Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-222

222. országos ülés 1898. január 2l-én, pénteken. 19 és már pártállásomnál fogva is ezen javaslatot el nem fogadhatom. Még csak egyet kívánok röviden megjegyezni, hogy pártom álláspontjának helyességét bebizonyítsam. Pártom közöshadsereget nem ismer el és nem fogadhat el, nem pedig azért sem, mert közös hadsereg a mi régi közjogunkban említve nincs. De ezt még a pragmatika szankczióból sem lehet kimagyarázni A pragmatika szankczióban csak kölcsönös védelemről van szó, ámde a kölcsönös védelem és a közös hadsereg között roppant nagy a különbség. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mindezeknél fogva a javaslatot részemről sem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) A vitát bezárom. B. Fejérváry Géza honvédelmi mi niszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóz tassék megengedni, hogy a t. felszólaló képviselő urak által felhozottakra csak röviden válaszolok. Thaly Kálmán képviselő úr nem most szólal fel először a militarizmus ellen. Felhozza azt a példát, hogy I. Lajos bajor király a művészetnek szánt összeget a Buudeseontingent kiadásaiból takarította meg. Ez egy kis tévedés, mert a bajor hadsereg létszáma mindig megvolt és a Bundescontingent csak mozgósítás alkalmával volt kiállítandó. Thaly Kálmán : És a közös várak! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : A várak igen, de a kontingenst mindig kiállította, mert a katouák mindig megvoltak. Ez tehát tévedés. A hármas-szövetséget eszközéül tartja annak, hogy a népek terhei enyhítte3senek ; mert azt mondja, amúgy is óriási nagy hatalom a hármas-szövetség. Igáz, de óriási nagy hatalom csak addig, a míg a védelem és a hadsereg szervezése tekintetében mindent elkövetnek, a mire szükség van. Ebből tehát származnak a terhek és azok elől kitérni nem lehet. Hatalmas a szövetség igenis, ha mindegyik fél mindent elkövet, hogy a szövetség iránti kötelezettségének megfeleljen. Ez pedig tudvalevőleg meg takarításokkal aligha jár. Kikelt a t. képviselő ár a katonaságnál előforduló pazar és könnyelmű gazdálkodás ellen, a mennyiben a találmányok kipróbáltatásánál stb. így meg amúgy járnak el. Bocsánatot kérek, a ki valamikor szolgált a hadseregben, az leginkább tudja, hogy ott mennyire takarékosak. A mi pedig a találmányok kipróbáltatásánál követendő eljárást illeti, ott igenis alapossággal kell eljárni, ha pedig alaposan vizsgáljuk meg a találmányokat, ez kétségkívül költségekkel jár. Ha teszem fel, egy új ágyút találnak fel, ott vannak a telepek Bécsújhely mellett, ott tesznek próbákat, külön bizottságokat kell e czélból szervezni, a mi pénzbe kerül igenis, de elkerülhetetlenül szükséges. Mutasson nekem a t. képviselő úr egyetlenegy államot, akár monarchia, akár köztársaság, akármi, a hol ily intézetek nincsenek és hasonló költségek elő nem fordulnak. Ez megvan mindenütt. (Igán! Úgy van! a jobboldalon.) Erősen kritizálja a t. képviselő úr a jövőben még csak előterjesztendő újoncz-jutalékra vonatkozó javaslatot. Várjuk be, míg itt lesz a t. ház előtt és majd akkor lesz az ideje, hogy arról diskuráljunk. Most ne beszéljünk arról, mert magam sem vagyok még tisztában azzal, hogy mi lesz, hogy lesz. Thaly Kálmán: Csak ezt aknrtam tudni! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Azon parancsra nézve, mely a katoani nagyzást illeti, kijelenthetem, hogy a katonaság kötelességérzettel van eltelve, megteszi a magáét, nagyzásról nincs sehol szó, és azt hiszem, hogy ha komolyan gondol ezzel a t. képviselő úr és komolyan figyelemmel kiséri a dolgokat, azt fogja találni, hogy épen a mi monarchiánkban van legkevésbbé ok a katonaság állítólagos nagyzásáról panaszkodni. Gravamen kell, tehát egy kis műgravamen is jó ilyenkor, mikor más tényleges gravamen nincs. (Derültség jobb felöl.) Germanizáczióról beszél a t. képviselő úr. Ha manapság germanizáczióról beszél valaki, ez már csakugyan indokolatlan. Minden nemzet és nemzetiségnek törvényes jogait abszolúte respektáljuk a hadseregben, de egy érintkezési nyelvnek, — a mint azt már a véderő-vita alkalmával Százszor meg százszor voltam bátor felemlíteni, — mégis csak kell lenni: ez a német. (Felkiáltások balfelöl: Miért?) Mert nincs más, kérem. A magyarok müveit része németül is beszél, a csehek, a lengyelek, s a monarchiánkhoz tartozó olaszok művelt része is mind beszél németül, ennélfogva a német nyelv az egyedüli érintkezési nyelv, és más nem is lehet. (Felkiáltások bal felöl: Miért nem a franczia?) Méltóztassék elterjeszteni a franczia nyelvet a nép közt és ha valamennyi fog francziáúl beszélni, szívesen elfogadjuk a franczia nyelvet. Azon állítását a t. képviselő urnak, hogy Bécsújhelyben társalgási nyelvnek megengedik a horvát- és cseh nyelvet, és megtiltják a magyar nyelvet, — bárha én köteles vagyok elhinni, a mit a t. képviselő úr állít, — csak akkor hiszem majd el, ha magam is meggyőződtem róla, hogy így van. Bocsánatot kérek, én részemről nem hiszem, hogy így lehessen. 3*