Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-239

289. országos ülés 1898. február 12-én, szombaton. 391 junk is meg e színvonalon, mert nem tudom, ha máskor még egyszer felszólalok, nem kell-e egész más hangon beszélnem ? Ott Nagytam el, hogy a sajtó villanyra alakúi át, 8 azt állítottam, hogy a mi sajtónk vissza van maradva igen vissza van! és miért hoztam ezt fel ? hogy lássák mit jelent az, majd példákkal élek; nézzék csak mózesnek tíz parancsolatát, azt a követ, a melybe bele van vésve, a tiz parancsolat azt az idő nemsokára elmossa, és nem fogjuk tudni elolvasni. (Derültség a baloldalon.) Kérem, ez nem tréfa. Nézzük a nagy török birodalmat: az a mohamedán vallás évezredekig féken tartott millió és millió embert, korlátozta az ember vadságát, az emberi nyers erőnek érvényrejutását, ja megfelelt nagy hivatásának évezredeken át. És most ott függ Mahomed koporsója a levegőben, az a fakoporsó, mely évezredeken át millió népeket féken tartott; behorpadt, összeroskadt s ha mindjárt a fakoporsót át is helyezték vasba, de azt is már a rozsda marta össze, mert nem tették át idejében aczélba. És ez a török nemzet, a mi jó barátunk, pár év múlva kiszorul Európából s talán az egész világból. Miért? Mert nem haladt a korral. A keresztény vallás is nagy missziókat teljesített közel kétezer esztendeje, a vad szenvedélyeket visszatartotta, hogy a népek egymást meg ne gyilkolják. Ma azonban megingott a kereszt is; (Mozgás.) áll, de inog! És miért? Mert az igazság, az emberi elme, az tör magának egyenes utat. Nem akarok én a vallásról beszélni. Bár hinné azt ma is a mi agrárszoczialista parasztunk, és inkább borulna le a kereszt előtt, semmint az álapostolok előtt, mert nem ezek az igazság hirdetői! (Élénk tetszés és helyeslés.) De ha már halad a kor, az halad minden irányban és minden téren, de a legnagyobb baj az, hogy midőn visszamaradnak egyesek és nem haladnak a korral, ezek akarnak érvényesülni itt mi nálunk, s nincs eszköz melyei megfékezhessük, s miért? mert féltjük a sajtó szabadságot! Nézzük Khinát, t. ház. Az a nagy embertömeg egymástól alig tud megélői a föld glóbusán. Ez egy oly jelenség, mint a tengerben mikor a heringek milliárdja úszik egy rakáson és jönnek a bárkákkal, bekerítik és elfogják az összes heringeket, hordóba teszik és besózzák. Az életben úgy járnak el ma Anglia és Németország; jönnek, de nem bárkával, hanem gőzössel és meghódítják Khinát. Ott van a nagy villámtól hajtott gőzösökön a hordó is a sóval, hogy azokat a visszamaradt milliónyi khinaiakat berakják. (Derültség.) És miért történhet ez egy ily óriási nemzettel? Mert nem volt évezredeken át egy sem közöttük, a ki kivált volna, mert nem voltak vezéreik! T. képviselőház! Engedjék meg, hogy most visszatérjek a nagy franczia forradalomra is. Egy százada annak, hogy a nagy franczia nemzet kivívta a szabadságot, megvalósította a jogegyenlőséget és testvériséget. Kivívta pedig Parisban, és akkor midőn az a nagy nemzet megérett arra, s mikor ott az épületek már tégla és kemény kőből voltak, a fedélzet bádogból, palából, és cserépből, imitt-amott volt már csak egy-egy zsindely tető. Nem azt mondom, hogy ezután indult a nagy forradalom, de ez a jelenség követi a népek fejlődését. De mikor azok a nagy férfiak ott a síkra kiszálltak, nem hívták segítségül azt a mezei munkást, a kinek házát akkor még szalma-, gyékény- és nádtető fedte. Azok a nagy embeiek tudták megítélni azt, hogy a műveletlen tömeg könnyen lángot vet, és a melyben az egész franczia nemzet eléghet. Ott az érett intelligenczia maga küzdte ki a nagy jogokat s nem hivta segítségül ennek kivívásához a mezei munkásokat. (Tetszés balfelöl.) Igaz, hogy ma, midőn itt beszélünk, Francziaország esküdtszéke előtt egy nagy dolog történik. Ott szembeszáll egymással az igazság és a hazaszeretet. De nem alul a nép közt, hanem felül annak a szabad nemzetnek fejei közt tör ki e forradalom. S miért? Mert az a franczia nemzet nem haladt az egyenes úton az igazság útján, megtagadta magát és elbotlott akkor, mikor az irigység, a boszú vezérelte, és a melynek visszatorolhntásáért odavetette magát a nagy Oroszország karjaiba. Ez az egy ellentmondás e nagy nemzetnél megfogja magát bőszülni. Eltértem a tárgytól. De engedje meg a t. ház, megvan annak is a speeziális oka, hogy ezt a dolgot előrebocsátottam. Minálunk Magyarországon már régen tudjuk, hogy főleg itt Budapesten létezik, megvan, működik, érvényesül, dolgozik, halad a szoeziáidemokráczia. De ezen húsz-harmincz év óta jutott-e valakinek eszébe ezt a kérdést itt, a képviselőházban szóvita tárgyává tenni? (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Legfeljebb esak úgy átsiklottak rajta. Miért? Mert nem féltünk tőle, lehet, hogy féltek sokan, de ezek is hallgattak. Itt van kérem ez a papiros. (Szónok egy rózsaszínű papirost mutat fel.) Ezt tegnapelő:t ezer és ezer példányokban a külső városrészek falaira ragasztották ki, egy ember elhozta hozzám ijedten, pedig ettől nem kell félni, ez egy ártatlan dolog. De sőt ez egy örvendetes jelenség mindig, mikor egy államban azok, a kiknek nincsen meg sem vagyoni függetlenségük, sem minden joguk, a melyet mások élveznek, ha azok arra törekszenek, ha van, és felébred bennük egy bizonyos ambiczió, hogy felküzdjék magokat és haladjanak a korral. A mi iparosaink majd mind iskolát végeznek, legtöbbje elemit, de többen latin osztályo-