Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-222

16 222, országos Ülés 1898. január 21-én, pénteken. ellátva tüzércsapatokkal, zavar keletkezhetnék ebből. A miniszter úr erre azt felelte, hogy immár három magyar tüzérezred van, és azok az Ordre de Bataille szerint a honvédséghez vannak beosztva: a magyar tüzérség tehát megvan, és ezzel azok a sokszor emlegetett aggodalmak el vannak hárítva és a honvédség kellőképen el van ily módon magyar tüzérséggel látva. Tehát önálló magyar tüzérség alakítására nincs szükség. Még felhozta a miniszter úr azon igen sokszor emlegetett nehézségeket is, hogy akkor három évre kellene a honvédség aktiv szolgálati idejét kiterjeszteni, minthogy a tüzérség oly branche, a melynek kiképzése hosszabb időt igényel. Én azonban példákra hivatkozva merném állítani, hogyha intelligensebb elemeket soroznának a tüzérséghez, minők a mérnökök, a gépészek, lakatosok s effélék, ezek rövidebb idő alatt is kitűnő tüzérekké válhatnik. Megmutatták ezt a 48—49-iki évek, a mikor 15—16 éves deák-gyermekekből igen hamar jó irányító tüzérek váltak. Komáromban például egy czigóny kovács volt a leghíresebb irányzó, a ki 24 fontos ágyúval lövöldözött az igmándi sánezokra, a hol igen sok németet segített a más világra (Derültség a szélső baloldalon.) Nem áll tehát az, hogy három év kellene a tüzérség kiképzésére; de ha utoljára még annyi kellene is, előre tudván azon bizonyos, a ki oda soroztatik, hogy bizonyos kártalanítást nyer, akkor is kapnának alkalmas elemeket. Egyébként, t. ház, minden honvéd 22 hónapig, mondhatjuk kerekszámban két évig szolgál aktive. Ez teljesen elég volna arra is, hogy a honvédtüzérség kiképeztessék. A miniszter úrnak mentegetőzésére akartam válaszolni, s felhoztam ezen ügyet a plénumban is, mert egyrészt felhozatott a bizottságban, másrészt, mert régi óhajtása volt e pártnak, s minden alkalommal sürgette a honvéd tüzérség é< a műszaki csapatok felállítását. Ezen óhajtásunknak soha eleget nem tettek; ellenkezőleg a honvédséget minél jobban beleolvasztották a közös hadseregbe. Beosztása is nem önálló honvéd hadcsapatokra történik, hanem beolvasztják dandárokba, hadosztályok szerint a császári hadtestekbe. A brigádok száma is ezt igazolja, sőt közös az élelmezés, közös minden ellátás, közös a garnizon-Bzolgálát is, és ott németül kell jelenteni, hogyha a hadtestparancsnok, a garnizonparancímok német. Szóval a t. miniszter úr odavitte a dolgot, hogy a míg egyrészről el kell ismerni, hogy a legénység iránt való beosztás körüli buzgatom következtében a harczképessége oly magasra emelkedett, hogy — lehet mondani — egy színvonalon áll a sorhadóval, addig másrészről a honvédséget épúgy beleolvasztotta a sorhadba, mint Poroszországban be van olvasztva a Landwehr a hadseregbe. Ott azonban mások a viszonyok, mert a nemzet is egy, a nyelv is egy, míg nálunk a nyelv is más, a katonai eskü is más. A közös hadsereg vak engedelmességet esküszik, a honvédsereg ellenben valamit tud a magyar alkotmányról és törvényekről, a mennyiben ez benne van az esküben. Az eskü pedig a katonára nézve moráíiter is lényeges körülmény és én nem is óhajtanám, hogy a katonai eskü szentsége valahogy meginogjon. A tisztikarban is leginkább azoké a gyors előléptetés, a kik a közös hadseregből jöttek át. Nem mondom, hogy egy-egy kiválóbb tiszt ne léphetne elő, a ki elejétől fogva a honvédségnél szolgált; de mindenesetre előny, ha vabiki a honvédtisztek közül huzamosabb időn át szolgált a köziig hadseregben. A germanizáczióról szólván, itt van a miniszter úrnak egyik jelentése a Ludovika-akadémiáról Úgy tudom, ez is együtt tárgyaltatik ezen törvényjavaslattal. B. Fejérváry Géza honvédelmi mi níszter: A költségvetéssel ! Thaly Kálmán: Akkor ugyan nem szólhatnék itt róla, de ha a miniszter úr megengedi, röviden érintek egy körülményt, nevezetesen azt, hogy, a mint a jelentés maga is bevallja, bizonyos csökkenés tapasztalható a folyamodók számában, tudniillik 90 helyre összesen 91 folyamodvány érkezett be a múlt évben. Be is töltettek a helyek; egész fizetésért természetesen aránylag mindig kevesen folyamodnak, mert az sokba kerül, a szülők anyagi helyzete pedig kevéssé kedvező, de mindenesetre csökkent a folvamodók száma. Azonban, azt hiszem, ezen a bajon segítve lesz az újonnan szervezendő alreáliskolák és hadipródi^kolák felállításával. Mikor a Ludovika-akadémia igazi akadémiai színvonalra fog emelkedni, mint a hogy most azt a törvény rendeli, akkor igen fontosnak tartom azt a kérdést, hogy a törvényhozás, mert joga van hozzá, meggyőződést szerezzen arról, hogy a miniszter úr mennyiben felelt meg a törvénynek a Ludovika-akadémia nyelvviszonyaináí és mennyiben nem. Tudjuk, hogy a szolgálati és a vezénynyelv, az egész belső szolgálati nyelv a honvédségnél a törvény értelmében a magyar. A Ludovika-akadémia honvédségi intézmény lévén, természetes, hogy ott is az. Többször kérdeztük ez iránt a házban a miniszter urat, mert értesültünk arról, hogy a Ludovika-akadémiában egyes tantárgyak németül adatnak elő. Nem azt kifogásolom én, hogy a német nyelv adassék elő, hisz magam is óhajtom, hogy tanuljanak németül, francziáúl, angolul, de a német nyelv ne legyen tannyelv, mert az egyenesen törvényszegés volna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A miniszter úr bevallotta, hogy