Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-240

240. országos ülés 18í»8 védelmemre, és saját hazám érdekében azt, a mit meggyőződésem parancsol. (Helyeslés bálfelől.) T. ház! Tudom, hogy engem elragad a szenvedély. Lehet, ismétlem, bolondnak is fognak talán néhányan tartani; erre azt mondom, bár úgy lenne, hogy inkább egy' idő múlva igazoltatnék ezen állítás. Ma még lapok nem jelentek meg; de meggyőződésem az, hogy az a mozgalom, az a lázadás, a mely Magyarországnak északkeleti részén, Szabolcsból kiindulva, kiütött, terjed szalmattízként tovább, hogy az úgy halad, mint a lavina, (Igaz! a szélső baloldalon,) Ha nem ismerném, t, ház, a magyar paraszt természetét, akkor nem félteném hazámat. De két nap előtti felszólalásomban elmondtam az ő karakteréi. Egyet kiNagytam: kiNagytam mai felszólalásomra. A magyar parasztnak még egy nagy jellembeni tulajdonsága van, a melyre büszkék lehetünk, de ilyen időben óriási veszedelmet jelent, s ez az, hogy ha szavát veszik s ő szavát adja — az meg is tartja. T. képviselőház! Itt rejlik a veszedelem. A mint tudomásom van, azok a szívtelen izgatók arra kötelezték a keblében feldúlt félrevezetett magyar parasztot, hogy lekössék szavukat; becsületszavukat adták, esküt tettek, és pedig nem csak a kis gazdák, nem csak a munkások, hanem a legrégibb gazdájuknak leghűbb cselédeik is, részben morális presszió folytán. Elnök (csenget): Nagyon sajnálom, de kénytelen vagyok a t. képviselő urat másodszor félbeszakítani. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy személyes kérdés czimén új tények felsorolásába, újabb érdemleges beszédbe kezdeni nem lehet. A képviselő úr csak itt a házban és nem künn az újságok által netalán ellene intézett támadásokra felelhet személyes kérdés czimén, a saját személyére vonatkozólag, de újabb érdemleges vitatkozást a képviselő úrnak, ki ehhez a tételhez már hozzászólott, sajnálatomra meg nem engedhetek. Erre kénytelen vagyok a képviselő urai másodszor figyelmeztetni, utalással a házszabályokra. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Halljuk a szónokot!) Rohonczy Gedeon: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Ismétlem, hogy mindenkor meghajlok a ház elnökének szavai előtt, de a házszabályokban egy szó sincs arról, hogy röviden védekezhet. Az a) pont úgy hangzik, hogy »a ki netáni személyes megtámadtatásra akar válaszolni*. Ha a törvényhozó testület ennek a szakasznak, mikor megalkotta, ily tág fogalmat adott, az nem az én hibám. Az én felfogásom szerint — nem tudom igazat fog-e nekem adni a t. ház — a szószerinti szöveghez tarthatom magamat. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Látom a hangulatból, t. ház, hogy önök nem emelkednek fel odsi, arra az . február lá-én, hétfőn. 405 álláspontra, a hol én állok. (Nyugtalanság.) Különben, ha a t. képviselőház óhajtja és megengedi, folytatom. Láthatják azt, t. ház, hogy én mindent koczkáztatok, egyéniségemet, esetleg talán becsületemet. (Élénk ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Hát azt nem. De hogy meggyőződésemet kifejezésre juttassam, annak ezélja a hazám iránti kötelességem lerovása. Áttérek, t. ház, egy más dologra. Azt hiszem, kevés ember van itt az igen tisztelt házban, a ki nagyobb tisztelője lenne báró Bánffy Dezső miniszterelnök urnak, mint én. Bátor, jellemes, magyar hazafi, ki hazáját szolgálja, annak él. Más időkben föltétlenül bízom benne, ha ő vezérli, ő fogja a kormány rudat. De, t. képviselőház, hogy vette át a miniszterelnök úr e tárczát? És hogy vették át elődei, sorra végig, egész 1867-től? Egy rendszer volt az, és azt a rendszert adta át, egyik a másiknak. Ettől a rendszertől szabadulni, azzal szakítani lehetetlenség volt egyes embernek époly kevéssé az új kormányoknak. És vájjon azok, a kik ezen rendszert egymásután fentartották, hibásaktalán, hibásak oly mértékben, hogy ezért talán vád alá lehetne őket helyezni? Nem, ezt nem mondom. Ez a rendszer a mi államunk viszonyainak sajátságában rejlik, rejlik a dualizmusban egy bizonyos pontig, mely még eddig egy államban sem lett kipróbálva, de rejlik főleg

1 a nemzetiségi kérdésben. Ne kutassuk. Nem az a czél, midőn veszélyt látunk, zavarokat előidézni. A czél épen az ellenkező. Csak röviden akarok reámutatni azon főbb momentumokra, melyek kiindulási pontúi tekintendők. De, t. ház, itt a t. pártban, a melynek én húsz év óta tagja vagyok, tudom, sokszor felmerült az a kérdés, hogyan lehet az, hogy Magyarországnak egyes legkiválóbb férfiainak, tehetségeinek lehetlen ide jutni (a miniszterelnöki székre mutat). Más országokban, Angolországban például, felválthatja a szabadelvű pártot a kormányzatban a konzervatív párt, szóval: minden párt kormányképes lehet idővel. Itt, harmincz éves időszak alatt nem voltak képesek a kormányt megbaktatni, csak fúzióval, beolvadás által lett felfrissítve, de ismét a régi rendszer. Mi a következése ilyen időkben, mint a maiak, mert megunta a küzdelmet szíve mélyéből nem vesz részt az ellenzék a vitában, s nem veti fel a legfontosabb kérdéseket sem, ott, a hol szükséges volna; de viszont azon t. párt, (a szélső balra mutat) talán méltó elkeseredésében olyankor obstrual, a mikor azzal épen hazájának árt. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ne vegyék rossz néven a képviselő urak, ha én kiterjeszkedem mindnyájunk hibájára. Én a magamét sem fogom elhallgatni. (Halljuk! Halljuk! bálfelől.) Mi magunk, földbirtokosok, vagyunk elsősorban okni a mai helyzetnek; okai vagyunk