Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-224
224. országos ülés 1898. január 25-én, kedden. ^ államhatalomnak sikerűi államadósságaink után kisebb kamatot fizetni, ennek első következménye az lesz, hogy a gazdaközönség olcsóbb hitelre fog szert tehetni, különösen pedig a földbirtokosok olcsóbb kamatozás alapjául szolgáló jelzálog-kölcsönöket fognak szerezhetni. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Nem akarom viszonyainkat összehasonlítani az európai nagy nemzetek viszonyaival és csak illusztráczió kedvéért említem meg, hogy Anglia az utóbbi években államadósságait 2y2°/o-ra, Franeziaország 3°/o-ra konvertálta, de Svédország, Hollandia és Dánia is már csak 3°/o-ot fizetnek államadósságaik után. Magyarországon az államadósságok alapját képező járadékok és kötvények birtokosa nem a kis tőkepénzes, mint Francziaországban, vagy Németországban, hanem ha tapasztalataim és informáczióim helyesek, járadékaink és kötvényeink fele a külföldön van elhelyezve oly államokban, melyeknél a 4°/o-os biztos járadék igen nagy kamatozást képez, és mely kötvény-birtokosok tapasztalatból ismervén ez értékek kifogástalan jövedelmezőségét, bizonyára a 1—2°/o-al olcsóbb konverzió daczára is meg fogják tartani a czíml eteket. A czímletek egynegyed része az országban működő nagy és kisebb intézetek és nagy tőkebirtokosok kezében van, és maximum egynegyed része van a jómódú középosztály birtokában. És itt még egy szempontot nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy tudniillik a kötvény- és járadék-birtokosok államadósságaink egy nagy részénél igen nagy összegeket nyertek. Ha például csak a 4°/o os aranyjáradékot tartjuk szem előtt, úgy azt találjuk, hogy azok, kik 1887-ben azt megvették és tíz éven át tartották, nemcsak hogy egy biztos. 4°/o-os kamatozást kaptak, hanem vagyonuk is 15—20°/o-al emelkedett. Mikor tehát azt látjuk, hogy az egész világon az értékek jövedelmi kurzusa és az általános kamatláb mennyire hanyatlik, hogy aranyjáradékunk kurzusa mily erősen tartja magát a nemzetközi piaczokon, és mikor hitelezőink évek hosszú során át meggyőződtek, hogy a magyar állam mily skrupulozus pontossággal teljesíti hitelezői irányában elvállalt kötelezettségeit, én elérkezettnek látom az időt, hogy a 4°/o-os czímletek három és fél százalékosra való konvertálásának, óvatosságot és nagy tapintatot igénylő eszméjével foglalkozzunk, mi által, mint említettem, az állam több millióra menő megtakarítást tud elérni. Egy másik tér, hol gondos és előrelátó takarékosságra szükség vau, ez a nyugdíjak évenkint emelkedő fizetési kötelezettsége. Az 1880-iki zárszámadások szerint az állami KÉrvn. NAPTA 1896-—1901. XII. KÖTET. kiadások közt szereplő, az állampénztárra nehezedő nyugdíjak összege emelkedett 4,000.000 forintra," 1885-ben 4,715.000 forintra, 1890-ben 6,559.000 forintra, 1895-ben 7,700.000 forintra, 1897-ben 8,350.374 forintra. Az előttünk fekvő költségvetésben ez a tétel már 8,687.457 forinttal szerepel, a mely tételnél az elszomorító az, hogy a halálozási táblázatot szem előtt tartva, ha valószínűségi számadást csinálunk, a jövőben még tetemesen emelkedni fog, úgy, hogy mától számított 20 év alatt valószínűleg további hat-nyolcz millió forinttal fog emelkedni. Tudom, hogy ezen nyugdíj-tartozás époly adósság, miut minden más államadósság, de nem kevésbbé igaz, hogy ezen tartozás nem kis mértékben terheli költségvetésünket, és mert nincsen semmi kilátás, hogy ezen a téren a közel jövőben megtakarításokat lehessen elérni, nézzük, nem lehetne-e a távolabb jövőben egy más téren, mely e kérdéssel szoros kapcsolatban áll, oly megtakarításokat eszközölni, melyek által jelenlegi kiadási terhünket nem emelnők, és melyeknek következménye az volna, hogy nyugdíj-tartozás fejében utódainkra egy elviselhetlen terhet ne rójjunk. Ezen tér, a hol az állam megtakarításokat érhetne el, és a hol a kiadások az utolsó időkben igen nagy mértékben emelkedtek, a központi adminisztráczió kérdése. Ha az előttünk fekvő költségvetést tanulmányozás tárgyává tes r íszük, és kiadásainkból elimináljuk mindazt, a mi államadósságaink törlesztésére, gépműhelyeink fentartására, nyugdíjra, katonai szervezetünk fentartására stb.-re fizettetik, meg fogunk győződni arról, hogy több millióra emelkedő összeg marad, a mi a központi és a minisztériumokkal összefüggő adminisztráczió költségeire fordíttatik. Természetes, hogy az állam viszonyainak fejlődésével a központi adminisztrácziónak munkahalmaza is emelkedik, a mely mind nagyobb munkaerőt és nagyobb kiadást igényel, de én azt hiszem, hogy ha a modern technika vívmányai és az élet praktikus tapasztalatai felhasználtatnak, ezen közszolgálati hivatalokban ugyanazt a munkát talán 25, vagy 30°/o költségmegtakarítással jobban és kényelmesebben lehetne végezni. Azon kérdéssel, hogy aliképen érhető el ezen megtakarítás, a melyre azonnal vissza fogok térni, összefüggésben van még egy másik társadalmi kórság, a melyre a t. képviselőház figyelmét fel akarom hivni. (Halljuk! Halljuk!) Oly országban, mint a mienk, hol a bürokratizmus virágzik és fejlődik, a nemzeti tevékenység, a kereskedelem és ipar szenvednek. Én csak egy tényt akarok konstatálni, melynek 7
