Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-239
392 289. országos ölés 1898. február 12-én, szombaton. kat; szóval, midőn egy bizonyos kort elértek, megvan a kellő műveltségük, intelligencziájuk, de mert mindenki képviselő vagy ügyvéd nem lehet, az iparra térnek át, és hogy megéljenek, dolgoznak, tehát továbbá nem művelhetik magukat folyton, és így csak ünnepnapon jutnak ahhoz, hogy eszmét cseréljenek. Az az iparos-munkás vasárnap agy jár, mint mi, s ha az utczán találkozunk, nem ismerjük egymást fel, de üdvözöljük egymást. És mi a foglalkozása annak az iparosnak, mivel keresi kenyerét az a városi iparos? Az dolgozik a gyárban, a műhelyben. Mivel dolgozik? Dolgozik ecsettel, tűvel, ráspolylyal, fúróval, kalapácscsal, szóval a szerint, a mi a foglalkozása. S hivatása, hogy varr, fest, fúr, farag, épít, emel, rak, alkot, szóval természeti sajátságánál fogva a városi iparos, midőn kenyerét keresi, már e munkájánál sem rombol, hanem alkot, mert alkotó erő! S az, hogy az iparos a parlamentbe be akar jutni, ez örvendetes jelenség. (Helyeslés a széhö baloldalon.) Ezt elősegíteni kötelességünk is, de azt megbírálni, hogy mikor érte el a műveltség azon fokát, hogy közöttünk helyt foglalhat, az meg még a mi jogunk. A magyar nemzet azért áll fölötte a töröknek, a kínainak, mert mi nem voltunk mindig egyformák, de minden idő adott nagy embereket, kik tudták vezetni a népet, mikor szükség volt rá. Egy félszázad előtt gróf Széchenyi Istvánnak egy szavára az egész magyar nemesség megadta, a minek ideje elérkezett : felszabadította a jobbágyságot. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Kossuthnak is volt réssé benne!) Igen! A városi szoczialdemokráczia azonban a jelen esetben egy óriási hibát követett el. Akarom, hogy ezt künn is meghallják 8 azért kérem a t. s.ijtót, hogy e részt szószerint közölje. Nem lázítás a czélom, de mert meggyőződésem, hogy sokkal nagyobb a veszély, mint a t. kormány hiszi, czéiotn, hogy minden erőnkkel féken tartsuk és egy kis porszem legyek én is, a ki útjában áll. A szoczialdemokráczit vezérei közül gondolom Várkonyit hozta fel tegnapelőtt a t. képviselő úr. De az egy különálló ember, a kit nem ideális czél az összeségért vezérel, de az utálatos pénzvágy s a kit vagy az őrültek házának legfelsőbb tornyába kellene becsukni, vagy egyenesen az akasztófára kellene függeszteni. (Derültség, Mozgás.) Más az a szoczialdemokrata vezér, a ki küzd ezreknek az érdekeiért. . . Elnök (csenget): Nem jól értettem a képviselő urnak egy kifejezést, de ha úgy, a mint nekem itt mondják, valakinek személyéről méltóztatott mondani, hogy fel kellene akasztani, ezt nem Nagyhatom szó nélkül: mindenesetre rendre kell utasítanom a t. képviselő urat. Rohonczy Gedeon : Hát akkor a bitót értettem. T. képviselőház! Más az az iparos-vezér, a ki a többiekért küzd, dolgozik; ennek vau nemee czélja: hogy kivívja a városi iparos-munkástársainak majdan jogait, s fejleszsze az intelligencziáját. De. a hibát ott követték el a mi ipari szoczialista vezéreink, hogy nem állván oly magas műveltségű fokon, mint azon nagy franczia nemzetbeli szoczialista vezérek, hogy minél hamarabb kivívják a sikert, belevonták nálunk az agrár-szoczialistákat, vagyis kiket vontak be bajtársnak? A még nagyon alacsony műveltségi fokon álló magyar parasztot. Hát t. ház, mi az a magyar paraszt? Kell, hogy lefessem itt a házban. Kezdem a szivénél; jószívű ember, a ki családjának él; jó családapa; szapora ; azelőtt nem volt kísértéseknek kitéve, mert a vasút még 20 év előtt nem szelte keresztül mindenütt az országot, sem távíró nem volt; csak a maga körében érintkezett; megnyugodott az ő eredeti sajátosságában ; ott volt a papja, a földesura ; azokra hallgatott; elvégezte munkáját, mert fizikai ereje volt, dolgozni szeretett, megélt, boldog volt. De természeti sajátsága a vad, nyers erő. Nézzük meg, miben különbözik az a magyar paraszt a fővárosi iparostól? (Halljuk 1 .) A mint én annak az iparosnak a foglalkozását elmagyaráztam és végeredményben oda jutottam, hogy alkot, úgy, kérem, tessék most szemügyre venni, mi az eszköze? s mivel foglalkozik az a magyar paraszt? Az ekével, csákánynyal, villával, kaszával dolgozik. És hogyan keresi az meg a kenyerét? Az a magyar paraszt az ekével túr; a felszántott földbe a magot szórja; az isteni gondviselés aztán bocsát esőket reá; hoz fagyot; zsendül az a növény, megnő, majd megérik; eljön az aratás ideje, akkor a paraszt kaszát fog és rendet vág abban azzal a kaszával; (Úgy van! a szélső baloldalon.) azután, mikor keresztbe köti azt a kévét, azt a villát beleszúrja és úgy hányja fel a szekérre. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Nem tűsük fel ez az eltérő foglalkozási különbség az iparos munkás és e között? Amaz keresetét az általa végzett munka természeténél fogva alkotással szerzi meg, a magyar paraszt, a mikor hivatásának megfelel, s midőn az élelmét keresi is, rombol, mert ő csak vág, szúr, levágja azt, a mit a természet adott, alkotott és keérlelt. Már most, t. képviselőház, az a magyar paraszt hány százezer . . . (Zaj.) Elnök (csenget): T. képviselő úr, bocsánatot kérek, de a ház tegnapi határozata szerint fél 1 órakor a mentelmi ügyekre térünk át. (Zaj és ellenmondások a szélső baloldalon.)
