Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-224

m 224. országos tflés 1898, :. január 25-én, kedden. a felesleg már csak 9,600.000 forintot tüntet fel? Méltóztassék tehát ezekből is megítélni hogy a pénzügyi bizottság adatain számítva lesz-e deficzit, és kiszámítani, hogy milyen arányokat fog az ölteni. Megengedem, hogy függnek ezek attól is, hogy 1898-ban a télkiadások ég előirányzaton kívüli kiadások milyen mérveket fognak ölteni. Javulhat a helyzet e tekintetben is, bár odáig aligha, hogy bekövetkezzék, hogy az 1898. év is deficzit nélkül záródjék le. De hogy milyen arányban fog javulni a helyzet a tekintetben, hogy túlkiadások és előirányzat nélküli kiadások nem lesznek, azt én nem tudom; de állítom, hogy a magyar állami háztartás, valamint egyetlen esztendőben sem volt ment az nagyfokú túíkiadásoktól és előirányzat nélküli kiadásoktól, úgy ez a félmilliárdos költségvetés is aligha lesz ezektől ment. Tény tehát az, hogy az előterjesztett adatok szerint, ha azok azért terjesztettek elő, hogy ezekből a pénzügyi helyzetet megbíráljuk, más konzequencziákra nem juthat senki, mint hogy bekövetkezett az az állapot, melyben az államháztartás egyensúlya a legkomolyabban és a legnagyobb mérvben veszélyeztetve van. És itt kénytelen vagyok elismerni, s ezt készségesen teszem, hogy azon két év óta, a mióta az ország pénzügyeit a t. pénzügyminiszter úr vezeti, a rigorozitás és szolidaritás sokkal nagyobb mint megelőzőleg volt. Mert mig a megelőző években a költségvetések óriási mértékben emelkedtek, úgy, hogy csak néhányat soroljak fel, 1893-ban a rendes kiadások hét millióval, 1894-ben tizenhat millióval, 1895-ben huszonhat millióval, 1896-ban tizenhat millióval emelkedtek, addig tény az, hogy 1897-re a rendes költségvetésben az emelkedés csak három millió nyolczszázezer forint, 1898-ra pedig hét millió nyolczszázezer forintot tett és ezen utóbbi is indokolva van azon törvények által, a melyek meghozattak, bár — fájdalom — ezek mégÍ8 csak az államháztartás terheit szaporítják. Ismétlem tehát, hogy a rigorozitás nagyobb, a szoliditás nagyobb, és nagyobb az a jótékony állami fösvénység, a melyet gyakorolni kellene minden körülmények között, nem az intézmények rovására, nem a fejlesztés rovására, hanem azon könnyelműségekkel szemben, a melyek éveken keresztül gyakoroltattak. E tekintetben tehát el kell ismernem a pénzügyminiszter árnak erre vonatkozó érdemeit, bár megvallom, hogy ez minden téren általa sem gyakoroltatott, nem különösen azon kiadásokban, a melyek politikai természetűek; akár a nyugdíjazásokat, akár az új állások kreálását, akár a fizetések emelését, akár más oly viczinális jelentőségű kiadásokat, a melyeknek alapját nem a közszükség képezi. De e rigorozitás önmagában véve még nem szünteti meg az állapot nehézségeit; mert ha mindezekhez még hozzáveszek némely körülményt, akkor azt látom, hogy a helyzet még súlyosabbá válhat, mint a minőnek azt azon adatokból, a melyeket előterjeszteni bátor voltam, megítélhetjük. Nevezetesen hol ment az államháztartás azon póthitelektől, a melyek minden évben elő szoktak fordulni? Biztosíthat-e bennünket a t. pénzügyminiszter úr, hogy 1898-ban ilyen póthitelekre szükség nem lesz? Ptdig az újabbi póthitelek beállása a pénzügyi helyzetet még inkább nehezíteni, még inkább súlyosbítani fogják. Továbbá az előttünk fekvő költségvetés szokatlan módon meg is van könnyítve. Igaz, hogy nem nagy összegben, de meg van könnyítve. Megkönnyítve azáltal, hogy addig, míg a közmunka- és közlekedésügyi miniszter úr tárezájába a vasúti beruházásokat eddigelé teljes összegekben felvettük, ma ezek nincsenek felvéve, ezek kölcsönre vannak utalva, és ennek u kölcsönnek csak kamatai jelentkeznek az államadósságok czíménél, sőt ezen költségvetés sem mondható minden ízében reálisnak és őszintének, mert ezen költségvetés bevételi tételei között vannak olyanok is, a melyek kölcsönökből származnak. Itt van a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr tárczájában 2,184.000 forint, melyet a tárcza terhére kölcsön veszünk fel és beállítjuk mint bevételi többletet. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Itt van a kereskedelmi minisztérium költségvetésében a távírda és távbeszélő hálózatára egy millió forint, a mely szintén kölesönből származik, és be van állítva szintén mint bevétel. Itt van a földmívelésíigyi minisztérium tárczájában az egri vinezellérképezdének felépítésére 39 ezer forint; ós itt van — mint Thaly Kálmán t. barátom mondja — a Ludovikaakadémia, átalakítására 420.000 forint, a mi a Buttler-féle alapból vétetik kölcsön és mint bevétel állíttatik be a költségvetésbe,, sőt a költségvetés törzsvagyon fogyasztást is tartalmaz, mert a honvédek között előfordul az állami jószágokból 1,200.000 forint; a telepítvéuyek vételárából és annak kamataiból egy millió forint; állami előlegekből 1,515.000 forint és a közös aktívákból 815.000 forint. Ha már most részint a kölcsönből származó bevételeket, részint a törzsvagyon fogyasztását figyelembe veszem, a mit pedig minden pénzügyi kezelésnek figyelembe kell vennie, akkor azon eredményeket, melyeket a t. előadó úr egészben véve olyan szépítve élénkbe tár, olyanokúi, a minőkfíl '6 azt elénk tárja, elfogadnunk nem lehet. De, t. képviselőház, a vasúti beruházásoknál szólottam; nem tehetem, hogy azokat még további megjegyzések tárgyává is ne tegyem. A vasúti beruházásokra egy külön törvény által felveszünk egy nagyobb kölcsönt a nélkül, hogy az államvasutak beruházásait tíz éven