátus államosítva lesz, akkor kortesszolgálatokat fog tenni majd az is, s kérdem, minő tekintélylyel léphet majd oda akkor az a közigazgatási hivatalnok a szocziális mozgalom vezetői elé, s milyen tekintélylyel szólíthatja majd fel őket arra, hogy a törvény iránt engedelmeskedjenek,- midőn ez szemére lobbanthatja neki, hogy ő maga is lábbal tiporta a törvényt büntetlenül, sőt a kormány parancsára, annak szankeziója mellett. (Felkiáltások a baloldal hátsó padjain: Es az igaz! Úgy van!) Az éa felfogásom szerint addig, míg a kormány s az általa képviselt rendszer nem tiszteli a politikai morált, hiába fog odaállani a kormány, mint a társadalmi bajok orvosa, s mint erkölesbíró eredményt elérni nem fog. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) T. ház! Itt Magyarországon jelenleg specziell agrárszocializmusról lévén szó, méltóztassanak nekem megengedni, hogy néhány szóval erre is kiterjeszkedjem. (Halljuk!) A munkaadó maga is a legszomorúbb körülmények között van ma. (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) A kormányok évtizedeken át elhanyagolták a földbirtokos-osztálynak érdekeit, úgy, hogy ez az osztály ma tényleg a leggyengébb, akkor, a mikor a legerősebhnek kellene lennie azért, mert a legnagyobb ellenségével áll szemben. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Épen azért az agrárszoczializmns orvoslásának egyik módja a földbirtok érdekeinek megóvása és istápolása volna, nemcsak azért, íiogy a földbirtokos-osztály ellen tudjon állni azon áramlatnak, a mely őt fenyegeti, hanem azért is, hogy az ő viszonyainak javulásával, az álló tőke megfelelő kamatozásával ő is azon helyzetbe jusson, hogy könnyen kielégíthesse a munkásoknak jogos igényeit. (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Legyünk igazságosak, t. képviselőház. Én nem azt állítom, a mit sokan mondanak, azt tudniillik, hogy a szoczializmusnak bölcsője a nyomor, hanem azt mondom igenis, hogy legnagyobbrészt és különösen Magyarországon az agrárszoczializmusnak okozói az izgatók. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Mert méltóztassanak visszaemlékezni és fontolóra venni: nem a nyomorlakta vidékeken keletkezett az agrárszoczializmns, (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) nem az évről-évre inségsanyargatta felső vidéken, hanem az aranykalászszal ékes rónaságon született meg ez a forradalom. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain. Egy hang a szélső baloldalon : A latifundiumokon !) És ez is mutatja, hogy mily része van e szoczializmus keletkezésében az izgatóknak. Azok az izgatók, t. ház, nagyon jól tudták, hogy hol van felgyüjtve a gyúlékony anyag e hazában; nem keresték azt a felső vidéken. A felső vidéknek buzgó vallásossága népe, a melyet önök itt fanatikusnak fognak nevezni, a maga szegénységében, a maga nyomorúságában is sokkal eresebb és sokkal több ellenállást tud kifejteni, mint az Alföldnek aránylag felvilágosodottabb, bizonyos mértékben előhaladottabb lakossága azért, mert nagyobb benne a bizalom a gondviselés iránt, és nagyobb benne a félelem azon büntetéstől, a melyet nem a földi igazságszolgáltatás mér. (Elénk tetszés és helyeslés a baloldal hátsó padjain.) De épen úgy, a miként meg vagyok győződve arról, hogy nem a nyomor okozta az agrárszoczializmust minálunk, meg vagyok győ-