Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-222
222. országos Ölés 1898. január 21-én, pénteken. 17 voltak kísérletek ezen a téren és bevallotta, hogy német nyelvű tankönyvek is használtattak több tantárgynál a Ludovika-akadémiában. Ezen jelentésben a Ludovika-akadémia állapota, az egyes tanulók osztályzata is benne van, csak az nincs benn, a mit szeretnénk tudni, hogy hány tantárgyat tanítanak jelenleg a Ludovika akadémiában németííi. Polczner Jenő: Nem szabad egyet sem ! Thaly Kálmán: Tudom, de mégis megtörténik és ezt jogunk van megtudni, mert csak úgy mérhetjük meg a törvényszegést, melyet a miniszter űr elkövetett. Én azt hallottam, hogy ilyen tantárgy négy van, de mert csak hallottam, nem adok reá semmit s illetékes helyről szeretnék értesülni. Ezen kérdést most, mikor a Ludovika-akadémia magasabb tanintézetté fog emeltetni, kiválóan fontosnak tartom. T. ház! Miután a honvédséget annyira beolvasztotta a t. miniszter úr a közös hadseregbe, a közös hadsereg számára pedig ezen párt már beszédem elején hangsúlyozott elveinél fogva újonczot meg nem szavazhat: ez a körülmény és az, hogy a miniszter úr a honvédségnek tüzérséggel való ellátását mindig következetesen megtagadta, birta ezt a pártot arra, hogy a múlt évben a honvédség részére is megtagadja az újonczok megszavazását. Minthogy pedig a körülmények e tekintetben semmit sem javultak, sőt rosszabbodtak, s a szellem a honvédségnél ma is az, a minőnek azt a miniszter úr óhajtja, mi pedig nem óhajtjuk, tudniillik a közös hadseregbe való beolvasztás, amalgamizálás szelleme, tehát nincsen okunk magunktartásán változtatni s ehhez képest a párt határozatából van szerencsém kijelenteni, hogy a honvédség számára sem szavazhatjuk meg a jelen körülmények között és ennek a kormánynak, a mely a nemzet jogaival oly könnyelműen bánik el, a kivánt véradót, vagyis a 12.500 njonezot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezzel, t. ház, felszólalásomat be is végezhetném, ha még a honvédmenházról szóló jelentésre nem volna néhány megjegyzésem . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az is a költségvetéssel együtt tárgyalandó! Thaly Kálmán: Úgy nem szólok most róla, majd annak idején felhozom ; hanem röviden bezárom beszédein azzal, hogy említett pártelveinkhez és a vázolt körülményekhez képest magam és elvtársaim ezt a törvényjavaslatot nem fogadhatjak el és a kivánt újonczokat sem a közös hadseregnek, sem a honvédségnek meg nem szavazhatjuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Bolgár Ferencz! KÉPVH NAPLÓ. 1896—1901. XII. KÖTET. Bolgár Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Bár a jelenlegi törvényjavaslat természeténél fogva a legjobb kiindulási pont arra nézve, hogy a monarchia és az ország katonai kérdéseivel foglalkozzunk, a jelen alkalommal méjí sem szándékozom ezen kérdések felett vitát előidézni. Tudjuk azt, hogy az a tk évi időszak, a melyre az 1889. évi védtörvényben az újonczjutalék létszáma meg lett állapítva, ebben az esztendőben lejár és így már néhány hónap múlva alkalmunk lesz a véderotörvény revíziójával foglalkozni, a mikor az összes katonai kérdések úgyis napirendre kerülnek és akkor legjobb alkalom lesz arra, hogy a nézetek és felfogások e tekintetben megvitattassanak és tisztáztassanak. Különben nyíltan kijelentem, hogy tekintette! arra, hogy a katonai nevelés kérdése oly irányban, a melyik az én nézetemmel is teljesen megegyezik, meg van oldva, nekem jelenleg fontosabb elvi kifogásaim a katonai vezetést illetőleg nincsenek, sem a közös hadsereg, sem a honvédségre nézve, és nem is szándékom ilyen kifogásokat keresni. Ha most felszólalok, ezt egyszerűen azért teszem, mert a t. honvédelmi miniszter urat kérni akarom, hogy egy kérdésre nézve, melyet nagyon fontosnak tartok, nyilatkozzék; értem itt a honvédség katonai nevelő-intézeteinek keresztülvitelben levő reformját. A múlt esztendőben alkottunk egy törvényt, a mely szerint a jelenlegi Ludovika akadémiát tiszti akadémiává alakítják át, felállíttatik egy honvéd katonai főreáliskola, és felállíttatnak alsóbbraugú iskolák és a törvény értelmében ezeket mind már az 1898—1899-iki tanévben meg kell nyitni. Kérem tehát a t. miniszter urat, méltóztassék nyilatkozni, hogy van-e arra biztos kilátás, mert az idő nagyon rövid a törvény megalkotása és az iskolák megnyitása között, hogy ezen tanintézetek már a jövő tanévben funkczionálhassanak ? Másrészt pedig, és erre a kérdésre fektetem a fősúlyt, kérdem a t. honvédelmi miniszter urat, jelentkeznek-e kellő számban növendékek ezen felállítandó katonai intézetekbe; mert a mint a lapokban olvastam, a t. honvédelmi miniszter úr a pénzügyi bizottságban e tekintetben aggályoknak adott volna kifejezést. Én a legőszintébben sajnálnám, hogy ha ezen intézkedéseket magyar ifjakkal mindjárt eleinte meg nem lehetne tölteni, bár meg vagyok győződve arról, hogy ha eleinte talán nehézségek is forognának fenn, rövid idő múlva a kellő számú növendékeket meg lehetne kapni. Itt csaknem egy egészen ismeretlen pályáról van szó. A magyar társadalom bizonyos erős rétegei mostanig alig érdeklődtek a katonai nevelés és pá!y T a iránt, ezeket kellene mindenekelőtt tájékoztatni. Én magam abban a lapban, a melynek szerkesztője 3
