Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-222

18 222. országos ülés 1898. jannár 2I-<Sn, pénteken. vagyok, egy buzdító czikket közöltem arra nézve, hogy lépjen be az ifjúság a szóban levő katonai intézetekbe és mondhatom, hogy számtalan levelet kaptam a közönség köréből, melyekben az ügy iránt roppant nagy érdeklődést vettem észre. Azt hiszem, hogy ha a t. kormány e tekintetben kellő propagandát csinál, már ezen évnek végéig is meg lehetne szerezni a szükséges számú növendékeket, kivált, ha elhatároznánk magunkat arra, hogy az első időben nagyobb anyagi áldozatot hozunk, mint a mennyi kilátásba volt véve. Nehézség nézetem szerint első időben csakis a katonai akadémiára nézve foroghat fenn, miután a feltétel, hogy valaki akadémiába felvétessék, elsősorban az, hogy az illető valami középiskolában a matúrát letegye; a katonai főreáliskola pedig, mely most felállítandó, még a jövő esztendőben nem fog funkczionálni. E tekintetben lehetne talán nehézség, de én azt hiszem, hogy ha a közönség tájékozást nyer arról, hogy tulajdonkép egy fiatal embernek jobb pályát nem is lehet gondolni, mint épen a katonai pálya, a hol egy oly korban, a mikor iskolatársai még tanulmányaikat sem végezték, el és szüleik terhére vannak, már ő egy nagyon tekintélyes társadalmi állásra tesz szert és egyszersmind egy nagyon szép anyagi állást is kap, akkor — kiváltkép tekintettel arra a túlprodukczióra, a mit más pályákon látunk — nem fog idegenkedni, hogy ezen iskolákat megtöltse. Kérem tehát a t. honvédelmi miniszter urat, méltóztassék az ügy érdekében tapasztalatait velünk közölni, kiváltkép azon tapasztalatait, a melyeket ő a helyek betöltésére nézve szerzett. Továbbá kérném a miniszter urat a szükséges pályázati hirdetéseket az illető helyekre minél előbb közzététetni. Ezeket megjegyezve, a törvényjavaslatot úgy magam mint pártom nevében általánosságban és részleteiben elfogadom. (Helyeslés.) Lakatos Miklós jegyző : Gróf Benyovszky Sándor! Gr. Benyovszky Sándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk

I) Magyarország népének legnagyobb része mezőgazdasággal, földműveléssel foglalkozik, és tudva van, hogy az arató részmunkás és a napszámos keresetének legnagyobb része július, augusztus és szeptember hónapokra esik. Tudjuk azt, hogy ezekben a hónapokban nem keres, nem kereshet annyit, hogy a többi hónapokban ebből a keresetből regélhessen. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Épen azért könnyen megítélhetjük, mily kánai és hátránynyal jár a szegény tartalékokosokra nézve, ha gyakran a legnagyobb dologidőben hivatnak be a gyakorlatokra és manőverekre. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Igaz, hogy nem hivatnak be az egész három hónapra, de azért mégis elesnek keresetük legnagyobb részétől, mert hisz tudjuk azt is, hogy a munkaadó a katonaköteles tartalékost nem is szerződteti, vagy pedig csak a legritkább esetben szerződteti, mert természetesen attól tart, hogy az illetőt munka idején vonják el a munkától, a mikor ugyanis be kell majd rukkolnia. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) És így nagyon természetes, hogy a szegény tartalékos katona és annak családja a munkájától elvonatik és minthogy a nyári keresettől elesik, természetesen nyomornak és szükségnek néz elébe, a mi pedig bizonyára nem alkalmas arra, hogy s. hadseregben fentartsa és fokozza a jó szellemet. Ellenben terjedni fog ez által is az úgyis terjedő baj, a szoczializmus. Felkérem teh't mindezeknél fogva a honvédelmi miniszter urat, szíveskedjék figyelembe venni mindezeket és tekintetbe véve Magyarország specziális viszonyait, illető helyen hasson oda, hogy a tartalékosok behivatása ne épen a legnagyobb dologidőre essék. Igaz ugyan, t. ház, hogy nem mindig olyankor történik a behívás: sokszor előbb, sokszor később hivatnak be a tartalékosok a gyakorlatra, hanem mégis igen sokszor épen július és augusztus hónapban hívatnak be. Azért nagyon jól cselekednék a t. honvédelmi miniszter úr, ha illető helyen felterjesztést tenne és odahatna, hogy ezeket a tartalékosokat vagy előbb vagy később hívják be, a mi különben, a mint mondám, néha ugyan megtörténik, de sajnos, nem mindig. Felhívom még a t. honvédelmi miniszter úr becses figyelmét ama nagyon gyakran és sok oldalról felhangzó panaszokra, hogy a legénységgel nagyon durván és nagyon roszszúl bánnak. Ebben a durva bánásmódban nem anynyira a tisztektől, mint inkább az altisztektől részesülnek, és azért mindazokat, a melyeket t. előttem szólott barátom és képviselőtársam erre nézve felhozott, magamévá teszem. Felkérem a t. honvédelmi miniszter urat, terjeszsze ki figyelmét különösen erre is, mert annyi bizonyos, hogy a durva bánásmód nem fogja a hadseregben a jó szellemet ápolni. (Igaz! Úgy van /g~a szélső baloldalon.) Elismerem én is, hogy a hadseregben szükséges a fegyelem, szükséges a rend és diszcziplina, de a mi a fegyelmet és diszcziplinát illeti, az nem azonos a goromba, durva bánásmóddal. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Előttem szólott t. képviselőtársam és barátom kifejtette pártom álláspontját j kijelentem erre nézve, hogy azt elfogadom, magamévá teszem",