Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-224

224. országos ülés 1898. január 25-én, kedden. m a mely ezekre a ezélokra felhasználható volt. (Úgy van! johbfelől.) Úgyszólván egy meg­fordított sorrendet követelt ezekre a kiadásokra nézve a kormány, és azt hiszem, helyesen, tudniillik a költségvetést csinálta a legszigorúbb mérték szerint a biztos fedezetre és azután be­várta az eredményeket, s mikor látta, hogy ezek még fedezetet nyújtanak, akkor különböző tör­vényekben megfelelő felhatalmazást kért s így a kulturális és közgazdasági akcziót a költségvetés keretén kivöl is nagy mértékben mozdította elő, a nélkííl, hogy az államháztartás mérlegét zavarta volna. (Helyeslés johbfelől.) Ez egy olyan czélszerűs'gi rendszabály, amelyet el­fogadni lehet, ha kellő óvatossággal élnek vele, de a mihez mindjárt azt a két kikötést kell tenni, hogy a költségvetés nyilvántartása lehe­tőleg megóvassék és másodszor, hogy a fedezet tekintetében csak egészen biztos alapokon kell mozogni, nem szabad az államháztartást annak a koczk ázatnak kitenni, hogy egy várható bevétel reményében nagy kiadásokat vállaljon, a melyekre a fedezet nincs meg. (Helyeslés johbfelől.) De e tekintetben a helyzet annyiban változik, a mennyiben így a költségvetés keretén kivtíli akczió most kisebb méretekre szorult, a mennyiben régebben volt év, a mikor 19 millióra ment fel az ezen különböző intézkedések folytán előálló költségek összege, holott most, a mi a költségvetés keretén kivűl ez idő szerint külön törvényes felhatalmazás folytán 1898-ban a kor­mány által felhasználható, körülbelül 5—6 millióra terjed. Másfelől lehető volt ez eddig, mert, a mint volt szerencsém említeni, rendkívüli fedezet is volt. Nem lehet tagadni, hogy az utóbbi években részben a pénztári készletek, részben pedig a feleslegek, a melyek az állami bevételeknek az előirányzaton túli eredményeiben mutatkoznak, nem épen oly kedvező mértékben jelentkeznek, mint a megelőző években. Ebből tehát a leg­nagyobb óvatosságra lehet következtetést vonni, mert nem lehet tagadni, hogy különösen a jelen gazdasági helyzetre való tekintettel, a melynek kihatása bizonyára még jobban fogja ezentúl éreztetni magát, mint most, nem lehet számítani, legalább biztosan és realiter arra, hogy az a nagy különbség legyen a bevételek eredményeiben az előirányzat és a zárszámadások közt, a mi volt a legutóbbi néhány év alatt. Ebből tehát megint azt a következtetést vagyok bátor le­vonni, hogy most már még olyan mértékben sem rendelkezhetünk a költségvetésen kívüli fedezettel biztosan, mint a minőben eddig, minél­fogva még nagyobb óvatosságra van szükségünk évközben a különböző kiadások megszavazásában. (Élénk helyeslés johbfelől.) Ebből a szempontból, továbbá a budgetjog szempontjából vizsgálta a ruházási jogoknak épen az 1898-iki elő­irányzatban. Félremagyarázná a pénzügyi bi­pénzügyi bizottság az átruházási jog kérdését, bár nem fordult elő újabb szaporítása az át­zottság jelentését, mely erre a kormány figyelmét felhívja és annak össseszorítását és szigorú kezelését kívánja, a ki azt hinné, mintha az a kormány jelenlegi javaslatával szemben való állás­foglalás lenne. Nem; az ilyen dolgok (Halljuk! Halljuk!) évek során át fejlődnek, mikor azután egy csoportban jelentkeznek, természetesen na­gyobb feltűnést okoznak. S a pénzügyi bizottság kötelességét mulasztaná, ha mindjárt uem is vá­dolhatja a kormányt azzal, hogy most tette ezt, ha fel nem hivná a kormány figyelmét arra, hogy ebben egy anomália van s nem figyelmez­tetné arra, hogy az átruházási joggal szi­gorúbb korlátok között éljen s ezt szigorúbb mértékben vegye igénybe. (Helyeslés.) S miért kívánja ezt a pénzügyi bizottság ? Ez nemcsak formalizmus. Az átruházási jogban rejlik egy­úttal az ellenőrzés meggyengítése s az áttekin­tésnek bizonyos mértékben csökkentése. (Ügy van! jobbfelöl.) Már pedig a pénzügyi helyzet megítélésénél s különösen a közvóleménynyel szemben ábrándok felköítésének megakadályozá­sára a legbiztosabb szer egy világos költség­vetés s a költségeknek teljes mértékben a költségvetésbe való felvétele. (Úgy van! Úgy van! jobhfelöl.) Ez a kettős szempont vezette a bizottságot, hogy ez alkalommal felhívja a figyelmet egyfelől a költségvetésen kivííli gaz­dálkodásnak eddig ugyau elfogadható czélszem voltára, de veszélyeire is és másfelől az át­ruházásijogszigorításának szükségére. (Helyeslés jobhfelöl.) A mi a költségvetés fedezeti részét illeti, kifejtette a pénzügyminiszter úr azon beszéd­ben, a melylyel a költségvetés beterjesztését kisérte, hogy van az államháztartásban az előirányzat értelmében bizonyos lappangó tarta­lék a fedezet tekintetében, a mennyiben nem meríti ki a leglényegesebb tételeknél a tényle­ges eredményeket, hanem azokon jóval alál marad. (Halljuk! Halljuk!) Ezt a t. pénzügy­miniszter úr az 1898-diki költségvetésben az 1896-iki zárszámadás eredményével szemben körülbelül 36 millióra teszi. Ez figyelemreméltó körülmény s igazolja azt, hogy tüzetesen nem kell magyarázni a bevételek előirányzatának el­fogadhatását, de a világért sem ad jogot arra, hogy ezen bevételeket magasabbra tegyük, és többet reméljünk. (Halljuk! Halljuk!) Miért? Mert ha kedveső években elő is állhatott ilyen eredmény, (Zaj. Elnök csenget.) de már az 1895-iki év gyenge volt, az 1896. óv romlott, az elmúlt év még rosszabb volt, és fájdalom, kilátásaink nem olyanok, hogy a gazdasági helyzet jele íté­5*

Next

/
Thumbnails
Contents