Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-239

390 239. országos ülés 1898. február 12-én, szombaton. szőlőnk, a melyet még nem rekonstruáltunk, mely még azonos a régivel, nem állja ki úgy az exportot, de különben is a kezelés nálunk határozottan megrovandó, úgy a vasúton, mint a postán. (Mozgás.) A fő ÍIZ, hogy ilyeneket nyíltan kimondjunk, mert ezek képezik a kiindulási pontokat, melyek az agrárszocziálizmus meggátlásához vezetnek. (Helyeslés.) Az agrárszocziálizmus tisztán pénzkérdés, csakhogy másképen van mai helyzetében feltálalva. Különben én a t. házat nem akarom most ezekkel a közgazdasági kérdésekkel tovább terhelni; (Halljuk!) fogok majd keresni magamnak alkalmat ez életben és máskor fogok talán még erről szólani. Itt visszatérek ismét a sokkal fontosabb kérdésre, mert ezek későbbi dolgok lesznek, a melyeket meg kell tennünk; most előbb még másokról van szó. Tegnap Darányi Ignácz t. földmívelésügyi miniszter úr válasza azon képviselőknek, a kik az agrárszocziálizmus kérdésével foglalkoztunk, igen rövid volt. Sajnálom, engem nem elégített ki. (Mozgás.) Sokkal fontosabb kérdés ez, t. ház, semhogy kielégített volna az, hogy megtette a kellő intézkedéseket már a kormány, a katonaság ott van Szabolcsban, és gondoskodik majd róla, hogy az 1848-iki törvény alapján megtaláltassák a mód, és rá is jött arra, hogy ezek az izgató sajtótermékek a vidékre ne csempésztethessenek. És ugyanakkor az igen tisztelt miniszter úr még egy dolgot mondott. Úgy mondta, a mint én tettem három nap előtt, midőn a sajtóhoz fordulva, kértem, hogy gondolkodjék e felett, foglalkozzék e kérdéssel. En tehettem, mint képviselő. De mit mond a t. miniszter úr? Azt mondja, itt gondoskodom arról, a nélkül, hogy a sajtótörvényt megsérteném, azaz : kerülő módot talált az ily csempészések meggátlására. Ilyen időkben nyiitan kell eljárni. Békés időben, nyugodt időben tehetjük ezt. (Mozgás.) Lehet, hogy nincs igazam, de ez csak abban az egy esetben áll, ha én sokkal nagyobb veszedelmet látnék, mint a minő tényleg van. A hogy az igen tisztelt miniszter úr innen a képviselőházból kérve fordul a sajtóhoz, azt nem szabad tennie. Az erőnek itt kell lennie a kormány padjaiban; a sajtónak csak kötelessége segédkezni, mert az államhatalom itt van, s nem ott. T. képviselőház! Megmondom, hogy nékem mi a fogalmam a sajtószabadságról? (Halljuk! Halljuk!) Nekem a fogalmam a sajtószabadságról talán más, mint itt sokan gondolják. Röviden jelzem. (Halljuk! HaUjuk!) Minden szabad nagy nemzetben az igazi szabadság a gondolat, a szó, a toll s a sajtó szabadságában nyilvánul, de nem külön külön, hanem ezen jogok összeségében, a melyeknek kell, hogy végnélküli czélja és örökké élő igéje a hazafiság és az igazság legyen. (Tetszés.) Ha énnekem a meggyőződésem az, hogy a mit sajtónkat mindenkor a hazafiság vezérli és a meggyőződésem, hogy mindenkor, minden tettében és minden nyomtatványában, minden eszméjében az igazság fogja vezérelni, akkor én vakon fogok meghajolni a sajtó előtt. De, t. képviselőház és tisztelt képviselői a sajtónak, ha önök nekem azt a gépet állítják oda, azt mondván: »itt van a sajtó, itt van a jog«, hogy én leboruljak az előtt, én imádjam, azt én mint törvényhozó sohasem fogom tenni, mert abból a gépből nagy eszmék jöhetnek ki, jönnek is, de jönnek ki gyújtani, gyilkolni szólító olyan tanok is, melyek a nemzet létét veszélyeztethetik. Ha ez így áll, akkor, ha nekem, mint törvényhozónak, az a meggyőződésem, hogy a sajtó nemzetem létét veszélyezteti, akkor szerintem annak a sajtónak nemcsak ellenállani, azt nemcsak fékezni kötelességünk, hanem összezúzni. (Élénk mozgás.) De nem azért, — ne értsenek félre — hogy én a sajtót, melynek legnagyobb hivatása van a világon, megsemmisítsem? ó nem! hanem azért hogy újra de igaz erejében ismét feltámaszszam! T. uraim, minden halad a kor szellemével; de önök is (a sajtó padjaira mutatva) vissza-maradnak. Azt hiszik, a sajtó már elfoglalja azt a helyet a világban, a melyet kell, hogy elfoglaljon? Ott is lethargia van, épiígy, mint politikánkban és mindenben egyaránt De hát most a sajtóval foglalkozom. Mi hajtja ma azt a gépet? Gőz. Eljő az ideje, midőn önök is arra ébrednek, hogy a gőznek füstje van, és visszamarad a salak, mely a kezet piszkolja. Ráragad néha a sár is arra, a mit a sajtó millió kereke magából kidob. Jön majd a villany; az nem piszkít, sőt majd jobban világít, hogy a sajtó önmaga is reája jön minő irányban szabad működnie, ha igaz hazafiságát akarja érvényesíteni. Mert vannak békés, és vannak veszélyes idők midőn a füst nagyon is mélyen jár. Ma veszélyes idők vannak. Az igen tisztelt kormány tagjai között ki az, a ki foglalkoznék a néppel? A kormányt munkája leköti itt Budapesten. Ismerik önök az alsóbb osztályú magyar népnek természetét? Nem, mert ha ismernék, másként gondolkoznának. (Ez igaz! a szélső haloldalon.) Nem is kívánom, hogy állítsák, hogy ismerik. Önöket a munkájuk elfoglalja itt. De azelőtt sem foglalkozott ezzel például az igen tisztelt földművelési miniszter úr. Ön városi ember volt, ön ismerheti az itteni kereskedőket, ügyvédeket, iparosokat, az iparszoczializmust. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az agrárszoczializmust az ismerheti, az tudja bírálni, a ki a nép között élt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Ha már magasan repülünk, marad-