Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-224

224. országos Öles 1898. január 25-én, kedden. ^n täsok és nagyobb bevételek összegénél. Ha megtakarításokat eszközölni, vagy ha nagyobb bevételekre számítani nem lehet, a pénzügyi bizottságnak épúgy, mint a képviselőháznak kötelessége volna megakadályozni minden emelkedő kiadást, míg a helyzet megváltozik. Ha a kormány más eljárást követ, az alkotmányos kormányforma legprimitívebb követelménye ellen vét, az államháztartásban rendetlenséget idéz elő, mely jogosan hívja ki az adófizetők elégedetlenségét. És ha az előttünk fekvő költségvetést bírálat tárgyává teszszük, meggyőződünk arról, hogy a nagyobb bevételek a gazdasági fejlődés és az intézményeinkbe befektetett tőkék kamatozásának természetes folyományai. A kiadások pedig csak a nagyobb bevételek arányában emelkedtek. És azért azt hiszem, hogy a közérdeknek nem nagy szolgálatot teszünk azzal, ha a képviselőházban az ország színe előtt a lakosság adótúlterheltetéséről beszélünk és a helyzetet ágy festjük, mintha a kormánynak más feladata nem is volna, mint a saját exisztencziája biztosítása czéljából a lakosság vállaira elviselhetlen adóterheket róni. Tagadhatatlan, hogy költségvetésünk kiadási tételei az utolsó tíz év alatt 368 millióról 498 millió forintra, vagyis 130 millió forinttal emelkedtek, de a költségvetés kiadási tételei az összes európai nemzeteknél emelkedést mutatnak fel, különösei) pedig ott, a hol az ország az utóbbi időben nagy fejlődésnek indult, és a hol az ország törekedett a múlt mulasztásait helyrepótolni. Az alkotmány helyreállítása óta Magyarországot megszállta az újjászervezés láza és kormányférfiaink a hátramaradottság tudata által hajtatva, szenvedélyes tevékenységgel láttak hozzá minden oly nagy és hasznos intézmény meghonosításához és életbeléptetéséhez, mely külföldön jónak bizonyult, és melynek hiánya benn az országban a magyar nép hátramaradottságát fájdalmasan éreztette. Tizennyolcz évi alkotmánynélküli exisztenczia után, azon rendkívüli megpróbáltatások után, melyeken az ország keresztülment, és melyek talán egy kevesebb tetterővel és erélylyel biró népet újra száz esztendővel vetettek volna hátra, Magyaromágon e rekonstrukczió utáni vágy oly nagy volt és annak megvalósítása oly gyors, hogy nemcsak az uralmon levő kormányok, de maga az egész ország is érezte, hogy semmi vállalkozás nem gyengítheti erejét és ezen bámulatra méltó ambicziónál talán csak az ország áldozatkészsége volt nagyobb. Ily eszmék által vezéreltetve mindenféle munkálatokba kezdtünk oly nagy bizalommal önmagunk és a nemzet jövője iránt, melyet a későbbi történelem nem fog feljegyezhetni csodálat nélkül, mert újabb jele a nemzet semmi akadályt nem ismerő életképességének és az utókor elsősorban lesz köteles hálásan visszaemlékezni korunkra, mert az fogja teljes mértékben élvezni és megbecsülhetni határt nem ismerő áldozatkészségünket. így keletkezett ama nagy katoni szervezkedés, melyért a magyar állam évenkint sok millió forintot áldoz, és melynek súlyát tényleg adófizetőink érzik, de melynek eikerűlhetlen szükségességét az állig fegyverzett Európa és és nagyhatalmi állásunkkal szemben senki kétségbe nem vonja; kiépítettük 14.000kilométernyi vasúti hálózatunkat, melybe a magyar állam közel egy milliárd forintnyi összeget fektetett, kiépítettük és fejlesztettük magyar tengerpartunkat elsőrendű kikötővárossá, a mibe a magyar állam óriási összegeket befektetett, szétrobbantottuk európai mandátummal az alsó Duna hozzáférhetetlen szikláit, fejlesztettük és európai nívóra emeltük a postai, távírdai és telefonszolgálatot, kiépítettük és magas fokra emeltük közoktatási, közművelődési és igazságügyi intézményeinket. Természetes, hogy ily alkotások és nagymérvű beruházások óriási tőkéket nyeltek el, hogy a lakosság adófizetési terhein a kiadások folytonos emelkedése és naponként érezhető szükségleteink kielégítése folytán a jelen körülmények között könnyíteni nem lehet, de itt megint, nem áll Horánszky Nándor t. képviselőtársamnak azon állítása, melynek ma és 1895. november 6-ikán tartott beszédében kifejezést adott, mintha a magyar ember nagyobb adót tartoznék fizetni, mint Európa más modern nemzetének a polgára, v.gy hogy jobban fejezzem ki magam, nem áll az, hogy Magyarországon az egy főre eső átlagos adóösszeg a legmagasabbak közé tartoznék Európában, mert a különféle európai nemzetek statisztikai adatait egybevetve, azt tapasztaljuk, hogy az egy főre eső adóösszeg Magyarországon nem legkönnyebb ugyan, de nem áll az, hogy a magyar ember jobban van adóval megterhelve, mint a legtöbb európai állam polgára, a minek következménye az, hogy az adótúlmegterheltetésről szóló állítások a valóságnak nem felelnek meg. Hasonló eredményt találunk, ha az egyes országokban az 1897. évi költségvetésben felvett kiadásokat elosztjuk a megfelelő országok lakósainak számával, akkor megtudjuk, hogy állam kiadásaiból egy főre átlag mennyi teher esik: Francziaországban 44 forint 70 krajczár, Poroszországban 37 forint 50 krajczár, Angolországban 81 forint, Ausztriában 28 forint, Olaszországban 26 forint 70 krajczár, Oroszországban 22 forint 50 krajczár, Magyarországon 27 forint 66 krajczár.