Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-240

240, Országos ülés 1898. február lá-én, hétfőn. 403 mezőgazdaság helyzetét, a mostani közigazgatási viszonyokat megjavítaná. Es e mellett még a t. miniszter úr elég keményen megtámad minket, a kik önzetlenséggel feltárjuk az egyes sebeket és azt mondja, hogy mi csíik egyházpolitikát űzünk. Hát vájjon egyházpolitika volt az, t. ház, a mit eddig elmondtam ? Ám ítéljük meg tárgyilagosan a helyzetet, de ne hallgassunk el oly dolgokat, a melyeket elhallgatni nem szabad. Épen így, ha ezen telelnél direkt nyilatkozom, meg kell, hogy jegyezzem, hogy ezzel a csekély összeggel, a mely itt fel van véve, nem fogunk tudni megfelelni azoknak a nagyfontosságú alkotásoknak, a melyek e pontban összefoglalva vannak. Mert százezer forinttal a munkások helyzetét megoldani nem fogjuk. A veszély pedig itt van az ajtónál, igyekezzünk tehát kardinálisán belenyúlni a helyzetbe éa igyekezzünk oly mérvben az ellenszerekről gondoskodni, a mely képes a veszélyt orvosolni. Hiszen a munkások egész serege a múltban és most is teljesen gazdátlanul áll, nem lett előkészítve a munkások józan tömörítése hasznos egyesületekben, nem voltunk azon hogy belőlük a hazának hasznos polgárokat neveljünk és hogy azon elemeket, melyeket az uzsoratörvény százával dobott ki ősi fészkéből és proletárrá tett, hogy ezen elemeket megtartsuk, neveljük és esetleg ismét birtokhoz juttassuk. Ez nem volt czélja eddigi politikánknak, az előtt csak egy állott: hogy a tőke uralmát és ennek folytán saját uralmát is biztosítsa és hogy a választási kassza épen a tőke támogatása folytán, megtelljék mindenkor. (Igaz! Úgy van * a baloldalon.) A miket itt elmondottam, t. ház, azok a társadalomban játszódnak le, ezek bizonyítékra nem szorulnak. És ha én mégis kénytelen vagyok Rohonczy Gedeon igen tisztelt képviselőtársam beszédére egy megjegyzést tenni, erre azon mondása indít, a melyet a sajtó dolgában itt a házban tett. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, mélyen tisztelt ház, hogy azon mód, a melyen igen tisztelt képviselőtársam ezt tette, könnyen azt a gyanút ébreszthetné valakiben, mintha beszédében esetleg a hazafiatlanságnak némi nüansga is benn volna. En, ismerve Rohonczy Gedeon t. képviselőtársamat és azon önérzetes hangot, a melylyel ő Itt a házban fellép, az ilyen gyanúsítástól távol állok; de nem állhatok jót azért, hogy szavai mások által esetleg így is fel nem foghatók, Tudom, hogy igen tisztelt képviselőtársam a legnemesebb ambiczióval és meggyőződéssel hozta ide indítványát e házba, hogy azt vita tárgyává tegyük, de a jóakaratban talán egy kissé tovább ment, mint a mennyire talán jóakarat mellett is tehette volna, bár ismerve az ő önérzetes beszédét, én korántsem tulajdonítom annak azt a jelleget, mint a melyet — félek — egyesek talán tulajdoníthatnak. Egyébiránt azt hiszem lesz még alkalma a képviselő úrnak felfogását itt a házban kifejteni. A miniszter úrnak a valláserkölcsi szempontokra nézve Molnár János képviselőtársam megfelelt. Minket nem vezet félre az az édesgetés, melyet a miniszter úr alkalmazni próbált, midőn az általa kiadott lap egy passzusát felolvasta, mely egészen egyezik a mi programmnnkkal, hisz a miniszter úr az általunk hangoztatott valláserkölcsi irányra gúnyolódva felelt és azt jegyezte meg a múltkor, hogy azon államokban is erősen terjed a szoczializmus, hol klerikális uralom van. Ez őszinteség? Mi nem nézünk sem jobbra, sem balra, irányunktól el nem térünk, mert meg vagyunk győződve, hogy a mit teszünk, a hazáért, annak minden egyes polgáráért teszszük, vallás- és nemzetiségi különbség nélkül, (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) és e tekintetben nem engedünk magunkra semmiféle rágalmat szórni. Ezeket voltam bátor egéaz önérzettel elmondani. Méltóztassék a miniszter úr kardinális mezőgazdasági politikát adói, méltóztassék kifejteni, mikép akarja a hitelviszonyokat rendezni, lesz e bátorsága az uzsoratőkével szembeszállani, az adóreform keretében a földadó leszállítását követelni, a börze és határidőüzletre nézve a szükséges intézkedéseket megtenni, odahatni, hogy közigazgatásunk kissé nemesebb mederbe jussou és hogy mindenki megtalálja az igazságot. Tudjuk úgy is, mennyire költséges nálunk az igazságszolgáltatás. Nálunk csak betű- és papiroskormányzat van. Ezek után befejezem beszédemet és kérem a t. miniszter urat, hallgassa meg nemcsak azt, a mit itt mondottak, hanem azt is, a mit a túloldalon t. képviselőtársaim önérzettel hangoztattak a mezőgazdaság érdekében és ha megszívleli azokat, a mik ott és itt elhangzottak, nem személyes érdekből, hanem a mezőgazdaság és közjólét érdekében: akkor a miniszter úr el fogja találni azt a középutat, azt a kardinális irányt, a mely hivatva lesz a mezőgazdaságot újjá teremteni és majdan ebből a válságból, a melyben most van, kiemelni. (Helyeslés a baloldalon.) Hock János jegyző: Gróf Apponyi Albert! Rohonczy Gedeon: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Ha jól hallottam, az előttem szólott t. képviselő úr hivatkozott tegnapelőtti beszédemre és a hazafiatlanság vádját emelte ellenem, illetőleg nem értette úgy, de alattomban ez is érthető volt; szóval megtámadott. Ennek folytán a házszabályok 163. § ának a) pontja értelmében személyes megtámadás czímén szót kérek a t. háztól. (Halljuk! Halljuk!) Megadja az elnök úr? ül*