Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-224

234. országos ülés 1898. január 26-én, kedden. " sokkal áttekinthetőbben ég sokkal gyorsabban tudunk végezni. Nem lehet nekem feladatom, hogy ezen kérdés részleteibe bocsátkozzam, hanem meggyőződésem az, hogy minden minisztériumban, a hol egy ügyosztályban mondjuk 10—15 erő kisebbnagyobb fizetéssel vau alkalmazva, a mely ügyosztály legtöbb hivatalnokának a feladata äz ügydarab feldolgozása a fogalmazvány kezdetétől annak revíziójáig, ezen munka sokkal könnyebben, gyorsabban és olcsóbban el fog végeztetni, ha az ügyosztály fogalmazója, vagy osztálytanácsosa az illető ügydarab elintézésénél nem maga ül le az íróasztalhoz és kezdi fogalmazni az aktát, hanem ha egy olcsóbban megszerezhető és bármely számban ma már kapható gyorsírónak és gépírónak diktálva, ezáltal végezteti a munkát. Azáltal, hogy az osztálytanácsos az aktát diktálás útján dolgozza fel, ő azt a munkát, a melyhez neki azelőtt két órára volt szüksége, ha begyakorolja magát, 20—30 perez alatt el tudja végezni, tehát a titkár vagy osztálytanácsos, a ki azelőtt egy délelőtt mondjuk öt aktát tudott elintézni, ugyanannyi idő alatt háromszor annyit fog elintézni és a munka ilyen felosztásának a következménye az lesz, hogy a fogalmazványt ellenőrző miniszteri tanácsos egy gépírással tisztán leírt, tehát könnyebben elolvasható és áttekinthető munkát kap, a revízióval sokkal kevesebb időt fog tölteni és maga az államtitkár és miniszter, a ki az ügy elintézése iránt érdeklődik, sokkal rövidebb idő alatt fogja az aktát áttekinthetni, tehát időt is fog nyerni. (Zaj a baloldalon.) Ha ezen szisztéma következetesen keresztülvitetik, ott a hol ma átlag 20 fogalmazó, osztálytanácsos, miniszteri tanácsos működik, ott ezen rendszernek alkalmazása mellett ugyan azt a munkát ezen drágábban dotált tisztviselők egy harmadával el lehet végezni és a helyett alkalmazni lehet megfelelő számban szükséges gyorsírókat, a mely foglalkozásra ma már férfiakat úgy mint nőket lehet használni, és a hol 50 forintért gyorsírásban és gépírásban tökéletesen jártas hivatalnoknőket lehet alkalmazni. A számadás tehát következőképen áll: azon ügyosztály, mely ma az államnak a nyugdíj beszámítása nélkül egy évben 40.000 forintjába •kerül, ezentúl csak 20 — 25.000 forintba fog kerülni. Tudom, hogy az államszolgálatban levő tisztviselőket elbocsátani nem szokás és nem is lehet, de ha halálesetek, vagy az államszolgálat elNagyása által bizonyos állások megürülnek, azokat új személyzet kinevezésével pótolni nem kellene és a szaporodó munkálatokra új tisztviselők kinevezése sem volna szükséges. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ha ez | a szisztéma az államszolgálat minden osztályában keresztü'lvitetnék, a kezdet nehézségeitől eltekintve, egy pár év alatt központi adminisztrácziónk költsége kisebb lenne és az ilyképen megtakarított összeg más czélra fogna fordíttathatni és meglesz azon nagy előny is, hogy a nyugdíjjogosúltak által az államadósságok a tételből kifolyókig a jövőben szaporodni nem fognak. Érzem, t. képviselőház, hogy hosszú ideig vettem igénybe becses figyelmüket és így azok után, a miket a költségvetés számadataira, őszinteségére és realitására és a költségvetés keretében elrendelhető megtakarításokra, elmondottam, befejezem beszédemet azon kijelentéssel, hogy miután meggyőződtem, hogy a múltban felszínre került politikai és társadalmi kérdéseket semmiféle más kormány ügyesebben nem intézhette volna el, (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) és miután úgy vagyok meggyőződve, hogy a függőben levő politikai kérdéseket semmiféle más kormány nem tudná nagyobb hazafisággal, több jóakarattal és erélylyel megoldani, mint a.Bánffy-kormány, (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) és miután a költségvetés összeállítása, tartalma és végeredménye kielégítő, azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést megnyitom. Hock János jegyző: Gróf Zichy János! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Zichy János: T. képviselőház! Midőn az 1898. évi állami költségvetés általános tárgyalása alkalmával felszólalok, nem azért teszem, hogy azt pénzügyi szempontból bíráljam, mert ezt előttem Horánszky Nándor t. képviselőtársam a lehető legpreczizebben és legalaposabban megtette, s mert másrészt lesz erre alkalmunk a részleteknél erre kiterjeszkedni. A költségvetés normális körülmények között hü tükre szokott lenni közállapotainknak. Ha valaki, nem ismerve közállapotainkat, e költségvetésből akarna azokra következtetni, okvetlen azt hinné, hogy politikai viszonyaink a lehető legkedvezőbbek, társadalmi állapotaink a legegészségesebbek, közgazdasági viszonyaink a legvirágzóbbak. S mert én nem vagyok ezen a nézeten, t. ház, meg fogom kisérleni a költségvetés keretében, magukkal közállapotainkkal foglalkozni. (Halljuk!) T. ház! Ha szétnézünk a hazában, úgy egy rémkép jelenik meg előttünk: a szoezializmus rémképe. Egy vészkiáltás hangzik végig e hazán : a földbirtokos osztály vészkiáltása, melyre viszhang gyanánt felelnek a szoezializmus azon jel7*