Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-240

404 240. országos ülés 1888. február 14-én, hétfőn. Elnök: Igen! Rohonczy Gedeon: Nem csodálom, t. ház, hogy az előttem szólott t. képviselő úr nem értett meg talán egyes kifejezéseket tegnapelőtt tartott beszédemből. Nem csodálkozom már azért sem, mórt volt alkalmam meggyőződni arról, hogy nemcsak itt nem szokták meg az olyan bangón tartott beszédeket, a minő azon beszédek hangja volt, a melyeket itt pár nap leforgása alatt elmondottam. Lehet, hogy túlsók volt abból a hangból; lehet, hogy eszméim túlmagasan repültek, lehet, bogy nem tudtam magamat úgy kifejezni, a hogyan óhiijtám, de a hazafiság, a meggyőződés beszélt belőlem. (Helyeslés a baloldalon.) Sokan félreértettek engem és félreérthetett a tisztelt sajtó is. Látszik ez az Esti Újságból, a mely szombaton tegnapelőtti beszédem után legelőbbjelent meg Budapesten. Itt az országgyűlésről szólva, reám is kerül a sor, Rohonczy Gedeonra. Három hasábon közli beszédem, de maiicziözns tendencziával úgy tünteti fel beszédemet, mintha itt a házban a törvényhozás előtt egy futóbolond beszélt volna. Én nem fogom kérni a sajtót, nem fogok fordulni egyik laphoz sem, hogy hozza kedvező kommentárokkal a beszédemet, sem azt nem bánom, ha engem futóbolondnak mutat be a nagy világ előtt. Köszönöm az estilapnak. Örülök neki, ha kalapom volna itt a fejemen, levenném előtte. (Mozgás.) Nagy szolgálatot tett ez az estilap nekem, illetőleg az általam kitűzött czélnak. Miért? Mert ma az embereknek olyan kevés a dolguk, hogy a bolondságokon jár az eszük; szeretik látni a futó bolondokat, szeretik olvasni azt, a mit egy ilyen futóbolond mond. Ily módon aztán reklámot csinál, már tudniillik az estilap, nekem, olvassák ezt, de ennek folytán majd aztán csupa kíváncsiságból elolvassák azon sajtónak is rólam hozott czikkeit és beszédeméiig, a melyekből majd látják és meggyőződést szereznek az éo valódi czélom felől, és arról, hogy ez talán mégse egy egész futóbolond beszéde. T. ház! Én forradalmi alapon állok. (Mozgás.) Csodálkoznak az urak? Én pedig nem értem azt, hogy önökben semmi irgalom nincs. Hát nem féltik önök e hazát ma, ilyen időben ? (Egy hang balfelöl: Be féltjük!) De nem látszik. A földgömbön minden évben dúlnak nagy viharok; orkánok hol itt,hol amott tönkre tesznek alkotásokat, termést, embereket s az állatok milliárdjait. Legtöbbje csak akkor veszi észre a vihart, mikor talán már késő s így elpusztulnak. És különös, van egy állat, színe zöld, majdnem olyan, mint a kabátom színe, — reklámnak jó lesz, az az estilap fesse is oda zöldre, — e kis állat, mikor szép idő van, a vízben úszkál, felkúszik a vízinövényre, virágja kelyhébe, vagy a rózsabokron fel, annak bimbójáig. A kis gyermek örömmel kap utána, keblére Szorítja: nem fél tőle, mert tudja, hogy a legszelídebb állat. Nem utálja senki, nem zavar vizet \ ha megfogják, üvegbe teszik, abba létrát tesznek, hogy a gyermekek mulassanak rajta, és hogy előre tudják, ha eső lesz. Bámulatos e kis állat ösztöne. Emberi elme még nem tudta megfejteni, hogy az micsoda erő befolyása, épúgy, mint a galambról sem, mi az oka, hogy ha pár ezer mért földre elviszik és elbocsátják, pár óra múlva visszatér oda, a hol fészke volt. A kis békának óriási az előérzete, órákkal, napokkal előbb, midőn minden más állat még vígan úszkál a vízben, futkároz a mezőn, ő felkixszik a part mentén álló fűz gályának végső csúcsára s ott hangot ád, figyelmeztetve az állatok milliárdját: légy óvatos, mert veszély közeleg! s nagy szolgálatot tesz az o állatvilágának. Én nem tudom mi az, de én olyan ideges vagyok, úgy érzem, mintha itt idegeimben is épen olyan erő volna; sejtelem-e ez, nem tudom megmagyarázni. Nem is akarok senkit félrevezetni. A higgadt ember nyugodtabban bírál; de az is jó, ha van egy olyan, ki bárminő sajátságánál fogva a vészt előre jelezni véli. Hogy én így beszélek, hogy én e kérdésben ma harmadszor veszek alkalmat a felszólalásra, annak kell egy különös okának lenni, kell alapjának lenni, és ezt itt bensőm sugalja. (Halljuk!) T. ház! Egyet sajnálok, hogy ilyen fontos kérdésnél, értve már a feltűnt parasztlázadást, hogy a miniszterelnök úr, kitudja azt, hogy beszélek a tárgyról, nem jelenik meg itt a a házba. Én azon tiszteletteljes kéréssel fordulok a í. kormány itt jelenlevő tagjaihoz, legyenek oly kegyesek a miniszterelnök urat legalább eme óhajomról értesíteni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Kérnem kell a t. képviselő urat, szíveskedjék a személyes kérdésnél maradni és a személyes megtámadásra válaszolni, a menynyiben ilyen személyes megtámadásban részesült. Rohonczy Gedeon: T. ház! Mindenkor meghajlok a képviselőház t. elnökének szava előtt. Engem a t. előttem szóló képviselő úr, lehet, hogy nem rosszakaratból, de megtámadott. A házszabályok világos szavai a következők: »163. §. Szót kérhetnek bármikor azok is, a) kik netaíáni személyes megtámadásra válaszolni, b) szavaik félremagyarázását röviden akarják helyreigazítani, Víigy c) d) s a többi akarják.« Igen kérem tehát a t. ház elnökét, hogy midőn egy ily gyanú merűlfel; midőn tegnapelőtt tartott, két órai beszédem, úgy látszik, több helyen félremagyarázásokra szolgáltathatott okot, és a a mennyiben én valóban tudom, hogy a t. sajtó ellen támadást intéztem, méltóztassék megengedni, hogy meggyőződésemet, ha azt hiszem, hogy azon czélnak, a melyet magam elé kitűztem, használhatok, kifejezzem, és folytassam saját