Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-231

200 2S1. országos ülés 1898. február 3-án, csütSrtftkSn. itt a parlamentben védelmezni. Én azt hiszem, ez egy téves felfogás, melylyel a körmány-sajtó is számol, de a melylyel számolni kell magának a parlamentnek is, mert ha a közhivatalnok ténykedése a parlamentben bírálai tárgyát nem képezhetné, akkor én nem tudom, hogy a költségvetés tárgyalásánál, a kormányzat ténykedései mikép juthatnának a parlament részéről kellő elbírálás és megvitatás alá. (Úgy van! balfelől.) Én ennek daczára, ha a belügyminiszter úr majdan teendő felszólalásában megnyugtat, bennünket arra nézve, hogy abban a röpiratban foglalt vádak alapján a vizsgálatot már elrendelte, akkor egyáltalában sem nevet, sem az ott felsorolt tényeket érinteni nem fogom. De ha eziránt megnyugtató választ nem kapnék, ezen tételnek további fonalán kénytelen lennék a röpiratból és azon kivűl is, privátim tudomásomra esett dolgokat itt a parlamentben vita tárgyává tenni. Az én felszólalásom ennél a tételnél nem a botrányoknak a keresése, hanem vitatása egy nagy elvi jelentőségű, eszmei kérdésnek, mely a tegnapelőtti ülésben Visontai Soma t. képviselőtársam felszólalása útján került itt tárgyalás alá, nevezetesen a belügyminisztérium azon ténykedésének, hogy a társadalom egy bizonyos rétegével szemben úgy az egyestílhetést, valamint a gyülekezési jogot és ezzel kapcsolatosan a szólásszabadságot is egészen saját miniszteri felelősségének köpenye alatt konfiskálja az egész ország területén Az én meggyőződésem az, hogy az alkotmányos életnek főfündamentumát, lelkét a szabad gyülekezési jognak teljes biztosítása és a szólásszabadságnak teljes érvényesülése képezi. Egy szabad állam életfeltétele és egyedüli kritériuma a közszabadságoknak, a gyülekezési jognak és a szólásszabadság biztosítása. Már most mikép állunk e tekintetben ? A t. belügyminiszter úr tegnapelőtti beszédében, a mely az egész országban uralkodó közhangulatnál fogva a legszorgosabb kritikát provokálja, itt, a ház előtt kijelentette, hogy igenis, ő az egyesületek megalakulhatását nem az állami jogrend, az alapszabályokban biztosított és az állam érdekeit biztosító jogrend feltételéhez köti, hanem bizonyos qualifikáczióhoz azon társadalmi réteggel szemben, a mely egyesülni akar. Hát, t. ház, ez a belügyminiszteri föntartás pusztán a munkás-osztályt érinti, és mert azt érinti, és mert a szoczialisztikus eszmék terjedése az egész országban különösen azóta lépett fel teljes vehemencziával, mióta a belügyminiszter úr részben a gyülekezési jog szigorításának, a szólásszabadság korlátozása uralmát ebben az országban meghonosította, miután a szoczializmusnak terjedése szinte szervi összefüggésben és lelki kapcsolatban áll a mai belügyminiszteri kormányzattal: kell, hogy a parlament ezzel a kérdéssel itt foglalkozzék és számoljon mindazon feltételekkel, a melyek a belügyminiszter urnak tegnapelőtti beszédével szemben egy nagy társadalmi rétegnek érdekében elvűi és az emberiség törvényekép kell felállítani. Meggyőződésem szerint felületesebben, a történelem nagy tanúságaival semmitsem számolva, kormányzat még nem kezelt nagy kérdést úgy, a mint a t. belügyi kormányzat a munkásosztály polgári, jogi érdekeit tekintve, Magyarországot kormányozza. Azt mondja a t. belügyminiszter úr, hogy a zsandárok létszámát szaporítani kell azért, mert a munkásosztályban elharapódzott szoezializmusnak terjedését meg kell gátolni. Hát azt hiszi a belügyminiszter úr, vagy bárki e házban, hogy akár a gyülekezési jognak korlátozása, akár a zsandárok létszámának szaporítása, de bármiféle erőszakos eszközöknek alkalmazása által egy eszmének terjedését meg lehet gátolni ? . . . Perczel Dezső belügyminiszter: A jogrendet kel! biztosítani! Sima Ferencz: Rá fogok beszédem folyamán mutatni arra a jogrendre is

4 a melyet a belügyminiszter úr védelmez, de a mely védelemmel épen azt a jogrendet veszélyezteti. De a belügyminiszter úr számoljon magának a történelemnek nagy tanulságaival Jézus Krisztustól kezdve egészen Szántó Kovács Jánosig. Azzal. hogy a zsidók Jézus Krisztust megfeszítették, a keresztény vallás terjedését nem akadályozták meg. A t, belügyminiszter úr és a kormánypárti sajtó, sőt egyáltalában az egész magyar parlament azt hirdeti, hogy idegen izgatóknak keze működik abban, hogy a magyar munkásvilág erkölcse megrontassák, az izgatásnak omlasztó eleme az embereknek értelmében és lelkében tüzet gyújtson és a fennálló jogrendet megrendítse és megzavarja. Hát, t. ház, ha a szoczialisztikus törekvés egy efemer jelensége volna a emberi indulatnak, akkor szuronynyal, erőszakkal, az állami hatalmak túlságos forszirozásáva), útját lehetne állani ezen izgatás okozta szenvedély elharapódzásainak. De a szoczializmusban egy eszme van, a mely az egész emberiség közös érzelmeit érinti, egy eszme, a mely millió és millió embertömegeknek lelkében nagy vágyakat táplál, nem pusztán abból a szempontból, hogy a közvagyon megtámadtassák, hogy a töke és a földbirtok tulajdonosainak joga veszélyeztetve legyen : hanem épen abban van ezen eszmének rendkívüli ereje és hatalma, hogy ez nem pusztán exisztencziális kérdés, hanem a polgároknak egy oly jogkövetelése, az emberek egy °ty törekvése, mely előbb-utóbb mindenütt