Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-224

40 2M. országos ülés 1898. január 25-én, kedden. de hogyan jött létre ez az eredmény? Helyreállítottuk az államháztartásban az egyensúly következő pénzügyi műveletekkel. Megcsináltuk az 1888 : XXXII. törvényczikk alapján a nagy konverziót, melynek eredménye az volt, hogy mintegy 450 millió adósság konvertálása mellett eirca 450.000 forint kamat-megtakarítást értünk el. (Mozgás balfélöl.) Sőt ha a földtehermentesítési papírok után megelőzőleg fizetett kamatokat is levonjuk, ezen konverzióra az állam kamatban reá fizetett. De elértük azt, hogy az ország törlesztéses adósságaiból az annuitások törlesztését kitoltuk 70—75—80 esztendőre, és ezzel megterheltük a harmadik generáeziót is a czélból, hogy az államháztartás terhein könnyítsünk, feláldoztunk tehát egy nagy konverziót, de elértük budgetszertíleg azt az eredményt, hogy megkönnyebbedett az államháztartás a törlesztések kitolása által, a mint a jelentés konstatálta, 13 millió forinttal. A másik alkotó rész a kisebb adóemelésekből állott. Méltóztatnak tudni, hogy az 1887-ben alkotott három rendbeli törvénynyel a XL1V., XLV. és XLVII. törvényczikkel a fogyasztási adók némelyikét felemeltük, és kitágítottuk a teherviselést, a minek eredményét a pénzügyi bizottság általános jelentése akkor, ha nem csalódom, 5,900.000 forintra tette, szerintem azonban ez körülbelül 9,000.000 forintot tett. Megmondom, mi alapon. Számítottam akként, hogy az adóemeléseket megelőző pénzügyi esztendő zárszámadási eredményeit vettem fel, és hozzáadtam a természetes fejlődés legnagyobb fokát, mely az államháztartásban 1887 óta jelentkezett, Ezen két összeggel szemben azután a zárszámadási eredmény a következő: második évben, midőn már a felemelt adók teljesen hatottak, a zárszámadás kilencz millió forintot tüntet fel, mint olyant, mely az adóemelés eredményét képezi. Helyreállítottuk továbbá a szeszadó rendkívüli emelése által, (Ralijuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) mely leszámítva azon körülbelül tiz millió forintot, a melyet az áliamháztartisban ezen bevételek az adóemelést megelőzőleg kitettek, azon eredményből, a mely az adóemelés után zárszadásszerííleg bekövetkezett, körülbelül tiz millió forintot tesz ki. Annakutána megváltottuk a regálét, (Mozgás bal- és szélsőbalon.) mely regáléból, fájdalom,, olcsó áron kifordítottuk Magyarország birtokosait, a kiknek boldogulásáról, a mint legalább mondják, az ország oly nagy mérvben szokott gondoskodni, és melynek eredménye azután az volt, hogy az italmérési adóból, mely az illető egyének kezében, kiket adminisztratív úton sohasem támogattak, — sőt ellenkezőleg — aránylag keveset jövedelmezett, az állam megközelítőleg két akkora hasznot húz, úgy, hogy most a regálé és italmérési adó és illeték fejében az állam 24,200.000 forintot húz, holott fizet e terhek után, a kárpótlási tőke kamataiban mintegy 11,000.000 forintot, melyhez ha még hozzáadjuk azon borés sörfogyasztási adót, a mely megelőzőleg is szerepelt, akkor ennek eredménye is kitesz kilencz millió forintot. Mindezekhez hozzá kell még venni azt is, hogy az egyenes adók kivetése és behajtása tekintetében folyton az a túlzott, kíméletlen és abnormis eljárás követtetett, hogy a közegek az illetőkre 40—50—60%-ka] többet róttak ki, s midőn azok reknrráltak, ennek csak fele vagy harmada engedtetett el, és így hazafiak is voltunk, de fokoztuk is a tériteket végösszegükben legalább is öt millió forinttal. E rendkívüli intézkedések segélyével következett tehát be az, hogy két év alatt az ország 55 millió forint budgetszerü bevételhez jutott. Ebből azután könnyen kimagyarázható, hogy a deíiczit is eltűnt és 1890-ben a zárszámadási felesleg már 27—28 millió forint lett. Ezen eredmények folytán, t. képviselőház, igen természetes, hogy az államháztartásban nem következett be és nem következhetett be más, mint az, hogy a zárszámadási feleslegek egy ideig emelkedtek, de a mint azután az államháztartás keretei tágíttattak, a zárszámadás feleslege abban az arányban csökkent, így történt, hogy í 890-ben a zárszámadási felesleg 28,400.000 forintot, 1891 ben 27,600.000 forintot, 1892-ben 16,900.000 forintot, 1893-ban 36 milliót, mert rendkívüli esztendő volt, 1894-ben 14,100.000 forintot, 1895-ben 6,400,000 forintot, tett, ellenben 1896-ban már deíiczit van, még pedig a tényleges pénztári kezelésben 1,600.000 forint. Igaz-e ez, t, elő adóúr, vagy nem? (Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Nem szól!) Es ez, t. képviselőház, rendkívüli fontossággal biró jelenség, miért is ennek további megvilágításába is bele kell mennem, még pedig nemcsak azért, mert be kell bizonyítanom, hogy kifogástalan számadatokkal állottam elő, hanem azért is, hogy e számadatok tartalmának valóságát még inkább megvilágosítsam, és bebizonyítsam, hogy mennyire alapos az a komoly aggodalom, hogy az ország ez idő szerint vagy a zárszámadási felesleg megszűnésének határánál van, vagy pedig már tényleg benne van a deficzitben. (Halljuk! Halljuk! balfélöl.) T. ház! Már 1894-ben, miután az 1895-iki költségvetést tárgyaltuk, kifejezést adtam azon aggodalmaimnak, hogy ha az államháztartás keretei ily mérvekben tágíttatnak, hogyha a költségvetések ily mérvekben emeltetnek, akkor ennek kimaradhatatlan következménye csak kettő lehet, vagy a deficzit előállása, vagy az újabb teherfokozás szükségszerűsége. Akkor, t. ház, még csak sejtelmekre építettem, de mert megelőzőleg két-három éven át a költségvetés vitái-