Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-240

240. országos ülés 1898 kor valaki a hitelviszonyokat előtárja, akkor az igen tisztelt miniszter úr szemet liúny az elől és csak az én figyelmeztetésemre mondja, hogy ezek a törvények nemsokára itt lesznek a ház előtt. Hát meríthet-e az a kisgazda megnyugvást ebből a beszédből, ha a miniszter úr még érdemesnek sem tartotta abban az ő legnagyobb sérelméről megemlékezni. Nem tartotta szükségesnek, hogy a ház előtt rámutatva ezen momentumokra, és biztosítással éljen, hogy én ezt nem tűröm és meg akarom védelmezni a kisgazdát az uzsoratőkével szemben. Minderről egy szót sem hallottunk, csak jelezte a miniszter, hogy majd a törvény orvosolni fogja. Igen ám, de ezzel is úgy fogunk járni, mint sok más törvénynyel, a közegészségügyi, mezőrendőrségi, halászati és műborgyártási törvény nyel, a melyek megvannak, de végrehajtva nincsenek. Tovább megyek, t. ház. Megemlítettem beszédemben egy nagyon fontos dolgot, a hol épen a tőkének lenne hivatása a gazdán segíteni, azaz a polgári haszonnal megelégedő tőkének kellene mintegy gyúpontból kiindulva, a gazdasági életet feléleszteni. Figyelmeztettem a t. miniszter urat, hogy intézkedjék az iránt, hogy kisebb mezőgazdasági gyárak mindenhol felállíttassanak, hiszen ez épen olyan szurrogátum, mint más gazdasági ágak mellett a szőlőmívelés, a mely elősegíti a többi gazdasági ág mívelését és segít a deficzitet födözoi. Épen ez lenne hivatva arra, hogy a mostani súlyos közgazdasági helyzetből némileg kivezessen és módot nyújtson az .összes kisebb gazdáknak tömörülés által arra, hogy egyes kisebb mezőgazdasági gyárak létesítésében nyerjen egy olyan szurrogátumot, a melynek úgy jövedelmét teljesen élvezi, mint pedig saját gazdasági erejével képes ellátni azt a kisebb mezőgazdasági ágat minden megerőltetés nélkül, A miniszter árnak erre sem volt szava. Hogy tehát mit fog tenni a gazdasági gyárakkal, mit ezen kisebb mezőgazdasági gyárak felállítása érdekében, hogy újabb irányt adott volna mezőgazdaságunknak, hogy mily irányban kellene fejleszteni mezőgazdaságunkat, arról egy szót sem szólt. De menjünk tovább. Vájjon megemlékezett a miniszter úr azon mindenki által fájlalt helyzetről, hogy a kisgazdákat, de egyáltalában a gazda- és iparosközönséget mily óriási terhek nyomják, a földadó mily magas és a tőke nagy kamata mennyire elviselhetetlen már. Elnök : Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy sem a házszabályok, sem a ház gyakorlata meg nem engedik, hogy a költségvetés minden egyes tételénél egy újabb általános vita kezdődjék, A képviselő úr eddig mindenről beszélt, de egy szóval sem emlékezett KÉPVH. NAPLÓ. 1 896—1 901. XII KÖTET. ;

. február 14-én, hétfőn. ^QJ meg arról, a ?

mivel a tárgyalás alatt levő tétel foglalkozik. Én kérem a képviselő urat, szíveskedjék magát a tárgyalás alatt levő tételhez tártaid. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj balfélől.) Major Ferencz: Én örömmel hajlom meg az elnök úr figyelmeztetése előtt, de éu nem tudok találni tételt, a hol alkalmam volna a miniszter úr beszédét megczáfolni, vagy arra vonatkozólag, a mi ránk, de különösen rám nézve mondott, magamat igazolni. Mégis csak kell egy hely, a hol magamat igazolhassam. Én mindazt, a mit elmondottam, tisztán önzetlenül és telje* önérzettel mondó'tam. Engem nem vezet most pártpolitika, csak a közállapotok lebegnek szemeim előtt és azokon akarok segíteni. Igyekszem majd röviden előadni mondanivalómat, A mint tehát mondottam, az igen tisztelt miniszter űr egy szóval sem emlékezett meg az adóviszonyokról, nem helyezte kilátásba, hogy a kisgazdák ezen nyomasztó helyzetén segíteni óhajt, nem szólt a börzéről, nem arról, hogy a határidőüzleteket miképen fogja korlátozni, szóval : semmi kardinális dologról nem beszélt, a mely tulajdonképen pedig a mezőgazdaságnak létkérdése volna, hanem azt hiszi, hogy: hiszen ő azzal, ha egyes gazdasági ágakhoz pár ezer forintot ad, ezzel megtett mindent, ezzel fedezte a múlt összes hibáit. Ha a mi gazdaközönségünk megelégedhetnék azzal, a mit az igen tisztelt miniszter úr itt elmondott, és a mit kilátásba helyezett, akkor jogosulatlan mindaz a jajkiáltás, a mely évtizedek óta úgy a gazdasági egyletekben, mint itt a központban elhangzott, akkor ez mind szószaporítás és szóezátyárkodás volt, akkor a gazdaközönség jogtalant követelt ós akkor a miniszter úrnak volt igaza; az azonban, a mit a miniszter úr itt elmondott, nem elégíthet ki senkit és mondhatom, hogy daczára annak, hogy százezer példányban óhajtja a miniszter úr beszédét szétosztatni, az nem válik sem dicsőségére, sem felemelésére annak a bársony Széknek. Miként már jeleztem, azon elégedetlenség, a mely a gazdaközönségben széles rétegekben uralkodik, korántsem tisztán azon szoeziáldemokrácziában összpontosul, a hol fellépett, nem az teszi veszélyessé ezt a tünetet, hanem az az általános elégedetlenség, a mely az egész országban feltalálható, kivétel nélkül minden városban, minden községben, és, lehet mondani, majd minden családban. Ez a nagy elégedetlenség teszi súlyossá a szoczializmust, mert nem talál nyugpontot az a gazda, az az iparos, nem talál senki nyugpontot a mai társadalomban, a mely őt azzal a reménynyel tölthetné el, hogy hiszen az állapotok meg fognak javulni, és jobb 51