Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-224

ifi 234. országos ülés 189$. január 25-én, kedden. geket kivánt, úgy, hogy ha ezeket számításba nem veszszük, az 1896-iki év tulaj donképen nem 12,600.000 forinttal kedvezőtlenebb, hanem inkább 3,975.516 forinttal kedvezőbb az 1895-dik évnél, tehát megint nem áll az, a mit Horánszky Nándor t. képviselőtársam állított, hogy már az 1896-iki év deficzites év, mert előttem van a t. képviselő úrnak 1895. év november 6-án tartott költségvetési beszéde, a hol — sajátságos — körülbelül ugyanazt állította, a mit ma hallottunk, a minek ma kifejezést adott, tudniillik azt mondotta (olvassa): »Na már most, ha az 1895. esztendő ilyen túlkiadásokkal szintén meg lesz terhelve, merem állítani, hogy a háztartás még ebben a keretben is ég azon remények mellett is, a melyek mellett összeálh'ttatott, a zárszámadások szerint deficzittel fog végződni.« Ma már három évvel idősebbek vagyunk, a zárszámadási tényleges eredmények is előttünk állanak s deficzitről még sincs szó, hanem az 1896-iki, általam épen most felolvasott adatok azt mutatják, hogy az 1896. esztendő két és fél milliónyi felesleggel végződött. Igaz, hogy ezen esztendő 1895-höz képest mintegy 12 és fél millió forinttal kedvezőtlenebb, de ez csak látszólagos, mert 1896-ban a székely vasutak, az államvasuti beruházások, a Vaskapu-szabályozás óriási összegeket nyeltek el, és így ha ezektől eltekintünk, az 1896-iki év nem 12 és fél millióval kedvezőtlenebb, hanem inkább négy millió forinttal kedvezőbb mérleget tüntet fel. Mindezekből az adatokból mi következik? Következik-e, a mit Horánszky Nándor t. képviselőtársam állított, hogy a t. pénzügyminiszter úr által benyújtott ezen költségvetés adatai nem reálisak, nem őszinték, vagy pedig az, hogy ezek az adatok a valóságnak megfelelőleg a legnagyobb skrupulozitással vannak összeállítva? Én azt hiszem, hogy itt egy teljesen megbízható, világos és áttekinthető költségvetés adataival állunk szemben. A múlt évi költségvetési vita tárgyalása alkalmával mondott első beszédem a ház több oldaláról úgy kommentáltatott, mintha én az ország financziális viszonyait rózsásaknak és közgazdasági viszonyainkat virágzó színben festettem volna le és Major Ferencz képviselő úr szerint én volnék a ház legoptimisztikusabb tagja, Visontai Soma képviselő úr szerint pedig a milliókkal csak úgy dobálózom. A ki beszédemet olvasta vagy hallotta, meg f°g győződni arról, bogy sem financziális, sem közgazdasági viszonyaink virágzásáról e beszédemben szó sem volt, hanem tisztán arról volt szó, hogy nem áll az, a mit Kossuth Ferencz t. képviselő úr múlt évben és a t. túloldal más szónokai bizonyítani akartak, és a mit Horánszky Nándor t. képviselőtársam mai felszólalásában is bizonyítani akart, hogy az ország vagyoni viszonyai pusztulnak, egy általános elszegényedés lábra kapott, a kereskedelem és ipar panganak, a költségvetés bevételeinek emelése mesterséges és az egyensúly helyreállítása nem a kiadás és bevétel közötti nélktilözhetlen tiszta arányosságnak a folyománya, hanem a folyton szaporodó kiadásokat csak a lakosság végletekig való megterheltetése fedezi. Mindenek előtt konstatálni akarom, hogy valamely ország kulturális és társadalmi viszonyainak fejlődése és financziális, vagy gazdasági viszonyainak fejlődése között, noha ezek rendszerint párhuzamosan haladnak, még nagy a különbség. Mert én nem képzelhetek országot, mely társadalmi és kulturális szempontból véve halad, az állam pénzügyi és vagyoni viszonyai pedig stagnálnak, vagy épen sülyednek. így például Olaszország társadalmi és kulturális intézményei az utolsó 30 év alatt nagy haladást tanúsítanak, úgy, hogy ebbeli emelkedésük versenyezhet a világ bármely más állama instituczióinak emelkedésével, de ki merné állítani, hogy Olaszország állami pénzügyei és lakosságának vagyoni viszonyai lépést tartottak a társadalmi és kulturális emelkedéssel? Vagy például Spanyolország, daczára történelme dicső napjainak, XVI. és XVII. századbeli irodalma fényességének, földrajzi helyzete kedvező voltának, ismeretlenül vegetál ma gazdag és hatalmas szomszédok által körülvéve, és ki állíthatná, hogy Spanyolországnak akár közgazdasági, akár kulturális viszonyai az utolsó félszázad alatt emelkedést tanúsítottak volna? Vannak Európában más nemzetek is, melyeknél az utolsó félszázad haladása és czivilizácziója semmi, vagy alig észrevehető nyomot Nagyott hátra, míg Magyarország, az 1848/9-diki küzdelmektől megrázkódtatott, a folytonos viszályokba bonyolult, a közjog miatt a hatalommal küzdő nemzet, 1867-ben alkotmánya visszaállítása után ernyedetlen tevékenységgel, hangyaszorgalommal, lépésről-lépésre haladva, követ kőre rakva, felépítette kulturális intézményeit, alkotmányos függetlenségét és állami pénzügyeinek konszolidácziőját. Ezt a haladást, ezt a feltartóztathatlan fejlődést mutattam én ki múlt évi beszédemben kétségbe nem vonható, világosan szóló statisztikai adatokkal. Ez a fejlődés, ez a haladás az, mely csak erős és öntudatos kormányok vezetése alatt tapasztalható, és a melyet önök minden alkalommal puszta állításokkal kétsógbevonni kivannak. Egy jól adminisztrált országban, melynek vagyona jól kezeltetik, minden kivételes körülménytől eltekintve, béke idejében az új kiadások összegének nem szabad nagyobbnak lennie a költségvetés keretében eszközölhető megtakarí-