Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-240

4Qg 240. országos ülés 1898. február 14-én, hétfőn. enyéim ? Nekem nem volt feleslegem ezen évben, mert az árvíz azon évben igen sújtott, elönté birtokomat. Kérem, szó, a mi szó, tudja minden ember, a választások itt, nemcsak a mostani kormány idejében, hanem azelőtt is, 1867 óta szakadatlanul úgy folytak, hogy a kormányelnök ügyességétől függött, hogy minél nagyobb öszszeget bírjon rendelkezési alapjába gyűjteni. De kérem, ha én ezt mondom, akkor ott a túloldalon is adós vagyok ám, mert mindnyájunknál is előfordult ez az eset, minden párton. A néppártnál talán a püspökök, a papok, itt, uraim, (A baloldalra mutatva.) talán egypár mágnás áldozott; a szélsőbal sok ígéretet tett s a mi e mostani bajnak szintén bizonyos fokig előidézője. (Derültség balfelöl.} Igen, urak, csak nem akarom ezt tovább fejtegetni. Itt, ha igaz, mint beszelik, s hallom bárom millió fordíttatott a választásokra. (Derültség balfélőh Élénk mozgás.) Nem az a czél, kérem, hogy nevessünk e felett, elég szomorú. De kijelentem egyúttal, hogy az hazafiatlan ember, az jellemtelen ember, a ki most. ily időben, ezt, a mit mondtam, azért személyek ellen felhasználni akarja. Én tehetem, ha elmondom ; én megfelelek; másnak azonban nincs most joga erre hivatkozni. Elítélem én báró Bánffy Dezső miniszterelnököt ezért? 0 azért előttem kifogástalan férfi, de így vette át elődeitől e gyakorlatot, ő talán csak ügyesebb volt, mint a többi előde. Ez egy megszokott rossz, de tűrt és elfogadott társadalmi felfogás, mely mindnyájunk hibája és nem lehetett itt eddig ezzel szakítani. A társadalmi felfogás megsemmisíti azt, a ki a társadalom eme szokása ellen nyíltan fel mer szólalni. Elég párbajom volt ilyen társadalmi felfogások következtében ez életben, de mind hiába. T. ház! Nem szomorú való ez ? De én segíteni akarok nemzetemen, helyesen tettem-e? Bensőm sugallja: igen! Én adós vagyok, de nem báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrnak. Hiszen úgy is azok fizették, kik czímeket óhajtottak elnyerni. (Derültség. Igás! balfelóí.) Tartozik-e a képviselő a miniszterelnök úrnak ezzel, nem; nem az ő pénze volt, de azért tartozás ez! Békés időben lehet, melylyel aztán mindig adós marad

f de ilyenkor az ember azt, a mit e czélra kapott, lerójja így nemzetének. így fizetem vissza ezt most hazámnak. T. ház! Ne higyje azt az igen tiszteli kormány, hogy személyes ellensége vagyok bármelyiküknek is. Mind jellemes, tehetséges hazafiak önök, sőt őszinte, igaz barátaim is, és tisztelem kivétel nélkül mindnyájukat, nem is ártott egyikük sem soha nekem. De azért mi tehát oka, hogy ma ily időben ezt elmondom, — és azokról, a kiket tisztelni tanultam, a valót leálczázom? Ilyenkor, ilyen időben, szemben a barátsággal, a hazaszeretet kell, hogy vezéreljen. (Helyeslés balfelél.) Csodálom, hogy nem jön ide egész beszédem folyama al tt báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr, azzal nagy gyengét árúit el, mert ily esetben szembe kellene állani. (Mozgás a jobboldalon.) Én, ha tudom, hogy épen támadni akarnak, akkor még én keresem az alkalmat, s nem kerülöm. (Egy hang baloldalon: Pedig itt van a házban! Mozgás.) T. ház ! Nekem az a meggyőződésem, hogy az igen tisztelt kormány, úgy, a mint van, ma vagy pár nap múlva nem tarthatja magát. Nem mondom azt, sőt kívánatosnak jelzem, hogy igenis többen, esetleg az új kormányban megmaradjanak, de kell a kormányelnöknek okvetetlenül ily időben valaki, a ki néki támasza legyen onnan s a kinek személye az egész nemzet előtt bizalomgerjesztő. (A baloldalra mutatva. Mozgás.) Elnök (csenget) : Csak konstatálni kívántam, hogy a t. képviselő úr tényleg régóta messze eltért felszólalásának tárgyától, mert személyes kérdésben kért szót. Másodszori figyelmeztetésem után erre a ház engedélyét kérte s én az általános hangulatból ágy láttam, hogy a ház ezt az engedélyt megadja. (Helyeslés balfelöl.) Ha erre nézve kétely merülne fel, a házat megszavaztatjuk. (Mozgás a baloldalon.) Est konstatálni kívántam a házszabályok rendelkezésének megóvása szempontjából. De viszont a képviselő úrhoz is egy kérést kívánok intézni: hogy akkor, mikor a ház ezen előzékenységet tanúsítja a képviselő úr iránt, méltóztassék ő is a ház engedelmével a lehető korlátok között élni és beszédéi most már lehető rövidre szabni. (Helyeslés jobbfélől.) Rohonczy Gedeon S Az elfogadott általános fogalmakat, t. képviselőház, egyszerre, egy csapásra megváltoztatni, tudom, hogy nem lehet. Háromszor szólaltam már fel, de fel fogok szólalni, ha szükség lesz, negyedszer, ötödször és mindannyiszor, a meddig nem érzem, nem látom azt, hogy a haza jövője biztosítva van. Zmeskál Zoltán: Helyes! Okosabb dolgot onnan nem is hallottunk még! Rohonczy Gedeon! T. szabadelvű párt! Én nem tudom, hogyan érinti önöket az én felszólalásom? Tudom, látom, képzelem sokunkban a lelki harezot, a lelki küzdelmet. Bűnt nem követtünk el, mert ez megengedett társadalmi felfogás volt, és megengedett úgy itt, mint amott is, ha mindjárt kisebb mértékben. De, t. ház, ha mi komolyan akarunk a mi magyar földmívesosztályunkon, a mi igaz magyar testvéreinken segíteni, kiragadni helyzetükből s a megelégedés útjára terelni, s he. nem akarjuk őket esetleg ezerszámra idegen nemzetiségben katonák fegyverei elé kiállítani, akkor csak egy mód van, a