Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-224

52 2-24. országos ülés 1898. január 25-én, kedden. szavai, melyek, fájdalom, nálunk hihetetlen gyorsasággal hódítottak. Pár éve még a piros bársony székben ülő miniszterektől le az utolsó közigazgatási hivatalnokig még mosolyogtuk, ba valaki úgy emlékezett meg a szoczializmusról, mint egy társadalmi betegségből, mely nálunk is fel fogja ütni fejét, s ha ágy állították oda a szoczializnmst, mint a modern felvilágosítási eszmék kinövéseinek logikai következményeit. Ma pedig már megfagy azok ajakán a mosoly, mert sajátkezűleg kopogtat a mi ajtóinkon a rongyokba burkolt forradalom és követeli magának a jogokat, a melyeket beteg fantáziája és az izgatóktól felcsigázott képzelőtehetsége alapján igényel magának. Segíteni kell; ebben egyek vagyunk mindnyájan. De csak most veszszük észre, hogy szemben az imminens társadalmi veszélylyel, minő gyönge az az omnipotens állam. (Igás! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Társadalmilag kell segíteni, mondotta maga Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter úr a törvényhozás másik házában nemrég elhangzott beszédében; a társadalom kell, hogy segítségére jöjjön az államnak. De hogy képzelhető ez, a mikor a magyar társadalom erőit részben felszívta, részben pedig megbénította maga az állam '? (Igás! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Az államhatalom kezelői bevallják tehát, hogy egymaguk nem bírják a társadalmi bajt orvosolni és azért segítségre hívják a társadalmat, belátják, hogy a betegségnek jelenleg ebihala dott stádiumában legföljebb szuronyokkal lehet még segíteni; az igaz, a szurony elnyom minden panaszt, elnyom minden mozgalmat, még ha jogos is. A törvények tehát ilyen körülmények között már elvesztették hatásukat azért, mert meggyőződésem szerint a törvényeknek csak ott van hatásuk, a hol abban a tömegben, a melyre annak a törvénynek erkölcsileg hatnia kell, van erkölcsi érzék. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Én nem ezt a kormányt vádolom e társadalmi bajért, mély nálunk is felütötte fejét, hanem részben azt a szellemet, azt az irányzatot, a melynek a kormány is képviselője. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Igen, vádolom azt a szellemet, azt az irányzatot azzal, hogy kaput nyitott Magyarországban azon felforgató eszméknek, a melyek a Nyugatról szivárogtak be, a kormányt pedig vádolom azzal, hogy nemcsak hogy nem tett meg semmit abban a tekintetben, hogry kiirtsa a népből a fogékonyságot ezen veszedelmes eszmék iránt, hanem ellenkezőleg megtett mindent, — nem mondom szándékkal, bona fide tette, de megtette, — hogy megásta a fogékonyságnak melegágyát akkor, midőn a felekezetnélküliség elvére helyezkedve, hirdette a vallási kommunizmust, (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) mikor lehetővé tette a nép gyermekeinek, hogy kilépjenek egyházuk kötelékéből, mikor könnyűvé tette különösen azt, hogy kerüljék a vallási oktatást a felnőttek a templomban, a gyermekek az iskolában. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain. Ellenmondás jobbfelől) Akkor, t. ház, mikor ezek által megfosztotta a, nép gyermekeit azon erkölcsi tartalomtól, azon erkölcsi ellenállási képességtől, a melyet elsősorban a hit-élet ad meg az embernek, különösen a népnek, így erkölcsileg meggyöngítette őket, odadobta lelketlen izgatók karjai közé, a kik ma visszaélnek ennek a népnek a jóhiszeműségével, bizonyos tekintetben gyengeségével is és akaratlanul bár, de tényleg oda terelte népünk egy részét egy oly irányzatba, a melyben, ha tovább halad, vagy egy nagy társadalmi forradalmat fog előidézni, vagy szemben fogja magát találni a szuronyokkal. Igen sokan voltak, t. képviselőház, azok, a kik akkor, midőn ezen szabadelvű eszmék feltámadtak az egész czivilizált Európában, rámutattak arra a kis parányi csepp méregre, a mely benne van épúgy a vallásszabadságban mint a sajtószabadságban és a szólásszabadságban is. Rámutattunk annak idején mi is, a midőn az egyházpolitikai javaslatok letétettek a ház asztalára, rámutattunk arra a kis fekete foltra, a mely benne van a szabadelvűség ragyogó eszméjében, ragyogó napjában. Nem látta senki, nem akarta látni senki, és ma az a kis fekete folt nőttön-nő és elvégre oly méreteket fog ölteni, hogy el fogja homályosítani magának a szabadságnak ragyogó napját is. (Igás! Úgy van! a baloldalon) Tudom, t. képviselőház, hogy azok az eszközök és orvosszerek, a melyek részben meg ! akadályozhatták volna a szoczializmus keletkeI zését, ma már elvesztették hatásukat, mert eli késtek; meggyőződésem, hogy ha maga a kormány is most arra az álláspontra helyezkednék, hogy a legszigorúbb vallás-erkölcsi oktatást és nevelést mondaná ki kötelezőnek, az legföljebb a jövő génerácziót. volna képei megóvni ezen társadalmi bajtól és tenné lehetővé azt, hogy az izgatóknak ellentálljon. Ma, t. képviselőház, felfogásom és meggyőződésem szerint csakis anyagi eszközökkel lehet már segíteni a baj ezen előrehaladott stádiumában és csakis preventive, nem pedig represszive. (Helyeslés a baloldalon.) Felfogásom szerint a legszigorúbb ezenzurát kell gyakorolni azon sajtótermékeket illetőleg, a melyekben az izgatás magjai vannak téve, (Igaz! Úgy van! a, baloldal hátsó padjain.) szükség esetében az erre vonatkozó törvények revíziója által, de nem olyan felfogással és módon, mint a múlt ülésszakban akarták tenni, ha-