Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-224
44 224. országos ülés 1898. január 25-én, kedden. abban látom, hogy az ország ismét súlyos bajok előtt áll. (Helyeslés balfelöl.) Megengedem, hogy adóreformok útján talán lehet még valami eredményt elérni, de általában nagyobb eredményeket elérni már itt sem lehet. És ha mindezekhez figyelembe veszem, hogy kassza-készleteink is a végsőig kihasználtak minden forrást, ha továbbá figyelembe veszem azt a nagyfokú eladósodást, melyben az állam a községek és a társadalom elmerülve van, és ha figyelembe veszem, hogy reform igényeink nemcsak hogy kielégítve nincsenek, de azoknak még mindig csak előtte állunk, holott mindezekkel szemben az egyensúly komolyan veszélyeztetve van : akkor nem hiányzik egyéb, mint egy rossz r közgazdasági kiegyezés és egy quótaemelés, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogy elérjen az állam oda, a hol azután a lehető legkomolyabb anyagi bonyodalmak fognak bekövetkezni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Pedig úgy vagyok meggyőződve, hogy ez az ország sok politikai válságot kiállott, és kiállhat, de ha anyagi, és gazdasági erői, teherviselési képessége, kötelezettségeinek teljesítése terén fog majd a bonyodalom előállani, akkor azután az ország feje felett oly súlyos veszélyek fognak összetomyosúlni, a melyekkel katasztrófa nélkül megküzdeni alighanem a lehetetlenségek közé fog tartozni. Azért, midőn a kormány pénzügyi gazdálkodásának ezen eredményeit sajnosán látom, nem tehetek egyebet, mint, hogy a magam és barátaim nevében kijelentsem, hogy a költségvetést általánosságban sem fogadjuk el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Arányi Miksa! (Zaj. Bálijuk! Halljuk! jobbfelöl.) Arányi Miksa: Tisztelt képviselőház! Mielőtt az előttem felszólalt t. képviselőtársam beszédére észrevételeimet megtenném, méltóztassék megengedni, hogy egy tényt konstatáljak, a melyet a múlt évben a pénzügyi költségvetés tárgyalásánál már megemlítettem és ez az, hogy az előttünk fekvő költségvetés tárgyalása oly időben kezdődik, mikor annak már mint a törvényhozás mindkét háza által elfogadott, a király által szentesített törvénynek kellene előttünk állnia. Alkotmányosságunk visszaállítása óta az utolsó harmincz esztendőben huszonnégyszer voltunk abban a helyzetben, hogy a költségvetési törvény hatályát január elsején vette volna, hanem az indemnity tárgyalása már szokássá vált és ma már senkisem gondol arra, hogy a költségvetésnek rendeltetése volna, hogy január 1-én életbe lépjen. Ismerjük mindnyájan az okokat, melyek nemcsak ezen, de minden magyar kormányra nézve lehetetlenné teszik, hogy a költségvetés az év őszi hónapjaiban letárgyaltassék és én éghajlati viszonyainkat, életmódunkat és szokásainkat tekintetbe véve nem is hiszem, hogy ezen a bajon másképen lehessen segíteni, mint a hogyan segítettek Németországban, Angolországban, az Egyesült-Államokban, a hol hosszú ideig hasonló kalamításokkal kellett küzdeni; segítettek azáltal, hogy a pénzügyi év kezdetét az ország viszonyai szerint április, vagy július elsejére helyezték át. Midőn én ezen kérdést a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával szőnyegre hoztam, a t. pénzügyminiszter úr márczius hó 19-dikén tartott múlt évi beszédében elismerte ezen kívánság jogosultságát, de Ausztriával folytatott viszonyunkból kifolyólag a kérdés megoldását a jelen körülmények között kivihetetlennek nyilvánította. Én tökéletesen osztom a t. pénzügyminiszter úr nézetét, de úgy tudom, hogy a Lajtán túl is érzik a pénzügyi év kezdetével járó nehézségeket, és hogy ott is megvan a hajlandóság a költségvetési év kezdetének az áthelyezésére, és így ha a t. pénzügyminiszter az erre vonatkozó szükséges lépéseket az osztrák kormánynál megtenné, előállana oly helyzet, mely nem kényszerítené a kormányt, hogy az év utolsó hónapjaiban, novemberben vagy deczemberben indemnityt kérjen, és mely megadná a kormánynak azt a lehetőséget, hogy a most szokásban lévő január—májusi időszakot teljes nyugalommal a költségvetés tárgyalásának szentelhesse. Előttem szólott Horánszky Nándor t. képviselőtársam az előttünk fekvő költségvetést annak összeállítása tekintetében kettővel vádolta. Egyik az, hogy azt mondotta: a deficzites évek közelednek, vagy inkább már el is érkeztek; a másik pedig az, hogy ezen költségvetés menynyiben tarthat igényt realitásra és őszinteségre. Mielőtt ezen argumentumok megczáfolásához fognék; mielőtt az előttünk fekvő költségvetés egyes tételeinek bírálatába bocsátkoznám és mielőtt azon összbenyomás által befolyásoltatnám magamat, melyet az ember nyer, ha egy évre szóló költségvetést tanulmányozás tárgyává tesz, szükségesnek tartom én is, hogy képet alkossunk magunknak arról, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat mennyiben tarthat igényt realitásra, mert az országra szóló költségvetési törvényjavaslat, mely hivatva van, hogy a bevételek és kiadások törvényévé váljék, mely semmi egyéb, mint az államháztartás egyensúlyára törekvő, ellenőrzésre irányuló törvény, csak akkor megbízható és komoly munka eredménye, ha a benne foglalt számadatok reálisak és úgy a kiadások, mint a bevételek az emberi
